Volt egyszer egy Ukrajna

2019. április 26. 09:32

Heincz Barnabás
Mandiner

Ukrajna Zelenszkij személyével nem nyert mást, mint egy tapasztalatlan bohócot.

Ukrajna parlamentje csütörtökön elfogadta a nyelvtörvényként emlegetett törvényjavaslatot, amely az ukrán nyelv fejlesztését és szupremációját hivatott biztosítani az országban. Teszi mindezt úgy, hogy közben sárba tiporja a kisebbségi jogokat. A nyelvtörvény bár a kelet-ukrajnai orosz kisebbség elleni fellépésként értelmezhető, súlyosan érinti a kárpátaljai magyarok jogait is – nem is beszélve az Ukrajnában élő más nemzetiségekről.

A nyelvtörvény tavaly októberi első olvasata óta vita tárgyát képezte mind országos mind regionális szinten; közel 2000 módosító javaslatot nyújtottak be. A szavazás előtt a parlamenti képviselőknek egy kis filmet vetítettek, amiben közkedvelt ukrán színészek, költők, tudósok és aktivisták sírják tele a kamerát, hogy nekik mennyire fontos a törvénycsomag megszavazása. Tették mindezt szemrebbenés nélkül úgy, hogy alig egy hete a nép több mint hetven százaléka Volodimir Zelenszkij mellett tette le voksát.

Egy olyan ember mellett, aki nem is beszél rendesen ukránul.

A nyelvtörvényt hosszas elemzés alá lehetne vetni, nemcsak alkotmányossági, hanem kisebbségvédelmi szempontból is. A jogszabály a magánbeszélgetéseket és a vallási szertartásokat kivéve gyakorlatilag mindenhol kötelezővé teszi az ukrán nyelv használatát. Mondhatni kis szerencsén múlott, hogy ne töröljék 2019-ben a több mint 500 éves reformáció egyik fő vívmányát, a nemzeti nyelvű igehirdetést. A szabályok megsértéséért jogi felelősségre vonást, bírságot, a nemzeti szimbólumok meggyalázása esetén akár börtönbüntetést is kilátásba helyez az ukrán kormány. Van ezen felül minden, ami szem-száj ingere: jogszabály mondja ki, hogy minden állampolgár köteles beszélni az államnyelvet; nemzeti államnyelvi szabványügyi bizottságot állítanak fel; a nyomtatott sajtó legalább felének ukrán nyelven kell megjelennie; korlátozzák a könyvkiadást és az online médiát is.

Mostanában Nyugaton nagy divat lett a legsötétebb időket felidézni minden konzervatív előretörés vagy reform kapcsán, most azonban mégis csendben hallgat az Unió. Az az Unió, amely egyértelműen Ukrajna mellett áll kövessen az el bármily jogtalanságot. A fenti törvény nemcsak a legsötétebb időket idézi, hanem egyenesen vissza is hozza azt sok millió ember hétköznapjaiba.

Ki kell mondani: ez a törvény fasiszta.

Petro Porosenko természetesen igyekszik minél előbb „áttolni” a törvénycsomagot, ugyanis egyértelművé tette, hogy aláírja. Mindeközben megszeppent arccal a kisebbségi jogok védelméről beszél a nyugati média kamerái előtt. Egyik kezében olajág, a másikban balta. Mindenki „Csokikirálya” még kapott egy utolsó lehetőséget, mielőtt végleg eltűnik a politikai pöcegödörben, totális választási vereségével. Ne sajnáljuk azonban őt, hiszen amíg Kelet-Ukrajnában százak haltak meg, addig jól mentek a fegyverbizniszek és az oroszországi csokigyár.

Ukrajna lakosai egyértelműen kimerültek a Majdan óta. Az ország megélt egy forradalmat; hibrid háborúban áll régi szövetségesével és szomszédjával, aki nem volt rest kiharapni belőle egy falatot; a mindent uraló korrupció és maffia pedig lassan a Nyugat szemében is szálka lett.

Ebben a helyzetben az ukrán választók egyetlenegy kiutat láttak, a nagy hangú, eliteket szidó Volodimir Zelenszkij személyében. Sokan azonban elfelejtik, hogy Zelenszkij származására nézve orosz zsidó. A nagyrészt orosz ajkú Krivij Rihben született médiamogul szülei orosz anyanyelvűek, gyermekkorában pedig sok időt töltött Mongóliában. A kijevi egyetem után médiakarrierje Moszkva stúdióiban bontakozott ki, ahonnan Oroszország szerte ismert lett, felépítve innen ukrán médiabirodalmát. Zelenszkij az ukrán nyelvet csak egy laza kávézás idejéig tudja használni, mind vitáiban, mind nyilvános szerepléseiben oroszul beszél.

A választási győzelem után felesége viccelődött is, hogy ideje egy jó ukrántanárt találni – reméljük az ajánlat nem marad betöltetlenül, ugyanis a jelenlegi törvény szerint minden ukrán állampolgár köteles beszélni az államnyelvet.

Zelenszkij most azt ígéri, hozzá fog nyúlni a nyelvtörvényhez – de bizonyos választási beszédeiben trágár szavakkal uszított a kelet-ukrajnai oroszok ellen, akik közül ő is származik. Tette mindezt politikai megfontolásból, a jópofa humorista álarca mögé bújva. Mindezek után pedig a Moszkvával való kiegyezés felé látszik mozdulni. 

Ukrajna Zelenszkij személyével nem nyert mást, mint egy tapasztalatlan bohócot,

aki idővel Petro Porosenko színvonala alá is lesüllyedhet.

Ukrajna azt hiszi, hogy a dráma után itt az ideje a komédiának, azonban ez nem lesz más, mint egy olcsóbb tragikomédia az 1+1 tévécsatorna képernyőjen – országos szinten, élőben.

És eközben a putyini rendszer, kihasználva a bizonytalanságot, rögtön elkezdte kóstolgatni Ukrajnát.

Sajnálom az ukrán embereket. Megérdemelnék végre a békét. Mégis, ha a szomszédba nézünk nem látunk mást, mint negyvenmillió megvezetett, kihasznált és szellemileg kizsigerelt embertömeget. Volt egyszer egy Ukrajna.

A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/147405

Ajánljuk még a témában