Réz Ádám

„Legbelül éreztem, hogy rohadok” – Egy megtért drogdíler vallomásai

2019. április 19. 12:48

„Éreztem, hogy nagyon el vagyok tévedve”, „ekkor jöttem rá, hogy egy senki vagyok”. Réz Ádám egykori drogfüggő és drogdíler kemény belső küzdelmek után megtért, és most józan életet élve szervez beszélgetéseket, s vallja meg múltját és hitét a nyilvánosság előtt. Portrébeszélgetés.

A szerek rabjából Isten szolgájává? Réz Ádám volt drogfüggőt kérdezték az életéről, megtéréséről és a hitéről a Magyar Evangéliumi Keresztény Diákszövetség (MEKDSZ) által szervezett, Szabad Napok elnevezésű programsorozat rendezvényén. 

„Műhelytitok, hogy öt éve beszélgettem legutóbb Ádámmal, ez egy tökéletes alkalom, hogy újra megtegyük. Azt mondtad, hogy volt egy vágyad, hogy gazdag, hírhedt és népszerű legyél, mit tettél ezért?” – kezdte a moderátor a beszélgetést.

Az interjúalany távolabbról kezdte meg történetét, hogy kiderüljön, miért voltak benne ezek a vágyak. Egy átlagos családban nőtt fel, a szülei elváltak, egyedül maradt anyjával meg a húgával. Édesapja ekkor nem igazán foglalkozott velük.

Ádám azt látta, hogy sok ismerősének, osztálytársának jobban ment a sora, mint nekik. „Láttam, hogy tök jó cipőik vannak, jobb ruháik, az apjuk jó autóval jön értük. Miért nem én vagyok az?” – kérdezte magától. Frusztrálttá tette, hogy nem él olyan életet. Eldöntötte, hogy változtatni fog ezen.

„Ekkor határoztam el, hogy sikeres leszek és hírhedt.”

A másik terve az volt, hogy soha nem lesz olyan férfi, aki otthagyja a családját, aki hideg lesz a fiával és hűtlen lesz a felségéhez. Jó apa akart lenni és jó férj, ezek voltak az álmai. „Ezt viszont félreraktam a frusztrációk miatt, ez volt az indulás” – elevenítette fel.

Azon gondolkozott, hogyan tudna pénzhez jutni, hogyan tudná az álmait megvalósítani. Elkezdte járni az éjszakát, próbált tanulni az éjszakai helyeken, megismerkedett emberekkel, akiktől megtanulta, hogyan lehet pénzt csinálni. Vett pár gramm füvet meg ecstasyt, ezt továbbadta, egy kis haszon is volt rajta, meg neki is maradt az anyagból. Így csúszott bele a drogos létbe.

„Ez az egész egyre jobban ráült a lelkiismeretemre, mégis mindig kicsit többet akartam” – folytatta. Tizenhét éves volt, amikor már szerektől akarta kiütni magát. Békéscsabán, ahol élt, ez nem volt annyira elterjedt dolog, mint ma.

„Volt olyan pont, amikor megijedtél ettől az egésztől?” – hangzott a következő kérdés.

Három év éjszakázás után már Budapestre kellett költöznie, mert kereste a rendőrség – válaszolta. Az akkori kedvesével már együtt éltek, saját lakásuk volt, ékszereket vett. 

„Feltűnően és bután csináltam.” 

„Ez az egész életmóddá vált, már megszoktam a bűnt. Eleinte még volt bűntudat másnap, de előbb-utóbb ezt le lehet győzni” – fejtette ki.

„Hála Istennek, most ezt tudatosan mondom már, mert szerintem Isten akarta így, lett egy gyerekünk” – folytatta. Fogadkozott, hogy abbahagyja és leáll. Ekkor költöztek Budapestre, itt találkozott új emberekkel, és újrakezdte a korábbi életvitelét, egyre többet éjszakázott megint. Ez egoizmust és hűtlenséget is jelentett. Volt, hogy már külön éltek a feleségével, voltak nagyon nagy veszekedések és viták. „Azt kell, hogy mondjam, nagyon sokszor csak a gyerek tartott együtt minket.”

A terv, amit kitalált az életéről, nem működött, erre jött rá. Sokan tisztelték, elfogadták, pénzt is keresett, barátnője is volt elég, azt gondolta, elérte azt, amit el akart.

„Legbelül viszont éreztem, hogy rohadok.” 

„Tele voltam félelmekkel: mikor jönnek a rendőrök, mikor válok pitivé, mikor hagy el a feleségem” – vallott őszintén. Később, a megtérésekor derült ki számára, hogy a tervei közül igazából semmi sem valósult meg. „Ekkor jöttem rá, hogy egy senki vagyok. Le kellett lepleződnie, hogy nem lettem se több, se gazdagabb” – fűzte hozzá.

A beszélgetés második fele Réz Ádám kereszténységgel való találkozásról és a hitéről szólt.

Az édesanyja a válás után elkezdett egy kis karizmatikus gyülekezetbe járni, gyakran küldött leveleket a kollégiumába, hozott neki igéket.

Ezek nem érdekelték, csak fárasztották.

Az anyja nagyon sokat imádkozott érte, de nem járt a nyakára, hogy miért csinálja ezt. „Szerintem Isten emiatt már hitetlen koromban adott rám egy szemüveget, amiért megálltam bizonyos dolgokban és nem keveredtem nagyobb bajba. Fiatalként és drogosként is megláttam néha, hogy a vetéseimnek lesz aratása” – hangsúlyozta.

Alapvetően kereszténynek tartotta magát, az édesanyja imádkozott érte, ő ebből azt gondolta, hogy hívő. Ha valaki megkérdezte, azt mondta, hogy hisz Istenben. Odajött hozzá egyszer egy régi barátja, aki már egy éve megtért ekkor. Bejött a munkahelyére és megkérdezte: „Hogy vagy azzal az Istennel, akiről anyukád folyton beszélt?” „Én áldott vagyok, nézd meg az életem!” – válaszolta Ádám. Ő azt felelte: nem biztos, hogy Isten ezt érti áldott alatt. „Tudod milyen az, ha Istennel személyes kapcsolatod van?” – kérdezte ez a barátja.

Otthagyott neki egy kis kék Bibliát. Ádám egy-két hónap után elővette és belenézett Pál rómaiakhoz írt levelébe. Megismerték Istent, de nem keresték tovább – olvasta. Ezek után következett, hogy a balgaságuknak mi a gyümölcse. Nem tudott olyat találni, amiben nem volt benne.

„Éreztem, hogy nagyon el vagyok tévedve.”

Akkor már megrázta a dolog, lehet, hogy tovább kellene ezt olvasni – gondolta Ádám. A Bibliában azt olvasta: szerették a nappali tobzódásokat – ekkor úgy érezte, minden neki szól, Isten rámutatott arra, hogy ő bizonyosan nem hívő. Elkezdte érdekelni, akkor hogyan válhat azzá. Meg akart békélni Istennel, várta, hogy hívja Zoli, akitől a Bibliát kapta. Elhívta egy gyülekezetbe. Elmesélte, hogy nagyon zavarta a dolog, mert addig nagyon nagy embernek gondolta magát, ők meg nagyon „szürke kisegerek” voltak. „Azóta szürke öltönyöm van egyébként” – jegyezte meg elmosolyodva.

A vallás után a korábban már említett drogfüggőségre terelődött a téma.

Arról beszélt, hogy szabad akart lenni, és Isten napról napra mutatott neki valamit, amit rendeznie kellett az életében.

Azt érezte, hogy a „sötétség rabja”,

a gondolatai, a drogok, minden erre utalt. „Tudtam, ha Istennel megbékélek, az fog kiszabadítani ebből a fogságból” – jelentette ki. Felhagyott az üzleteivel, jöttek a vevők, és mondta nekik, hogy nincs több kokainja, füve, ecstasyja. Minden nap fogyasztott drogot előtte, de ezek után ez az életmód egyre inkább megszűnt, nem érzett legbelül vágyat ezekre. Nem kellett figyelmeztetni őt, hogy most már baptista, hagyjon fel ezekkel. „A szerek utáni fizikai vágyam is elmúlt, a szervezetem elkezdett kitisztulni, biológiailag is megtisztultam” – fűzte hozzá.

A nagy változások kapcsán elmesélte, hogy a feleségével való viszonya hogyan formálódott át ezek után.

Eleinte nagyon tetszett neki az új Ádám: ez nem megy el, itthon marad, nem szív, nem éjszakázik,

olyanokat mond, hogy szeretlek, türelmes a gyerekkel – gondolta. „Nem csak a gondolkodásomat változtattam meg, az egész lényem újjászületett, ami halott volt bennem az feléledt, egy új személyiség lettem” – emelte ki. Ami addig a feleségének tetszett, az egy idő után furcsává vált számára. „Nem mondom, hogy ez éket ütött közénk, de lett köztünk távolság” – foglalta össze. Olyan emberekkel beszélgetett, akikkel előtte szóba sem állt. Ez feszültséget generált. Hét évbe telt mire a felesége is keresztény lett. Voltak olyan feszültségek, amiket nehezen viseltek, de hitte, hogy ha őt megváltoztatta az Isten, akkor a feleségét is meg tudja változtatni.

„Mit jelent az, hogy Isten szolgájának lenni?” – utalt egy újabb kérdés a beszélgetés címére.

Sokan hívták Ádámot, hogy mesélje el a történetét,

érdekelte őket, hogy egy ilyen „semmirekellő” ember hogyan született újjá.

Hívták börtönbe, táborokba, buzdították, hogy beszéljen ezekről. Emellett elkezdett azon a helyen is beszélni, ahova istentiszteletre járt, hogy mit élt át. „Nagyon nagy mellénnyel voltam az elején, kicsit túltoltam magamban ezt a dolgot. Nagyokat estem, Isten megmutatta azt az arcát, hogy lesznek próbák, ahol el fogok esni, és nagyon sokat kellett még tanulnom arról, hogy milyen Isten, illetve ki vagyok én” – fejtette ki.

Réz Ádám jelenleg egy gumiszervizt üzemeltet, ez a polgári foglalkozása. A hit terén arra jutott, hogy szükség van egy helyre, ahol kávézhatnak, beszélgethetnek, dicsérhetik az Istent, hirdethetik az igét, illetve felajánlhatják, hogy aki szeretné, imádkoznak érte, beszélgetnek még vele. Két éve kezdték el csinálni ezt a programot, szombaton 5 órakor szokott lenni, a helyszín pedig a Wesselényi utcai Baptista Gyülekezet. Amikor megkérdezték, hogy mi legyen az esemény neve, félreértette a kérdést. Azt hallotta, hogy azt kérdezik: mikor lesz, így azt válaszolta, hogy szombat 5, így lett ez a neve – mesélte.

Zárásként a programsorozat fő kérdését tették fel: „Mi az élet értelme?”

Ádám szerint az az értelme, hogy

az ember önmagában és a környezetében is egyre nagyobb világosságot tudjon megtapasztalni.

„Minél inkább megismered Istent, annál jobban tudsz majd világítani. Nagyon jó dolog világosságban élni. Meg fogod látni, hogy a környezetedben is nő a világosság” – összegezte gondolatait.

A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/146567

Ajánljuk még a témában