Eötvös Loránd Kutatási Hálózat

Maróth Miklós: Szigorúbban számon kell kérni a munkát a kutatókon

2019. augusztus 3. 11:24
Senki nem darálta be az MTA-t Maróth Miklós, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Magyar Hírlapnak nyilatkozó elnöke szerint, aki ugyanakkor úgy látja, szigorítani és egyértelműsíteni kell az elvárásokat a kutatókkal szemben.

„Tudom, méhkaptárba dugtam a fejem, ám az, hogy a tudományban eddig nem túl nagy eredményeket felmutató, annál nagyobb öntudattal rendelkező emberek kvázi halállal fenyegetnek, inkább csak növeli a munkakedvemet”nyilatkozta a Magyar Hírlapnak Maróth Miklós akadémikus, akit öt évre nevezett ki az MTA-ról leválasztott kutatóintézeteket tömörítő Eötvös Loránd Kutatási Hálózatot irányító testület elnökének Orbán Viktor miniszterelnök Lovász László MTA-elnök és Palkovics László innovációs és technológiai miniszter konszenzusos javaslata alapján. 

Maróth a lap kérdésére válaszul kifejtette: „a kormányzatban tudatosult, hogy a magyar tudomány vezető szerepe megingott a térségben. Elkezdtünk lecsúszni. Ezzel párosult az a felismerés, hogy az Akadémia állami támogatásán lényegesen, nominálisan nem módosítottak a rendszerváltoztatás óta. Jellemzően egyébként a baloldali kormányok inkább elvettek belőle, a polgári kabinetek pedig hozzáadtak.”

Az akadémikus, az MTA volt alelnöke arra is emlékeztetett: „Kóka János lényegében fel akarta számolni, Horváth Ágnes egészségügyi miniszter pedig az innovációt kérte számon rajtunk. A jelenlegi kormány most jelentősen megemelte a támogatást, cserébe azt várta el, hogy ne lyukas hordóba öntse a vizet. Ez abszolút legitim kívánság.”

Maróth Miklós kifejtette: nem tudja értelmezni azokat a megjegyzéseket, amelyek szerint a kormány „bedarálta” az akadémiát, minthogy „az MTA áll, ahogy az intézeti hálózat is sértetlen”, és „csak a szervezeti forma változott meg. Kétségtelen, az Akadémia ennek nyomán kénytelen újraértelmezni a szerepét, illetve visszatérni az eredeti küldetéséhez. Ebben azonban inkább lehetőséget kellene látni.”

A jövővel kapcsolatban a frissen kinevezett elnök azt mondta a Magyar Hírlapnak: „a kutatás töretlenül folytatódik az intézetekben, az ott dolgozók keveset fognak érezni a változásból. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy a munkát szigorúbban számon kell kérni, mint eddig, egyértelműsítve a követelményrendszert. A kutatás szabadsága azonban nem sérülhet.”

Végül Maróth Miklós rámutatott: nem távoznak tömegesen külföldre a fiatal kutatók. „Tömeges elvándorlásról nincsen szó, hiába hangoztak el erre vonatkozóan bizonyos jóslatok. Jómagam támogatom a külföldi tapasztalatszerzést, sőt, minden érintettet erre buzdítok. Egyúttal arra is, hogy utána jöjjenek haza, folytassák itthon a kutatást.”

 

Összesen 361 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"Pálinkás József, Beer Miklós, Csaba László, Lányi András és Szathmáry Eörs közös nyilatkozata
A szerk.·2019.02.09

Három nap alatt több mint ezer tudós, művész, pedagógus csatlakozott Pálinkás József, Beer Miklós, Csaba László, Lányi András és Szathmáry Eörs kezdeményezéséhez, amelyben közösen ítélik el a „kormánynak nem tetsző ágazatok” vagy nézetek „elsorvasztására” irányuló törekvéseket. A kezdeményezők a nyilatkozat közzétételére a Válasz Online-t kérték fel. A szöveget változtatás nélkül közöljük.
Nyilatkozat

Alulírottak kötelességünknek érezzük, hogy emlékeztessük a kultúra és a tudomány területén intézkedő állami vezetőket: a sikeres reformok alapos előkészítés és nyilvános mérlegelés nyomán születnek. Az érintettek akarata ellenére kierőszakolt változások a szellemi életben soha nem érik el a céljukat.

