A népbiztos marxizmusa

Így sztoriztak Heller Ágnesék a Lukács-körről: itt van minden, amit tudni akart!

2019. június 18. 16:02
Hogyan találkozott Heller Ágnes Lukács Györggyel? Volt-e budapesti Lukács-iskola? Van-e ma konzervatív gondolkodás a lukácsisták szerint Magyarországon? Ilyesmikről beszélgetett hétfő este a budapesti Három Hollóban Heller Ágnes, Vajda Mihály, Weiss János és Agárdi Péter. Belterjességtől sem mentes beszámolónk.

Heller Ágnes, Vajda Mihály, illetve a Lukács Györgyről és tanítványairól könyvet író Weiss János és a Lukács Archívum Nemzetközi Alapítvány kuratóriumának tagja, Agárdi Péter jött össze hétfőn az Erzsébet híd pesti hídfőjénél található Három Holló kávézó pincehelyiségében, hogy beszélgessenek egy jót a filozófus-népbiztosról. A közönség főleg az idősebb korosztályok tagjaiból, illetve a Lukács-inkubátorból frissen kiemelt, ránézésre ELTE TÁTK-s vagy TEK-es fiatalokból tevődött össze.

Reménykedtem abban, hogy a beszélgetésből végre fény derül arra, amit mindig is tudni akartam Lukács Györgyről, de soha nem mertem megkérdezni. Az eszmecsere végül nem teljesen felelt meg a várakozásaimnak, de azért érdekes dolgokat hallhattunk Helleréktől Lukács végtelen toleranciájáról, a Lukács-körön belüli félténykedésekről, de még arról is, hogy miért nincs ma jelentős konzervatív értelmiség Magyarországon. Ha pedig mindig is égett a kíváncsiságtól, miért nem ajánlotta Heller Ágnes Lukácsnak Adorno Negatív dialektikáját, ez egyértelműen az ön cikke!

*

Az elsőt soha nem felejti el az ember. Miután a bevezető során Agárdi szájából elhangzott az a hideglelős kifejezés, hogy „tágan értelmezett Lukács-tradíció”, Heller Ágnes elmesélte: a negyvenes évek végén találkozott először a filozófussal, akinek a gondolataival már az érettségire készülve megismerkedett, de akkor nem tett rá nagy benyomást. A fizika szakos Hellert „boyfriendje”, a Lukács-tanítvány Hermann István bírta rá, hogy kísérje el a filozófus egyik órájára. Heller az általános relativitáselméletet értette, de abból, amit Lukács mondott, egy szót sem értett. Akkor döntötte el, hogy az lesz az életfeladata, hogy megértse Lukács mondandóját – így „választotta magát” mint filozófust.

1955 körül a Lenin Intézetben filozófiát tanuló Vajda Mihály hallotta, hogy Lukács előadássorozatot tart majd az ELTÉ-n, itt látta őt először, két alkalom után azonban Heller Ágnes vette át az előadásokat. Ezután évekig nem volt személyes kapcsolatban a filozófussal, de úgy érezte, a Lukács-tanítványokon keresztül „eljut hozzá” Lukács szellemisége. Először 1962-ben ment fel Lukács lakására, rettenetesen izgult, háromszor körbejárta az épületet, nehogy fél perccel előbb érkezzen. Az ajtóban aztán egy „apró, kedves öregember” fogadta, akivel „egész jól lehetett fecsegni – akármiről”. Ezután Vajda időnként, később gyakrabban meg-meglátogatta a filozófust.

„Faszcináló előadó.” Heller így jellemezte Lukácsot, aki óráin nagyon halkan, meggyőzően, jegyzeteibe bele-belepillantva beszélt. A kultúrfilozófia története Kanttól Hegelig című előadáson el sem jutott Kantig, minden évben úgy kezdte az előadást, hogy röviden összefoglalja az eddig mondottakat, és megint nem ért végére az előadásnak.

Heller hozzátette: Lukács először mindig bemutatta a tárgyalt gondolkodók – Schelling, Schopenhauer, Nietzsche – gondolatait, tőle hallhattak először róluk. Vajda elmondta: a hivatalos marxista álláspont úgy tartotta, hogy a Marxszal párhuzamos vagy utána jövő gondolkodók mind a „burzsoá dekadenciát” képviselték, akikről nem is érdemes beszélni. „Ez körülbelül Lukácsnak is az álláspontja volt” – jegyezte meg Heller, de ő legalább előadta az általa „nagyon negatívnak” tartott filozófusokat, és csak utána kritizált. Heller állítja: a „marxista Lukáccsal” ők sohasem találkoztak, a filozófiai-esztétikai szövegeket szabadon tárgyalták, a filozófus marxizmusa csupán abban nyilvánult meg, hogy mindig elmondta, mi az adott gondolkodó társadalmi alapja.

Fun fact. Az amúgy nagy dohányos Lukács nem gyújtott rá egyetemi előadásai közben, szemben Füst Milánnal, „aki – neve is mutatja – állandóan füstölt” – mondta Heller. Ugyanígy az irodájában sem cigarettázott a filozófus, ezt a fegyelmet még diákkorában, Simmeltől tanulta el.

Veszedelmes viszonyok. Vajda elmondta: sokáig nem volt szó arról, hogy létezne budapesti iskola, a Lukács-körön belül voltak idősebbek és fiatalabbak. 1946-47 után Lukács közvetlen környezetéhez Szigeti József, Mészáros Vilma, Zoltai Dénes, Hermann István tartoztak, aztán amikor a Rajk-per vészterhes légkörében lezajlott Lukács-vita után kiszorították a filozófust a szellemi életből, Heller, Hermann és Mészáros maradtak vele. A náluk fiatalabb Márkus György, Fehér Ferenc és Vajda később csatlakoztak a körhöz.

Az öreg nem akarta leszűkíteni a tanítványi körét” – hangsúlyozta Vajda; a Lukács-kör élete tele volt feszültségekkel. Ez minden filozófiai iskolára igaz, Plótinosz és Platón tanítványainál is így volt – vágta rá némiképp szerénytelen analógiával Heller. A tanítványok versengenek azért, hogy a mester őket tartsa többre, a Lukács-kör magját alkotó budapesti iskola négy tagja között nem volt féltékenykedés, de a többiek és köztük igen. A Lukács által amúgy nagyon szeretett Eörsi Istvánt például emésztette a féltékenység, amiért az öreg többre becsüli Helleréket, mint őt.

Politika. Vajda szerint politikai ellentétek is szerepet játszottak Lukács tanítványi körének felbomlásában. Bence György és Kis János radikálisabb kritikáját fogalmazták meg a fennálló rendszernek, Vajdáék igyekeztek „óvatosabbak” lenni, nem annyira politikai, mint filozófiai bírálatát kidolgozni az uralkodó ideológiának.

A beszélgetés ezen pontján végleg úrrá lett a résztvevőkön a szőrszálhasogató belterjesség. Persze bocsánatos bűn ez a baloldali ideológiák tekervényes útjain együtt végigcsatangoló, idős értelmiségiek részéről, a volt gimnáziumi osztálytársak se különbek, ha hosszú évek után összefutnak – csak hát Vajdáék a legendás közös berúgások helyett arról vitatkoztak perceken át, hogy melyik évben hirdették meg az Új Gazdasági Mechanizmust, mit jelentett a „terjedelmi marxizmus” kifejezés, vagy hogy a Kortárs melyik számában jelent meg a marxista pluralizmusról szóló, mérföldkő-jellegű Márkus György-cikk.

Vajda elmondta: a hatvanas években lehetett már kísérletezni, a Lukács-tanítványok azt remélték, hogy szabadabb szellemi légkör alakul ki, az 1968-as csehszlovákiai szovjet beavatkozás után aztán ismét nagyobb óvatosságra kényszerültek. Vajdát 1973-ben elbocsátották a Filozófiai Intézettől, de nem vetette meg azokat, akik a fennálló körülmények között továbbra is tanítottak az egyetemen, Kenedi Jánost is őrültnek tartotta, amikor kijelentette, hogy mindenkinek ellenzékivé kell válnia, ott kell hagynia az állását.

Lukács, a nagy megengedő. Lukács György a „marxizmus reneszánszában” hitt, Hellerék szerint viszont a tanítványai saját ízlésük és érdeklődésük szerint értelmezhették ezt a kifejezést, a tanítványi körnek nem volt közös projektje, ami szerint gondolkodni kellett volna, mindenki ment a saját feje után, a budapesti iskola „nem volt intézmény”. „Cikkeket írtunk, megkritizáltuk egymást, jól éreztük magunkat” – fogalmazott Heller. Lukács egész életében iskolákat akart alapítani, mivel egy ember gondolatai füstbe mennek, az iskola azonban megmarad. A filozófus egyébként nem csak velük állt közelebbi kapcsolatban, például Jancsó Miklósnál és Bíró Yvette-nél is gyakran megfordult.

1949, 1973, 2011. Heller Ágnes egyszer érezte úgy, hogy veszélyben van az élete: amikor 1957-ben az Esztétikai Tanszék könyvtárában revolvert találtak. A beszélgetők nagyon egyetértettek azt illetőleg, hogy az 1949-es Lukács-vita, az 1973-es filozófusper és a 2011-ben kitört filozófusbotrány ugyanabba a folytonosságba illeszkednek, Weiss szerint a vádlók ugyanazt a retorikát használják. Vajda megjegyezte: a hetvenes években azzal volt a baj, hogy hogyan gondolkodnak, míg 2010 után azzal, hogy gondolkodnak egyáltalán. Mivel a mai rendszert csak a pénz érdekli, azzal vádolták meg őket, hogy loptak – fejtegette.

Az a bizonyos lukácsi szellem. Heller szerint a filozófiai kultúrát Lukács György és néhány más gondolkodó teremtette meg Magyarországon a századfordulón, majd a második világháború után. Ez nem „szakfilozófia” volt, ezen a téren Lukácstól nem tanult semmit, Arisztotelészről a filozófus nem tudott sokat mondani, mivel nem nagyon ismerte – szögezte le Heller. Ő gondolkodni tanult Lukácstól.

Nem véletlenül Lukács A magyar filozófus a világ szemében”, a Lukács-iskola nem vallja ugyanazokat a gondolatokat és -izmusokat, mint ő, de a lukácsi szellem, gondolkodásmód ott van bennünk – jelentette ki Heller. Az is kiderült: Lukács imádott vitatkozni, boldog volt, amikor ellentmondtak neki.

Heller esete a konzervatívokkal. Agárdi Péter, a beszélgetést szervező Lukács Archívum Nemzetközi Alapítvány kuratóriumának tagja arról értekezett, hogy a népi-nemzeti, konzervatív csoport jelentős szerepet játszott abban, hogy 1973-ban kicsinálták Vajdáékat. Lukács ellen, tanítványai ellen is az volt a fő vádjuk, hogy „nem elég magyarok”. Heller arról beszélt, hogy szerinte jelenleg nincs jelentős konzervatív értelmiség Magyarországon, akik vannak, azok ellenzékiek. Azok pedig, akik az „etnikus nacionalizmus” szekerét tolják, nem minősíthetők konzervatívnak.

+1: Heller szerint nem lehet mai szemmel nézni azt, hogy ők marxisták voltak, mindenki valamilyen -ista volt ugyanis. Ha nem marxista, akkor strukturalista, egzisztencialista, pozitivista vagy más egyéb voltál – magyarázta. Egy kérdésre Heller elmondta: Adorno Negatív dialektikája szerinte rossz, unalmas, agyonírt és agyonspekulált könyv, ezért nem ajánlotta Lukácsnak. Ugyanez a véleménye Sartre A dialektikus ész kritikája című könyvéről.

Összesen 153 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"Heller az általános relativitáselméletet értette, de abból, amit Lukács mondott, egy szót sem értett. Akkor döntötte el, hogy az lesz az életfeladata, hogy megértse Lukács mondandóját – így „választotta magát” mint filozófust."

Édes jó Istenem, köszönöm néked, hogy végtelen jóságodban nem ütötted agyon ménkűvel ezt a hazug boszorkányt, mikor ezen mondatok elhagyták a száját!

"A kultúrfilozófia története Kanttól Hegelig című előadáson el sem jutott Kantig, minden évben úgy kezdte az előadást, hogy röviden összefoglalja az eddig mondottakat, és megint nem ért végére az előadásnak."

"Ez nem „szakfilozófia” volt, ezen a téren Lukácstól nem tanult semmit, Arisztotelészről a filozófus nem tudott sokat mondani, mivel nem nagyon ismerte – szögezte le Heller."

Ezt a mocsadék, belterjes bandát. És még ezt nevezik szellemi műhelynek, budapesti iskolának. Ez egy belterjes klub, csak épp rohadt sokba kerül a államnak eltartania ezt a sok ingyenélőt.

Heller /ön/tömjénezés egy tömeggyilkos komcsi filozófus emlékéhez kötve.

Heller Ágnes levele: A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának
MNO, 2011. április 22., péntek 09:07
"Mint az MSzMP tagja kommunista kötelességemnek érzem, hogy a Párt tudomására hozzam, hogyan látom ma utolsó három éves tevékenységemet, hol látok ebben olyan hibákat, melyekkel szembe kell néznem s melyeket ki kell javitanom."

A Löwinger iskola azt tanítja ha valakinek van valamije azt ki kell nyírni és elvenni a tulajdonàt.

Levél Lukács Györgyhöz

 

1.

Akad-e Szentgotthárdtól Kamcsatkáignálad műveltebb, olvasottabb ember?És Moszkvából ránkszakadt véreinkközött kinek van fél-, nem, századannyiesze, mint néked? Több pretencióvalvajon melyik esztéta írt esszéketa múlt század regényíróiról?A marxista tanok bordásfalánki tud nálad több testgyakorlatot?S önkritikát ki gyakorol pirongásnélkül, íly unt rutinnal, mint ahogyte szoktad megtagadni önmagad?Ez nem vád. Én azért élek, hogy írjak,te azért írsz, hogy élni hagyjanak.Jogod van hozzá. Az sem bűn, hogy mindigjólétben terpeszkedtél és hogy önzővénember vagy, ki soha senkiértnem tettél semmit. Nincs is könnyű dolgod,amióta elvtársaid kegyétőlfügg állásod, lakásod, kenyered.Hány Révai s Rudas László fenirád műfogát! Még jó, hogy krónikuskarrierista vagy! S hogy nincsen kormány,melyet te rögtön meg nem támogatsz!

 

2.

Fiatalságodban s még jó sokáigDosztojevszkijért rajongtál; manapságelintézted egy gúnyos megjegyzéssel.Egyik bálványod volt hajdan Madách:míg most a pártlapban nyakatekertvádbeszédet fröcsköltél ellene.Tudom én jól, az idő változik,s vele az ember véleménye is.Nem így te, aki Dosztojevszkibeazóta rúgsz, amióta Sztálinnem engedi könyveit újranyomni,s Madách Imrét is azért piszkolod,mert mindünk örömére újra adjáka Tragédiát, Rákosi dühöng,te meg, aki a zsarnok rigolyáitszolgálod, buzgón fara mögé perdülsza kommunista tömjénfüstölővel.És aztán itt van Sztálin szenilisförmedvénye a nyelvészetről! Végre,hogy alkalmunk nyílt röhögni e szürkevilágban, bárha zárt ajtók megett.S te mit teszel? Halálkomoly stílusbantanulmányt írsz s az egekig dícséredSztálin sületlenségeit s a végénnagybüszkén azt állítod, hogy „Sztálinelvtársnak” a világ „legeslegnagyobbfilozófusai közt van a helye.”Miért nem mondod el a listát? Plátó,Árisztótelész, Spinoza, Sztálin!Folytasd! Szerény vagy és hallgatsz, mivelSztálinra nyilván te következel.

 

3.

Azt mondhatnád, hogy igazságtalanvagyok, mert csak megalkuvásaidrólbeszélek, arról, hogy milyen mohóndícséred azt, amitől undorodsz,hogy krokodilbőröddel, nyúlszíveddel,nagy állásoddal, európaihíreddel, befolyásoddal s főkéntjellemeddel, szalonképessé tettedaz alávalóságot – s legnagyobbdicsőségedet meg sem említettem.Dehát a „marxi esztétika” úgy csengfülemnek, mint a „német fizika”.Fizika van csak és esztétika,jelzőtlenül. Sebaj. Hadd pazaroljakreá néhány sort, bár nem éri meg.Történelmi materialistánakvallod magad, és mindent relatívnaktartasz, miként ez hozzád, a szofistáktanítványához illik. Ugyanekkorminden időre szóló, abszolútesztétikádat hirdeted. „Csak egyigazság van”, mondod, míg alapelved,hogy nincs igazság. „Csak egy igazság van”,kiáltod, mint a toronyablakokbólporos pókhálót köpködő zelóták.Egy igazság van, a te igazságod –s mi ez? Műveid szerint egyveleg.Jó polgári, bár némiképp avasízlésedet marxista társadalmikritikával fűszerezed agyon;hozzáöntesz egy adag hégeliidealizmust – a porosz kaszárnyáks a szovjet tankok összeillenek –,s gyógyíthatlan opportunizmusoddalmelléteszel egy mustároskanálutalást a napi politikára.Ez a végső igazság? Révaielolvassa cikked kéziratáts azt mondja: ez hamis. Te hazamégys megírod gyorsan az ellenkezőjét.

 

4.

És most ezen vitatkozzam veled?Mit tanulhatni tőled költészetről?Ady Endre korában Balázs Bélátnevezted ki nagy nemzeti költőnknek.A sárló sarlatán Johannes R.Becher tiszteletére rakétákatpukkantottál egyik dolgozatodban.József Attiláról most három éveadtál ki tudatlanságtól és fölösokfejtésektől hemzsegő, silánys hazug könyvet. Miért kellett Attiladíszsírhelyét megtaposnod? Nem bírtadki másként? És mért írsz a költészetről,mikor halvány fogalmad sincsen róla?Ne hidd, hogy haragszom az esztétákra.A régiekre hányszor gondolok!Lipsius! Voss! Heinsius! Scaliger!Mikor ott virrasztottak éheseníróállványuknál s a nehezenkölcsönkapott klasszikus kéziratrahajoltak, a szöveget javították,értékelték szerényen és a szerzőtpropagálták – ez volt a fontosabb!Gyulai Pál! Elődöd volt; ki hinné?És Osváth! Hány novellát és regénytjavított ki névtelenül! Hány írótbuzdított és segített! Ignotus,Hatvani, Német Bandi! Kik Adyts aztán József Attilát támogattáks hordták körül. S Feleky, kinek éntartozom örök hálával. Hány név jutmég az eszembe! Az írókról nemcsakírtak; tettek is értük valamit.

 

5.

E szemszögből teljes haszontalan vagy.Boileauval vethetlek össze, kiaz esztétika légvárát próbáltafelépíteni. Marxi válfajánte munkálkodsz. Izzadj csak! Óriásiaz érdeklődés nyugaton. Minálunkmár tudjuk, hogy mit ér az államibeavatkozás az irodalomba.Ez kellemetlen néked is, tehátnem veszed észre. S ahogy Boileau,– vagy, ha úgy tetszik, Arisztótelész –nem ihletett meg soha költőt, írót(s ha netán mégis, akkor jaj neki!)akként te is csak hervadt tanárkákras más kültagokra hatottál, de nemírókra. Mondjad, mit kezdjek veled?Mit kezdjek egy marxista bölcselővel– így hívod magad: contradictioin subjectum – egy filozófussal, akinem meditált, nem nézett önmagábamég sohasem? Mit kezdjek egy emberrel,ki jóltevőit – gondolj Rjázánovra –aznap felejti el, mikor lebuknak?Ki íly absztrakt fogalmakat, mint jog,szabadság, tisztesség, igazság: régenkihajított az ablakon, azért csak,mert Marx Károly is így cselekedett?Mit kezdjek egy örökké vérig sértett,örökké izgatott vitatkozóval,ki azt képzeli, hogy ő tartja kézbena mindenség hátulját; akineknem volt jókedve még soha; akifolyton bizonygat, de semmit se tudelmondani; ki oly sok dolgot ismers oly keveset ért; mit kezdjek kincstárigúnyolódásával, humortalanlényével; mi dolgom az esztétikaprofesszorával, aki anyanyelvétnem ismeri, de még németül semképes zörgőre száradt szerencsétlenmondatait egymással összekötnivagy befejezni? – elismerhetem,hogy jó megjegyzésed, használhatóészrevétel is akad műveidben,de egyetlen szép mondatot, egyetlenidézhető gondolatot nem hoztammagammal írásaid tengeréből.És végül – mit kezdjek esztétikáddal?Mit kezd az ember Walter Scott, Flaubert,Gottfried Keller, Tolsztoj, Balzac meg Stendhalmarxista kritikájával? Mit kezdekegy tanulmánnyal, mely Dantét elemziliberális szemszögből, vagy Homérosztkonzervatív oldalról? Hidd el, mindezígy együtt tök- és dögmindegy nekem.

 

6.

Hány kínos ügy jut az ember eszébe,ha rád gondol! Vicsorgó pártfogóidkihasználnak, amíg szolgálod őket,s nem csak itthon. A hódoltság nyugatranéző kirakatában a vörösrekivilágított lopótök te vagy:te vagy a boldog, bölcs öreg; te vagyaz intellektus inkarnációja,az értelmiség atyja, ki fülébepufajkákat tömött, nehogy Sztálinmészárlásainak hírét vehesse;a nagy tudós s egyetlen exportcikkünknyugat felé, a pulykákon kívül.Téged küldenek, mint propagandistátnyugatra a párt urai, s te futsz.A feleséged nem kísérhet el,nehogy meglógj. Ez téged nem zavar;nyilván államvédelmi szerveinkéberségét látod még ebben is.Ha Svájcba mégy, Párizsba, Milánóba:a balpárti tömeg már vár reád.Előadást tartasz. A helybelikommunisták hátrább állnak ilyenkor,s a naívakat engedik előre.Dübörgő taps. Feltűnsz a dobogón.Megvallom, hogy már-már csodállak érte,amiért ilyenkor a valóságot– szegénységünket, rabságunkat, szörnyűsorsunkat és a reménytelenséget –ilyen tökéletesen elfelejted.Magas nívójú előadást tartasz,s közben, ügyesen s nem mellékesen,megemlíted, hogyan virágzik nálunkaz irodalom, milyen szabadokés boldogak vagyunk. Majd ott hajlongasz– félig Liszt Ferenc, félig naspolya –s ragyogsz, mert győztél. Ott dögöljenek mega társutas csibészek, az egésznyugati csürhe, mely pártodtól várhatalmat s agyvelőt. Sajnálni csaka fiatalokat kell, kik rajongvafigyelnek, elhiszik minden szavad,ők, kik a tőkés kloákák bűzétjól ismerik, de még a kommunistaszennycsatornát nem szagolták soha.Tapsolnak. És te, míg minket elárulsz,őket egy életre megmérgezed.

 

7.

Mikor hazaérsz, jutalomjátékotrendeznek néked. Valamely nagyobbhelységben tartod a felolvasást.A díszhelyen Rákosi trónol; lábanem ér a földig, bár nyakunk helyetta levegőt tapossa; tőle balraaz őszülő szájvíz-reklám, Gerő,Barcelona hóhéra; a gonoszAndics, pár oldal tokaszalonnávaldereka körül és csöcse alatt;a hitvány és kegyetlen Farkas; hátulaz ávósok közt sarja, Vladimír,aki a rabok szájába vizel:ez Magyarország szellemi elitje!A hallgatóság többi része alszik;ismernek már. Te pedig szónokolsza fetisizált tőkéről, hogy Nietzschenagy náci volt; hogy Flaubert a puccsistaBoulanger-val ebédelt (borzalom!);hogy Szent Ferenc azért hirdette mega szegénységet, nehogy a jobbágyokdúsgazdag feudális uraikralázadjanak – feltarthatatlanulhányod marxista bukfenceidets a történelmi szaltókat, míg végreelkészülsz. Taps. A hallgatóság ébred.Te meg csíkos nadrágocskádban gyorsana pártpáholy elé szaladsz – hadd lássák,hogy fürge vagy még! – és mélyen meghajtodtalpnyalástól elgörbült hátadat.

Ez kemény. Ez a csapat kemény.

Ha valaki az antiszemitizmus okait keresgélné esetleg, ez a brancs választ ad.

"Agárdi Péter, a beszélgetést szervező nemzetközi Lukács-alapítvány kuratóriumának elnöke arról értekezett, hogy a népi-nemzeti, konzervatív csoport jelentős szerepet játszott abban, hogy 1973-ban kicsinálták Vajdáékat."

Ti ezt elhiszitek? 1973-ban léteztek befolyásos népi-nemzeti, konzervatív csoport, akik annyira befolyásosak voltak, hogy képesek voltak elérni az állampártnál, hogy Vajdáékat háttérbe szorítsák!? Kik alkották ez az állítólagos _konzervatív_ csoportot, és hogyan tettek szert ekkora hatalomra?

Válaszok:
hátakkor | 2019. június 18. 21:45

Ezt nem ismertem. Igazán míves.

A torontói „Menora Egyenlőség” (alcíme szerint Az észak-amerikai magyar zsidóság lapja) az alábbi szöveggel búcsúztatta az 1971. június 4-én elhunyt Lukács Györgyöt:

Gondolatok Lukács György halálára
Furcsa ember volt, kétségtelen. Felületesebb megnézésre emberi tisztaságot lehetett feltételezni benne. Belemászott ugyan a kommunista párt alkotta szemétkupac kellős közepébe, s amikor benn volt, észrevette, hogy ő az ilyesmitől piszkos lesz. Nem mászott ki belőle, csak éppen mocorogni kezdett, egyre nagyobb lyukat taposott ki magának a mocsok kellős közepén, óvatosan kesztyűs kézzel tologatta el maga körül az undorító sárdarabokat, s mikor már elég széles volt a lyuk, amiben ült, megelégedetten állapította meg: „Íme én teljesen tiszta vagyok.” A szag úgy látszik különösebben nem zavarta. Valamilyen csodálatos képessége mégis lehetett, a tanítványok – többre, jobbra érdemes tanítványok – mindig gyülekeztek körülötte, várva azt a bizonyos tisztító esőt, s amikor valami nedvességet éreztek végre az arcukon, boldogan kiáltottak fel: „Ah! már itt van, megjött.” Nem vették észre, hogy nem esőcsepp, csak a párt hivatalosainak köpete csurog végig arcukon. Még most is, halálakor, Magyarországon kívül megjelenő magyar lapokban is elismerő, meleg hangú, érzelmes elparentálásokat olvasunk róla: „Íme itt fekszik a nagy halott, s körülötte gyászbaborultan áll többezer tanítványa.” Mert ő volt a nagy tanító. Olyan nagy tanító, akinek többezer tanítványa közül egy sincs, akinek neve valaha bekerül majd egy irodalmi lexikonba, akik közül egy sincs, aki azt mondhatná egy értékelt sorára – „ezt a gondolatot Lukács Györgynek köszönhetem”. Nem művész volt, csak kókler. Nem tudós, csak egyetemi színvonalon szavaló papagáj. A magyar, pláne a világesztétika igaz művelőihez úgy aránylik, mint az utcasarki tűznyelő Lawrence Olivierhez. Most meghalt! S a tanítványok még most sem vették észre, hogy nem történt semmi, halálából ugyanúgy nem fakad semmi tanulság, mint életéből sem fakadt. Most meghalt! Halála ugyanolyan hiábavaló volt, mint egész élete.
(Menora Egyenlőség 1971. június 26.)

Ezeknek egy szavukat sem kell elhinni. Blöff-bajnokok.

"Így sztoriztak Heller Ágnesék a Lukács-körről: itt van minden, amit tudni akart!"

Én erről a nőről már nem akarok tudni semmit, az is bőven elég, amit tudok róla.

Nem lehetne ezt a boszorkányt levenni a címlapról? Legalább
a képét! Járnak ide ártatlan emberek is!

Szóval nem ágyban, párnák közt. Hol volt Ludassy Mária, akivel úszkálni szokott?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés