Klímaaktivisták

Ez a világrendszer nem fenntartható – a Fridays for Future a Mandinernek

2019. május 24. 18:58

„Lokálisan kell változtatnunk, hogy a globális helyzeten is javítsunk” – mondja a Fridays for Future Hungary csapata a Mandinernek. Az új környezetvédő aktivista mozgalom céljairól és kihívásairól beszélgettünk interjúnkban.

Hogyan és milyen szinten kezdhetjük el a klíma védelmét?

Pribéli Levente: A természet és a biológiai sokféleség sokkal több annál, hogy szép: ez az egyetlen dolog, ami teljesen nélkülözhetetlen az életünkhöz. Ez biztosít számunkra mindent. Az embereknek fel kellene fogniuk végre, hogy az őket körülölelő természet nem csak egy dísz, hanem annál sokkal több.

Hartmann Johanna: Az „én” szerepe elkerülhetetlen a sikeres környezetvédelemben, jó példának kell lennünk; mindez azonban nem elegendő arra, hogy megváltozzon körülöttünk a világ. Fel kell fognunk, hogy mekkora az egyéni felelősségünk, hogy az életmódunk mennyire hozzájárul a környezet pusztulásához vagy éppen annak védelméhez. De ezt a dolgot mindkét oldalán meg kell ragadnunk. Szükséges ehhez a sikeres egyéni munka és az össztársadalmi támogatottság is. Máshogy nem tudunk valós sikereket felmutatni. Nem mondhatjuk azt, hogy először kezdje mindenki maga, mert már egyszerűen nincs annyi időnk. Az egyéni változások társadalmi nyomás, illetve a felülről hozott döntések nélkül képtelen felvenni a versenyt az idővel annak érdekében, hogy megmentsük mindazt, amit még lehet.

Miért pont Greta Thunberg lett az arca a mozgalomnak?

P.L.: Már most is látszik, hogy ez a mozgalom mennyi embert elért, olyanokat is akik valószínűleg ezt a problémát nem érezték volna olyan súlyosnak, mint amilyen. Greta a felülről jövő támogatásért küzd, és ebben bízunk mi is. Szükség van a politikai változásokra ezen a téren. Mindenkinek megvan a saját felelőssége, de a döntéshozóké még nagyobb. Ők felelnek a jövőnkért. Mindemellett hiába hoznak meg egy jó döntést, ha a társadalom nem fogja fel annak szükségességét. Fel kell nyitnunk az emberek szemét, hiszen társadalmi támogatottság nélkül nincs esélyünk. Meg kell értetni a társadalommal, hogy ez egy olyan krízishelyzet, amiben elengedhetetlen ezen döntések meghozatala. Lehet, hogy van ezek között jó pár olyan, ami kicsit kényelmetlen lesz, de ez az egyetlen útja annak, hogy ne legyen mindenki számára sokkal kényelmetlen később.

H.J.: Történelmi pillanatokat élünk, Greta mozgalma egy lehetőség volt számunkra, hogy itthon is elindítsuk ezt a munkát, hogy felhívjuk a figyelmet ezen problémákra, hogy nyomást gyakoroljunk.

Mi az elsődleges probléma: nincs társadalmi támogatottság?

H.J.: Sem társadalmi támogatás, sem politikai akarat nincs jelenleg.

P.L.: Ez egy nagyon komplex kérdés. Most jelenleg a politika a legtöbb országban a gazdasági növekedést helyezi előtérbe, ezt hajszolja.

Biztos, hogy politikai nyomás, nem éppen a társadalom elvárása mindez?

P.L.: Is-is. Nagyon sok minden politikai szinten dől el, és többek között az egyik, ami felülről is jelen van az az oktatás, aminek nagyon fontos szerepe van abban, hogy milyen értékeket adunk át a minket követő generációknak. Az, hogy egy állam vagy éppen a kormányzat mit tart fontosnak, az meghatározza a nemzet jövőjét. Mondok egy példát: én szeretnék helyi terméket vásárolni, azonban ha a döntéshozók a multinacionális vállalatoknak kedveznek és ellehetetlenítik a helyi őstermelőket, akkor lehetőségem sincsen arra, hogy megtegyem ezt. A problémákra már az oktatás berkein belül fel kellene hívni a figyelmet. A multik sok esetben környezetkárosítóbbak, egészségtelenebbek, és mégis a döntéshozók gyakran ezeket a környezetkárosító iparágakat támogatják.

Mit tartotok a legnagyobb ilyen környezetszennyező iparágnak?

Buru Petra: Nehéz választani, a fosszilis energiahordozók égetésén alapuló iparágak mindegyike ilyen, nem lehet rangsort felállítani. A kőolaj- és földgáz-kitermelést drasztikusan csökkenteni kell vagy teljesen át kell állni környezetbarát, megújuló energiahordozókra., energiaforrások használatára

H.J.: Persze most itt lehetne versenyeztetni az iparágakat, a ruhaipar, a mezőgazdaság is mind ilyen, de a fő probléma a rendszerszemlélettel van. A folyamatos fogyasztásra, az igények és elvárások növekedésére van helyezve a hangsúly, és így,

ebben a rendszerben elképzelhetetlen a fenntarthatóság,

hosszú távon maga az emberi élet is.

P.L.: A megszokás nagyon kártékony tud lenni: minél később változtatunk, annál nagyobb árat fogunk érte fizetni. Ami most drágának tűnik, az a későbbiekben csak drágább lesz. Nem halogathatjuk tovább a változást, hiszen a klíma- és környezeti válság már most itt van a nyakunkon, már most komoly gondok vannak, és ez a helyzet az alapvető létezésünket fenyegeti, ez ma a legfontosabb kérdés. Minél kevesebb pénzünk van, vagy minél fiatalabbak vagyunk, annál inkább érint ez minket. Erre nem lehet azt mondani, hogy a környezetvédelem luxus, mert e nélkül nem lesz élet a következő évtizedekben.

Rendszerszintű teljes átalakítás? Reális mindez?

B.P.: Ezért fontos a társadalmi szintű szemléletváltás: ha a társadalom elkezd kész lenni arra, hogy itt tényleg ne arra épüljön a világunk, hogy „igen, elmegyek a boltba és veszek még három ruhát magamnak, mert ez nekem jár és megtehetem”.  Meg kell értetni az emberekkel, hogy nincs más választásunk.

P.L.: Fel kell fogni, hogy minél fiatalabb vagy, annál többet fogsz szenvedni a ma meg nem hozott vagy meghozott, de rossz döntésektől. Ezt úgy kell felfognunk, hogy most ezt meg kell csinálni, bármilyen nehéz is legyen ez.

Nemzetközi jó példát tudnátok mondani?

P.L.: Például Bhutánban már nem a GDP a mérőszám, hanem egy olyan komplex mérőszámot alkalmaznak, ami figyelembe veszi az emberi jóllétet, tehát nem a jólétet és a fogyasztói társadalmat támogatja, hanem azt, hogy az emberek egészségesek és boldogok legyenek. Persze, ez most egy nagyon speciális példa, de emellett nagyon sok törekvés van, ami ezt tudná támogatni. Ez ennek a mozgalomnak is az egyik legfontosabb küldetése, felmutatni azt, hogy ezek a lehetőségek itt vannak és léteznek.

Az emberek sokszor azt várják, hogy majd a technológia megoldja a problémáinkat, 

és az okos emberek majd kitalálnak valamit, de a valóság az, hogy az okos emberek már rengeteg kérdést megválaszoltak. Jelenleg pedig azért tüntet több százezer és most már milliónyi fiatal, hogy ezen tudást alkalmazzák is a döntéshozók, hogy ne csak beszéljenek a témáról, hanem a létező megoldásokat gyakorlatba is ültessék.

H.J.: Emellett azonban, ha őszinték akarunk lenni, akkor nincsenek olyan államok, amik teljes egészében követendők lennének. Előremutató példák vannak, de ezek messze nem elegendők.

Az itthoni helyzetet, hogy látjátok? A köztársasági elnök kifejezetten sokat foglalkozik a klímavédelemmel.

H.J.: Szeretnénk látni a gyakorlatban is ezeket a törekvéseket.

P.L.: Messze nem elegendő erről csak beszélni. A rendszerszintű változást azonban nem csak itthon kell elérni. Ehhez világszintű összefogás szükséges. Nem elég azt mondani, hogy ez az Egyesült Államok vagy éppen Kína feladata lenne. Ennek a rendszernek mi is, de a többi állam is szerves része. Egységes fellépés kell. Azonban nem várhatjuk el más országoktól, hogy változzanak meg, ha mi képtelenek vagyunk a változásra.

Lokálisan kell változtatnunk, hogy a globális helyzeten is javítsunk.

H.J.: Már nagyon-nagyon régen el kellett volna kezdeni a változtatások szorgalmazását a mindenkori kormányoknak, jelenleg az utolsó-utáni pillanatban vagyunk. Ez nem csak a jelen problémája.

Az Európai Parlament márciusi strasbourgi plenáris ülésén 560:35 arányban szavazta meg a könnyen és olcsón helyettesíthető műanyag termékek árusításának korlátozását 2021-től. Mit gondoltok erről a kezdeményezésről, ilyen jellegű rendszerszintű változásokra gondoltok? Tud mindez működni?

H.J.: Muszáj lesz működnie, és ne legyen félreértés, nagyon örülünk neki, de azt látni kell, hogy mindez csak a kezdet kell, hogy legyen. Mindemellett tovább kell haladnunk ezen az úton. Ez a kezdeményezés előremutató, de messze nem elég. Sokszor a könnyebb út miatt feladunk mindent, és eláruljuk azt, ami mindent biztosít számunkra: a természetet.

Az oktatás többször előkerült már a ti kampányotokban, ebben a beszélgetésben is. Az oktatásra kell nagyobb hangsúlyt fektetni?

P.L.: Az oktatásra is, de ez messze nem elég. Az élet minden területén éles váltásnak kell bekövetkeznie a közeljövőben. Életképes fiatalokra van szüksége a jövőnek, hiszen pár éven belül olyan képességekre lesz szüksége az emberiségnek, melyeket ma nagyon kis részben kapnak meg fiataljaink.

Melyek ezek a képességek?

P.L.: Együttműködési készség, rendszerszintű gondolkodás, a természeti rendszer alapvető működési elveinek megértése, életben maradási készségek fejlesztése, krízishelyzet-kezelés, érzelmi intelligencia fejlesztés, rengeteg minden. Gyakorlatilag egy teljesen új szemléletmódra van szükség. Ezért nagyszerű, hogy van egy remek kiadvány, am rámutat, hogy mennyi minden változásra van szükség az oktatásban területén: ez a Worldwatch Institute EarthEd című kiadványa. Mindenkinek ajánlom a figyelmébe, nagyon tanulságos és előremutató olvasmány.

Greta Thunberg már tavaly augusztusban tüntetni kezdett a svéd parlament előtt, ti mikor hallottatok róla először? Mikor kezdtétek el itthon szervezni a Fridays for Future Hungary mozgalmat?

H.J.: Időbe telt, mire mihozzánk eljutott Greta híre és az, hogy az ő neve alatt már mennyi fiatal felvette a harcot és tüntet. Február eleje, közepe tája volt az az idő, amikor Leventével úgy döntöttünk, mi is kilépünk a nyilvánosság elé.

A március 15-i tüntetés ilyen értelemben az első nagy megmérettetés is volt egyben?

P.L.: Igen, az volt az első olyan megmozdulás, amin sok ember volt.

És mi a tapasztalat?

P.L.: Nagyon pozitívan értékeltük, hogy ilyen sokan kijöttek, persze mivel nemzeti ünnep volt,

nálunk nem volt sztrájk, ahogy a világ többi táján,

ahol százezrek, milliók nem mentek aznap iskolába. Mi természetesen így is nagyon örültünk, ez is mutatja, hogy itthon is van erre érdeklődés. Fontos kiemelnem azonban, hogy mi teljesen civil alapú szerveződés vagyunk, itt mindent mi, lelkes fiatalok szerveztünk, ezért is hiszem azt, hogy ez egy nagy dolog.

Célotok, hogy itthon is bevezessétek az iskolasztrájkot, ahogy azt Greta Thunberg tette Svédországban?

P.L.: Egyelőre kicsit nehézkes ez még itthon, de mindenképpen szeretnénk, hogy működjön, hiszen ennek nagyon komoly figyelemfelhívó ereje van. Itt nem csak arról van szó, hogy majd kimegyünk akkor tüntetni, amikor ráérünk. Itt sztrájkról van szó, a fiatalok azért mennek ki az utcára és hagyják hátra az iskolapadokat, mert a döntéshozók, sőt sajnos az egész társadalom nem veszi figyelembe azokat a tudományos eredményeket, tényeket, amiket ők megtanulnak az iskolában. Minek tanuljanak egy olyan jövőért, ami talán soha nem fog elérkezni?

Nyitott erre a fiatalok társadalma?

H.J.: Nyitottság az van,

sokkal nagyobb érdeklődés és nyitottság fogadott minket, mint az elsőre gondoltuk volna.

Mi bízunk abban, hogy itthon is vannak elkötelezett fiatalok és itthon is el tud indulni ez a mozgalom, mint nyugaton.

Egyéb hazai vagy nemzetközi környezet- és klímavédő egyesülettel, NGO-val van bármiféle együttműködés?

P.L.: Természetesen van együttműködés, de ez a mozgalom civil emberekre épít, így nem állnak mögöttünk sem itthon, sem nemzetközi szinten. Nagyon örülünk neki, ha valaki segít, de a mozgalmunk alapelve, hogy nem reklámozunk szervezeteket, mindenkit kérünk, hogy civilben vegyen részt a tüntetésen.

Egyéb országok Fridays for Future csapataival mennyire komoly az együttműködés?

B.P.: Nemrég voltunk Strasbourgban, ahol hatvan szervezővel találkozhattunk, közel húsz országból. Velük aktív a kapcsolattartás, az ott megalakult working groupokkal pedig folyamatosan folyik a munka, szervezzük a nyári táborokat, kiáltványokat, reakciókat. Illetve támogatjuk egymást mindenben, amiben csak tudjuk. Bízunk abban, hogy a jövőben még szorosabb munkakapcsolat tud kialakulni közöttünk. Úgy hiszem, és ezt ki kell hangsúlyoznom, hogy mindezt szimplán azzal, hogy ültetünk egy fát a kertünkben és kiposztoljuk a Facebookra, nem tudtuk volna elérni. Ez is mutatja, hogy itt már az egyéni síkon való tenni akarás nem elégséges. Szükséges, de nem elégséges.

Hol van mindebben Greta Thunberg? Neki mi a szerepe?

H.J.: Nyilván nem Greta csinál itt mindent, ez nem is elvárható, de mégis ő indította útjára ezt a nagyszerű kezdeményezést. Így érthető, hogy ő az arca az egész mozgalomnak. Strasbourgban azt tapasztalhattuk meg, hogy ez egy baráti, együttműködésen alapuló társaság, hogy nekünk ténylegesen egy a célunk. Mindez messze nem olyan, mint a „felnőttvilág”, a politika. Itt a hangsúly az együttműködésen és az összetartáson van.

Célotok az aktív politikai szerepvállalás? Akár itthoni, akár globális szinten?

P.L.: A mozgalomnak van egy nagyon fontos üzenete a politika számára:

nagyon fontos lenne, ha végre már a fiatalok is beleszólhatnának a dolgok folyásába.

Ilyen szempontból igen, szeretnénk, hogy a fiatalok aktívan részt tudjanak venni akár a politikában is, de maga a mozgalom messze nem politikai aktivitású jelenleg. Nem az a cél, hogy ebből majd szépen lassan egy párt legyen vagy bármi ehhez hasonló. Tehát ilyen értelemben pedig a válasz egyértelműen nem.

H.J.: Mi elsősorban nem magunkat akarjuk az előtérbe helyezni, ott vannak a kutatók, a tudósok, legyenek ők az előtérben! Konkrét neveket, tudósokat azonban nem érdemes kiemelni: az a fontos, hogy a nagy nemzetközi szervezetek vállaljanak szerepet ezen kérdések megoldásának koordinálásában. Mindenkinek a figyelmébe ajánljuk például az IPCC Jelentés vagy a Párizsi Egyezmény tanulmányozását. Ha komolyan vennénk az utóbbiban leírtak megvalósítására való törekvést, több reménnyel nézhetnénk a jövőbe, bár még ezek a vállalások sem elegendők ahhoz, hogy elkerüljük a klímakatasztrófákat. Fontos kiemelni, itt minden nap számít és minden nap milliók életében mérhető! Nem azon kell vitatkozni ki és miért vállal szerepet ebben a harcban, hanem tenni kell, hogy a világ megváltozzon.

P.L.: Meg kell értenünk, hogy jelenleg nagyon rossz irányba haladunk és muszáj cselekedni. Itt nem egy pillanatszerű apokalipszis lesz, nem ez a veszély fenyeget. Ennél egy sokkal rosszabb dolog fog bekövetkezni: lépésről-lépésre tesszük tönkre a világot, amiben élünk. Mire mindenkinek nyilvánvaló lesz, hogy mekkora baj, már nem nagyon tehetünk majd. Ezért megyünk pénteken ismét az utcákra.

(Fotó: Fridays for Future Hungary, Takács Alex)

A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/148857

Ajánljuk még a témában