Meggyőződésünk szerint a mindenkori kormánynak nem feladata, hogy irányt szabjon az állampolgárok ízlésének és gondolkodásának, vagy a tudományos kutatás céljait egymaga jelölje ki. Kötelessége ellenben, hogy az adófizetők pénzéből megfelelő munkafeltételeket biztosítson a tudósok és művészek számára.

A tudás átadásáért és megújításáért a felelősség elsősorban az értelmiséget terheli. E felelősség tudatában kell visszautasítanunk az elhamarkodott döntéseket, a kizsarolt végrehajtást, az intézmények rendjének felforgatását, a kormánynak nem tetsző ágazatok vagy nézetek elsorvasztására irányuló törekvést.

Tiltakozunk a napi érdekekhez, tudományosan kellőképpen alá nem támasztott elképzelésekhez igazított intézményalapítás gyakorlata ellen, és elítéljük a világnézetek őszinte párbeszédét ellehetetlenítő durva vádaskodást, uszító hangnemet.

Felhívjuk a figyelmet, hogy a legnépesebb értelmiségi pályákon – a tanárok és orvosok körében – a munkakörülmények és a jövedelmi viszonyok annyira megromlottak, hogy ez egyre több diplomást késztet a pálya – vagy az ország – elhagyására, elsősorban a fiatalokat. Ennek végzetes következményei már ma is tapasztalhatóak, a jövőben súlyosbodni fognak.

Budapest, 2019. február 9." [valaszonline.hu]

Tudósok, művészek, tanárok tömegei csatlakoztak a nyilakozat tartalmához:
https://www.valaszonline.hu/2019/02/09/palinkas-beer-csaba-lanyi-szathmary-nyilatkozat/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201908

Válaszok:
hhonor | 2019. augusztus 3. 12:01

"Kormány kontra MTA – izomból megoldva?

Zavarba ejtő, olykor ijesztő, amikor az elme pallérozottsága faragatlansággal párosul, de ez igazán veszélyessé csak hatalmi pozícióban válik.

Nincs azzal probléma, sőt, néha kimondottan szükséges, helyénvaló, ha közpénzen fenntartott, működtetett szervezetek "átvilágítódnak". Azzal sincs baj, hogy az átvilágítást követően bizonyos változtatásokat eszközölnek. Baj akkor van, ha a házba ajtóstul rontva utólag kapcsolnak lámpát: előbb tönkreteszik, ellehetetlenítik, aztán átvilágítják... Baj akkor van, ha háttérben meghozott politikai döntéseket tessék-lássék egyeztetésekkel próbálnak utólagosan demokratikusnak álcázni.

Benne van a pakliban

A Magyar Tudományos Akadémiát körülvevő látszólagos állóvízbe hónapokkal ezelőtt dobott kavicsot Palkovics László innovációs és technológiai miniszter, de a hullámok most csaptak igazán magasra. Kormányzati tervek szerint ugyan többet fordítanának kutatás-fejlesztésre, cserébe csorbítanák az MTA eddigi – viszonylagos – gazdasági szabadságát: a finanszírozási rendszer megváltoztatásával a kutatóintézeti hálózat tulajdonképpen kikerülne az akadémia égisze alól, financiálisan a kormány által létrehozni szándékozott alapítvány irányítaná. Ugyanakkor a kiszivárgott információkból kitűnik, hogy az elképzelés kidolgozói a természettudományos kutatásokat preferálják, míg például a közgazdaságtannal, vagy éppen szociológiával, filozófiával foglalkozó kutatók, kutatócsoportok sorsa bizonytalan.

Persze, jogosan merül fel a kérdés: miért ne mondhatná meg az állam, a kormányzat, hogy mire és mennyi pénzt ad az ország tudományos elitjét tömörítő testületnek? A praktikus válaszok mellett elviekben sincs hiány. Nem illik. Nem elegáns. Jobb helyeken nem szokás. Rossz emlékeket ébreszt.

Meglehet, hogy az MTA rosszul gazdálkodik a rendelkezésére álló forrásokkal (például havi bruttó 800 ezer forintot fizet másodállásban végzett tudományos tanácsadásért). Előfordulhat, hogy az MTA rosszul kommunikál, hiányosan tájékoztatja a közvéleményt a tevékenységéről (például mert egyes akadémikusai belekényelmesedtek pozíciójukba). Benne van a pakliban, hogy az akadémiai tagság részben sógor-koma alapon szerveződik. Elképzelhető tehát még az is, hogy a kormánynak alapvetően igaza van MTA-ügyben.

Ugyanakkor ma Magyarországon a Magyar Tudományos Akadémia a társadalmat legkevésbé megosztó köztestület.

Az MTA-t minden a tudást mint értéket marginalizálni igyekvő törekvés ellenére tisztelet övezi. Az MTA elnökségének tagjai érzékelhetően úgy szocializálódtak, hogy eszközük sincs reagálni otromba támadásokra.

Nem tudnak mit kezdeni az egymás ellen uszító törekvésekkel – legyen természet- vagy társadalomtudós, bal- vagy jobboldali értékrendű, dolgozzon bel- vagy külföldön. Itt és most egyfelé húznak.

Nem tudnak mit kezdeni a tisztelet hiányával. Nem tudnak mit kezdeni sokéves munkafolyamatokat lesöprő, emberi sorsokat befolyásoló döntések meghozatalára adott egynapos határidőkkel, nem tudnak mit kezdeni válasz nélkül hagyott levelekkel, a tárgyalóasztal üresen maradt székével, a sajtón keresztüli pökhendi üzengetéssel.

Nagy elmék, ha találkoz(ná)nak

Palkovics Lászlót a CEU-ügy óta Orbán Viktor ökleként (vagy éppen bunkósbotjaként) emlegetik. – Gyakorlatilag mindent lenyom a tárgyalópartnerei torkán – mondta róla 2017-ben a köznevelési kerekasztal egyik résztvevője. – Nem erőssége, hogy másokat meghallgasson – tette hozzá az egyik oktatási szervezet tisztségviselője.

Miniszterként és az MTA tagjaként megtehette volna, hogy informális egyeztetéseket kezd az akadémia vezetésével, kollégáival. Megtehette volna, hogy win-win szituációkat szorgalmazva, "nagy elmék, ha találkoznak" alapon, megbeszélések és megállapodások mentén járul hozzá a kutatásszervezés és -finanszírozás reformjához, így rendezve a kormány és az MTA viszonyát.

Nem ezt tette.

Egy 2010-es interjúban arról beszélt, hogy számára "kihívás az együttműködés. Melyik énje kerekedik felül: a kutató vagy a menedzser?" Mostani szerepeiben ez a dilemma eldőlni látszik: az akadémikus Palkovics alulmaradt a politikus Palkoviccsal szemben.

Részlet Pálinkás József, Beer Miklós, Csaba László, Lányi András és Szathmáry Eörs közös nyilatkozatából, melyhez azóta aláírásával több ezer értelmiségi csatlakozott:

"kötelességünknek érezzük, hogy emlékeztessük a kultúra és a tudomány területén intézkedő állami vezetőket: a sikeres reformok alapos előkészítés és nyilvános mérlegelés nyomán születnek. Az érintettek akarata ellenére kierőszakolt változások a szellemi életben soha nem érik el a céljukat.

Meggyőződésünk szerint a mindenkori kormánynak nem feladata, hogy irányt szabjon az állampolgárok ízlésének és gondolkodásának, vagy a tudományos kutatás céljait egymaga jelölje ki. Kötelessége ellenben, hogy az adófizetők pénzéből megfelelő munkafeltételeket biztosítson a tudósok és művészek számára."

Pedig akadémikusként is egészen szép summához jutott éveken keresztül – még 2018 közepén is havi bruttó 800 ezer forintot kapott az MTA SZTAKI tudományos tanácsadójaként. Jelenleg a Széchenyi István Egyetem kutatóprofesszoraként kap havi 540 ezer forintot úgy, hogy már 2010-ben "belátta: hatékonyabb, ha ő maga nem kutat, hanem 'okosabb' kollégáit irányítja".

Ha hibázol, olcsóbb, ha mielőbb belátod

Vajon milyen valós tevékenységet végzett éveken át a korábbi felsőoktatási, majd oktatási államtitkár, jelenlegi innovációs miniszter az MTA tudományos tanácsadójaként? Vajon milyen pluszt tett le az asztalra 2016-tól, amikor akadémiai jövedelme az addigi 400 ezer forintról éppen a duplájára emelkedett?

Semmi nem bizonyítja jobban a tudományfinanszírozási rendszer átalakításának szükségességét, mint éppen Palkovics László havi bruttó 800 ezer forintos tudományos tanácsadói jövedelme.

De az átalakítás így, ebben a formában, az erő pozíciójából megoldva, szokásjogot, illendőséget, alaptörvényt, írott és íratlan szabályokat áthágva iskolapéldája annak, hogyan (és kinek) nem szabad.

Részlet külföldön élő magyar professzorok Lovász Lászlónak, az MTA elnökének írt leveléből:

"Mindannyian egyetértünk abban, hogy fontos erősíteni az innovációs törekvéseket odahaza. Az innováció fejlesztése viszont egy komplex feladat, amelynek az érdekeltek közötti olyan konstruktív egyeztetésre kell épülnie, ahol a javaslatok tanulmányokkal és tényekkel vannak alátámasztva."

A már előcitált 2010-es cikkben Palkovics László megfogalmazza személyes sikerreceptjét: "megfelelő időben hozz megfelelő döntést és megfelelő embereket alkalmazz! Ha pedig hibázol, olcsóbb, ha mielőbb belátod." Ebben egyetértünk. Még most sincs késő megfogadni ezt a hasznos tanácsot. [Rab Krisztina, szemlelek.net]

Válaszok:
hhonor | 2019. augusztus 3. 12:02

"Somogyi Péter: Nyílt levél Áder Jánosnak

Tisztelt Elnök Úr!

Megdöbbenéssel láttam, hogy aláírta a tudomány politikai felügyeletéről szóló törvényt, és ezzel személyes felelősséget vállalt Magyarország tudományos fejlődésének visszavetésében. Amikor 2016. szeptember 15-én Buzsáki György és Freund Tamás Agy-díjas tudós társaimmal együtt a kedves feleségével vendégül látott az elnöki palotában, úgy éreztem, hogy látja a tudomány és az azt művelő elmék fontosságát az ország fennmaradásában és fejlődésében. Köszöntőjében ezt el is mondta. Ezért érthetetlen, hogy miért hagyta jóvá ezt a felületesen összeállított, és nyilvánvalóan pártpolitikai célokat szolgáló törvényt, a tudományos közösségek és dolgozók tanácsa, kérése majd tiltakozása ellenére is.

A törvény tartalma és főleg a módszerek, amelyeket a kormány alkalmazott az értelmiség fenyegetésére és megalázására, hosszú időre visszavetik az ország fejlődését és súlyosbítják elmaradásunkat a fejlett világtól. A magyar tudományban és a fiatal tudósok képzésében folytatott mintegy 50 éves munkásságom alatt még nem tapasztaltam, hogy a kormánynak az intézkedései ennyire negatív véleményt váltottak volna ki szerte a világon. Tudom, tisztában van azzal, hogy hány világ vezető tudós, akadémia és tudományos szervezet próbálta jobb belátására bírni a kormányt a törvény elfogadtatása előtt. Felhívták a kormány, a törvényhozók és az Ön figyelmét a várható károkra. Ezért azok, akik ezt az átalakítást megszervezték, végrehajtották és jóváhagyták tudatában voltak annak, hogy mit tesznek.

Ez a törvény országunkat a kulturális elmaradás útjára vezeti, mert elveszítjük a kiváló elméinket és a képzett tudományos dolgozókat. Hazánknak meglennének a hagyományai, amikre építve, és a sikeres országok tudománypolitikáját és ráfordításait követve, a világ szellemi vezető országai közé kerülhettünk volna. Ehhez hatékony és politikai szempontoktól mentes reform törvény kellett volna, amelyben bízhatott volna a társadalom és a tudományos közösség, és aminek alapján javíthattuk volna a kutató, tudományos és innovációs munkánk hatásfokát. Láthatólag, nem ez volt a törvény célja, amellyel Ön egyetértett.

Az Oxfordi Egyetemen nap mint nap tanítok kiváló magyar diákokat és fiatal kutatókat, akik a majdani visszatérés reményében tanulnak és dolgoznak. Látom, hogy mennyire negatív üzenetet küldött az ország vezetése azoknak, akikre a jövőt bízhattuk volna. Szomorúan látom azt is, hogy az ország felelős vezetői szemében nincs hely a tanult, önálló véleményt formáló embereknek Magyarországon. A kormány fél az értelmiségtől, mint azt az oktatás, az egészségügy és most már a tudomány helyzete is mutatja. Önnek viszont nincs mitől félnie, így viszont a felelőssége országunk jövőjéért és a törvény aláírásának következményeiért óriási.

Üdvözlettel, Somogyi Péter, Agy-díjas,

a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az MTA Kísérletes Orvostudományi Kutatóintézete, Budapest, a Neurobiológia Professzora, Oxfordi Egyetem, a Brit Royal Society, a Német és Európai Akadémiák rendes tagja" [168ora.hu]

Válaszok:
hhonor | 2019. augusztus 3. 12:04

"Nem terveztem elmenni az országból

Eleve nincs elég nemzetközi színvonalú kutatónk itthon, az akadémiai kutatóhálózat elleni támadásokkal újabbakat vesztünk, Muraközy Balázs kutatócsoport-vezető például Liverpoolba költözik, ott is képzeli már el a családja jövőjét. Arról beszélgettünk vele, hogy miért pont ők lettek a legújabb ellenség, hogy dől el, hogy külföldre kell menni, és hogy az általa vezetett Lendület-kutatócsoport mivel foglalkozott. A Lendület programnak mellékesen az egyik fő célja volt a kutatóink elvándorlásának visszaszorítása.

Hogyan dönti el egy kutató, hogy ez ennyi volt, el kell hagynia Magyarországot?

Egyáltalán nem terveztem elmenni, hiszen kifejezetten jó feltételek mentén dolgozhattam a jelenlegi munkahelyemen. Éppen tavaly kaptunk kitűnő értékelést a kutatócsoportunk működésére, így annak támogatását örökre meghosszabbították. Ez az örökké kicsit rövidre sikerült, mert közvetlenül ezután több olyan változás is történt, ami miatt el kellett kezdenem a külföldi folytatáson gondolkoznom. Előtte például igazából nem hittem el, hogy a CEU-t tényleg el fogják zavarni, de akkor ez egyértelművé vált. A másik a listázási ügy volt, aminek néhány barátom is áldozatává vált, mert olyan politikailag nem megfelelőnek ítélt témákkal foglalkoztak, mint mondjuk a melegek vagy a nők. Mindezt nagyon nehezen éltem meg. A harmadik az akadémia kezdődő átalakítása volt, ahol hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az állam lényegében át fogja venni az akadémiai kutatóintézetek irányítását.

Miből lehetett ezt gondolni?

Egészen elképesztő eljárással zajlott mindez, mint az emlékezetes, 54 perces véleményezési lehetőség, a nem nyilvános, de annál igénytelenebb minisztériumi prezentáció, vagy amikor a miniszter odavetette, hogy ő bezárná a Közgazdaságtudományi Intézetet. Ezek nyilván hozzáadódnak az olyan mélyebb problémákhoz, mint az egészségügy helyzete, amiben olyanok fordulnak elő, hogy amikor az ismerősünk kisgyerekének bot fúródott a szemébe, és a kisfiút 21 órán át nem látták el rendesen, majd bocsánatkérés helyett megérvelték a kórházak, hogy miért volt ez rendben. Vagy az iskolai oktatásunk átlagos színvonala és egyenlőtlensége, ami összeér a kutatás szabadságával is. Ha azon gondolkodik az ember, hogy miért fontosak az irodalom- vagy történelemkutatások, akkor rögtön az jut eszébe, hogy mennyit számít az, hogy mit tanulnak ezekről a gyerekek, a sok-sok nap, amit az iskolában töltenek: nyitottak lesznek és tágabb kontextusba tudják helyezni az eseményeket vagy éppen ellenkezőleg, bedőlnek a populistáknak vagy az áltudósoknak..." [Muraközy Balázs kutatócsoport-vezető]"
https://index.hu/gazdasag/2019/07/22/murakozy_interju

Válaszok:
hhonor | 2019. augusztus 3. 12:05

"Korábban értesülés szintjén írtunk erről, Palkovics László most megerősítette a dolgot - és már Orbán Viktor is aláírta az öt évre szóló kinevezést.

Valóban Maróth Miklós, az MTA korábbi alelnöke kerül az Akadémiáról leválasztott kutatóhálózatok élére – erősítette meg Palkovics László innovációs és technológiai miniszter csütörtökön.

Maróth Miklós Palkovics jelöltje, forrásaink szerint Lovász László MTA-elnök szinte az utolsó pillanatig gondolkodott, elfogadja-e. Lovász a 168 Órának adott interjújában azt mondta, "a legelején, amikor az Akadémia finanszírozását megváltoztató törvény kijött, nagyon közel kerültem ahhoz, hogy tiltakozásképp lemondjak".

Csütörtök délelőtt Palkovics miniszter azonban úgy fogalmazott, Maróth Miklós "teljes mértékben konszenzusos jelölt" volt, semmiféle kényszer nem volt Lovász László irányába, egyszerűen végigmentek azon az öt jelöltön, akit mindketten alkalmasnak találtak a feladatra, közülük pedig Maróthra esett a választás, aki vállalta.

Az, hogy Maróth fogja vezetni az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatot (ELKH), mindeddig nem volt biztos, lapunk korábban nem hivatalos információkra hivatkozva írt erről. Úgy tudjuk, Lovász és Maróth kedden találkozott. Akadémiai körökből úgy értesültünk, hogy Lovász diktátumszerű ajánlatot kapott.

Forrásunk azt is elmondta, hogy Palkovicsék kizárólag idősebbeket kerestek meg, de ez a miniszter szerint nem igaz, a jelöltek között fiatalabbak is voltak.

Maróth Miklós 2014-ben pályázott az MTA elnöki posztjára, ám alul maradt Lovásszal szemben. Maróth részt vett az MTA átalakításáról folyó vitákon, az Innovációs és Technológiai Minisztérium képviseletében volt az MTA Kutatóhálózati Tudományos Elnöki Bizottság társelnöke.

Az Akadémiai Dolgozók Fóruma (ADF) korábban azon a véleményen volt, hogy elismert tudós nem vállalná a posztot, mert azzal megsemmisíti addigi tudományos munkásságát."

Update: Orbán Viktor is aláírta Maróth Miklós kinevezését, írta meg az ITM az Indexnek kiadott sajtóközleményében." [HVG]

Válaszok:
hhonor | 2019. augusztus 3. 12:10

A legelején, amikor az Akadémia finanszírozását megváltoztató törvény kijött, nagyon közel kerültem ahhoz, hogy tiltakozásképp lemondjak. Máig sem tudom, hogy jó vagy nem jó, de egyeztetve a többi választott vezetővel, azt mondtuk: ha felállunk, akkor nem képviseli senki az Akadémia érdekeit, hiszen hónapokba telik, amíg új elnököt választanak. Ezért a harcot választottuk. Azóta folyamatos lépéskényszerben vagyok – nyilatkozza lapunknak Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, aki most először beszél arról is, miként élte meg a kormányzat rohamát, és mikor érezte meg, hogy politikai logika diktálja a tudománnyal kapcsolatos álláspontot."

Teljes interjú:
https://168ora.hu/itthon/a-helyunkon-maradunk-es-harcolunk-lovasz-laszlo-az-mta-elleni-kormanyzati-rohamrol-171935

"Lovász László (matematikus)

Lovász László (Budapest, 1948. március 9.) Széchenyi-nagydíjas, Bolyai-nagydíjas, valamint Bolyai János alkotói díjas és Wolf-díjas magyar matematikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia (és az amerikai National Academy of Science) rendes tagja. A számítógép-tudomány világhírű kutatója. 2006 és 2011 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Matematikai Intézetének igazgatója. 2014 óta a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.

Életpályája

1962-től 1966-ig a budapesti Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Gimnázium speciális matematika tagozatára járt. Három egymást követő évben lett aranyérmes a Matematikai Diákolimpián (1964, 1965, 1966). Osztályfőnöke Komlós Gyula, matematikatanára Rábai Imre volt. 1966-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) matematikus szakán. 1971-ben szerezte diplomáját.

Diplomájának megszerzése után 1975-ig tudományos főmunkatársként dolgozott az ELTE geometria tanszékén. 1975 és 1982 között a József Attila Tudományegyetem geometria tanszékét vezette docensként. 1978-ban megkapta egyetemi tanári kinevezését. 1982-ben visszatért az ELTE-re, majd egy évvel később a Számítógéptudományi Tanszék vezetője lett, szintén egyetemi tanári beosztásban. 2006-tól 2008-ig az ELTE Matematikai Intézetének igazgatója volt. 1987-től a Princetoni Egyetem, illetve 1993 és 1999 között a Yale Egyetem félállású egyetemi tanára. 1972–1973-ban a Vanderbilt Egyetem, 1984–1985-ben pedig a Bonni Egyetem vendégprofesszora volt.

1970-ben védte meg a matematikai tudományok kandidátusi, 1977-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Matematikai, illetve az Operációkutatási Bizottságának tagja lett. 1979-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1985-ben rendes tagjává. 2008-ban az MTA elnökségi tagjává is megválasztották. 1987 és 1994 között a Nemzetközi Matematikai Unió (IMU) Végrehajtó Bizottságának választott tagja volt. 1981-ben a párizsi Európai Tudományos és Művészeti Akadémia, 1991-ben a londoni Európai Akadémia, 2007-ben a Svéd Királyi Akadémia is felvette tagjai sorába.

1981-ben Erdős Pállal és Babai Lászlóval létrehozta a Combinatorica című folyóiratot. 1985-ben Babai Lászlóval létrehozta a Budapest Semesters in Mathematicsot, és a bonni egyetem John von Neumann-professzorává nevezte ki. 1999 és 2006 között a Microsoft tudományos kutatója volt. 2004–től 2006-ig az Abel-díj öttagú bírálóbizottságának tagjaként is működött. 2007-től a Nemzetközi Matematikai Unió (IMU) Végrehajtó Bizottságának elnöke. Ez a megbízatása 2010-ig szólt.

Két alkalommal a Mindentudás Egyeteme előadója volt.

Munkássága

Elsősorban kombinatorikával és számítógéptudománnyal foglalkozik. Számos eredménye közül kiemelkedik a gyenge perfekt gráf sejtés igazolása, a Kneser-gráfokra vonatkozó sejtés bizonyítása.

A geometriai hipergráf fogalmának meghatározása lehetővé tette az alfa-kritikus gráfok elméletének kimunkálását és kiépítését, valamint a Shannon-féle ötszögprobléma megoldását. Nevéhez fűződik a Lovász-féle lokális lemma, a Lovász-féle bázisredukciós algoritmus: a Lenstra–Lenstra–Lovász (LLL) algoritmus, valamint a konvex testek és rácsok algoritmikus elméletének kidolgozása.

A 2000-es évek elejétől a kombinatorikus optimalizáció területén ért el kiemelkedő eredményeket. Több mint kétszázötven tudományos publikáció és kilenc könyv szerzője vagy társszerzője.

Díjai, elismerései:

- Grünwald Géza-díj (1969)
- Pólya-díj (1979)
- Best Information Theory Paper Award (IEEE, 1981)
- Fulkerson-díj (1982)
- Állami Díj (1985) – A kombinatorikus optimalizáció, a gráfelmélet és a számítógép-tudomány terén elért nemzetközi jelentőségű eredményeiért, iskolateremtő tevékenységéért.
- Szele Tibor-emlékérem (1991)
- A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1998)
- Wolf-díj (1999)
- Knuth-díj (1999)
- József Attila Tudományegyetem díszdoktora (1999)
- Corvin-lánc (2001)
- Gödel-díj (2001)
- Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem díszdoktora (2002)
- Calgary Egyetem díszdoktora (2006)
- Neumann János elméleti díj (2006)
- Bolyai János alkotói díj (2007)
- Széchenyi-nagydíj (2008)
- Bolyai-nagydíj (2008)
- Kiotó-díj (2010)
- Fulkerson-díj (2012)
- Neumann János-díj professzori oklevél és plakett (2017)
- Szőkefalvi-Nagy Béla-érem (2018)
- Budapest díszpolgára (2018)" [wiki]

Válaszok:
OberEnnsinnen | 2019. augusztus 3. 14:26

A 24.hu szokásához híven már megint átment habverőbe. Alattomos egy firkász társaság.

Válaszok:
Berecskereki | 2019. augusztus 3. 12:22

Bocs. A kapcsolódó link lemaradt
https://24.hu/belfold/2019/08/02/maroth-miklos-orban-mta-palkovics-interju/

Csak annyit a szószedeteidre, amit tegnap a futballról írtam, bár elismerem: a futball és a tudomány: nem egyazon dimenzió...
"Az 1950-es évek végétől a magyar futball annyira elmaradottá vált, hozzáadott érték, képzés, minőségi munkamorál tekintetében, mint amikor valaki mérőszerszám nélkül, szemre épít házat, az alaptól a kémény tetejéig...
Ugyanakkor egyértelmű: állami támogatás nélkül a kelet-európai futball: versenyképtelen.
Az állam viszont, ha nem készít ár-érték viszonyrendszert és azt nem követeli meg a kifizetésekkor: egyszerűen meglopja az adófizetőket!"

"A magyar középiskolai reáltárgyak oktatása elismert volt régebben, remélhetőleg nem devalválódik."
Alapok, alapfogalmak, alap-összefüggések, kölcsönhatások rendszere.
Ez 100 oldalon elsajátítható, megtanítható az említett három természettudományos tantárgyból. Biológia, fizika, kémia.
És az ált. isk. 8 osztályának ennyi lenne az alapfeladata.
Igazán nem nagy kívánság, ráadásul élvezetesen tanítható is, mert kaput nyit minden gyermek világlátására...

Van, akinél a saját kérdései is ájulást okoznak?

2009. jan. 21. 13:52

„Elájult a Kereszttűz kérdezője

A Nap-kelte csütörtöki élő adásában a kimerültségtől elájult a Kereszttűzben című műsor egyik kérdezője, Nagy József újságíró. Rövid ijedtség után magához tért, ezután a stáb tagjai kikísérték a stúdióból.”
https://www.blikk.hu/sztarvilag/elajult-a-kereszttuz-kerdezoje/6r4vlzg

A tőkehiány miatt, ill. a megfelelő pénzmennyiséget Kelet-Európában jelenleg, és még sokáig generálni nem képes struktúra miatt kell az államnak beavatkoznia.
Spanyolország, amely szinte mindent nyer futballban, bennszülöttekkel teszi mindezt.
Nem vitatható a fizikai erő szerepe, mellesleg ezzel teszik a futballt halottá.

A magyarok termékenységi rátája: 1,3.
A romáké: 2,3.
A magyarok 25-35 év között szülnek.
A romák 14-44-ig.
Amíg a kormány akár csak egy Ft-tal is támogatja 19 éven aluliak szülését, azzal a magyar lakosságot, az adófizetőket lopja meg... És... a magyar nemzet kihalását segíti elő.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés