Egy megbízható szövetséges

2019. április 12. 13:08

Schaller-Baross Ernő
Vendégszerző

A haderőfejlesztés, illetve a magyar gazdasági sikerek átültetése a honvédelem területére az első lépés, hazánk hosszú távú NATO-elkötelezettsége pedig nem megkérdőjelezhető.

Schaller-Baross Ernő, a Miniszterelnökség Nemzetközi ügyek koordinációjáért felelős helyettes államtitkárának írása

 

 

Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete, röviden NATO idén ünnepli 70. születésnapját, miközben a modern kor egyik legsikeresebb katonai szövetségi rendszere a megújulás esélyével tekinthet a jövőbe.

Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok 45. elnöke pragmatikus és céltudatos megközelítésével minden tagállamot az előre lefektetett játékszabályok betartására ösztönöz. Trump többször egyértelművé tette, hogy a 2 százalékos hozzájárulás nem valami homályos, határidő nélküli célkitűzés, hanem olyan követelmény, amely a NATO-tagságból fakadó általános kritérium. Tény, hogy az amerikai elnök sajátos stílusában megfogalmazott elvárás ellenérzéseket vált ki az európai szövetségesek körében, hiszen még a fejlett gazdaságoknak sem kényelmes a GDP jelentékeny részének átcsoportosítása. Ugyanakkor nem lehet nem észrevenni, hogy Trump hozzáállása egy olyan hosszútávú fejlődési pályát vetít elénk, melynek kulcsszereplői a közép- és kelet-európai államok, különösen pedig a visegrádi négyek lehetnek.

Régiónk országai – kiváltképpen Magyarország – felismerték, hogy a megváltozott világpolitikai helyzet mindenkitől áldozatvállalást követel, ezért komoly erőfeszítéseket tesznek az USA által megfogalmazott, arányos teherviselés megvalósítása érdekében: mind a kiadások, mind a műveletek területén.

Magyarország tekintetében ez a megváltozott hozzáállás különösen szembetűnő, hiszen a szocialista-liberális ámokfutás a honvédelem területén is maradandó sérüléseket okozott. Védelmi képességünk részleges leépítése és nehézfegyverzetünk elkótyavetyélése után viszont, a 2011 óta meglévő permanens gazdasági növekedés szilárd alapjain állva hazánk hosszú idő után végre újra olyan haderőfejlesztésbe kezdett, melynek egyenes következménye a védelmi költségvetés folyamatos növelése és az USA által megfogalmazott 2 százalékos GDP-arányos célkitűzés is belátható távolságba került. Sőt, hazánk már idén teljesíti azon elvárást, mely szerint a védelmi költségvetés legalább 20%-át védelmi beszerzésekre kell fordítani.

A NATO részévről pozitívan fogadták a Zrínyi 2026 Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program tervét, és bizakodásra ad okot, hogy a Honvédelmi Minisztérium költségvetése 86 milliárd forinttal növekszik az idei évben. A hosszú távú fejlesztések érintik többek között a harckocsi-képesség megújítását, könnyű és közepes méretű új helikopterek beszerzését, légvédelmi képességük fejlesztését, illetve honvédjeink ismét itthon összeszerelt kézifegyvereket kaphatnak, valamint bővül a katonai állomány is. Mindeközben Magyarország 200 fővel növeli a külföldön szolgálatot teljesítő és a terrorizmussal szemben fellépő katonáinak számát, ezzel is reagálva korunk egyik legnagyobb védelempolitikai kihívására.

Térségünkben a kommunista rendszer lebontása után az egyes közép-kelet-európai államok NATO csatlakozása egy új és biztonságosabb jövőt jelképezett, hiszen minden idők legsikeresebb katonai szövetségéhez csatlakozhattunk és visszakerültünk a nyugati világ vérkeringésébe. Ma már a mi feladatunk is, hogy ezt a sikert, közös biztonságunk zálogát átmenekítsük a következő generációkra.

A Magyar Honvédség 2003 januárja óta, vagyis több mint 16 éve járul hozzá jelentős erőkkel a NATO afganisztáni katonai tevékenységéhez; ezen kívül szolgálatot teljesít Grúziában, Cipruson, Nyugat-Szaharában, Libanonban, a Közép-Afrikai Köztársaságban, Szomáliában, Maliban, Irakban, Afganisztánban, Bosznia-Hercegovinában és Koszovóban.

A haderőfejlesztés, illetve a magyar gazdasági sikerek átültetése a honvédelem területére az első lépés, hazánk hosszú távú elkötelezettsége pedig nem megkérdőjelezhető. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a napokban írta alá az új védelmi együttműködési szerződést az Egyesült Államokkal.

A XXI. században határozott és céltudatos lépésekre van szükség a honvédelem, a migráció visszaszorítása és határaink védelme terén; Magyarország pedig minden területen jól teljesít, sőt jó példát mutat egész Európa számára. Sajnos azonban több uniós tagállam sem követi a magyar utat: a védelempolitika koalíciós vitákba torkollik és nincs konszenzus a kiadások növelésében sem.

Pedig Európa NATO-tagállamai egységesen kell, hogy fellépjenek a hadiipar és a védelmi képességeik fejlesztésében, mert a XXI. század elején korábban sohasem tapasztalt globális kihívásokkal kell szembenéznünk, melyek kultúránkat, életmódunkat és egyenesen létünket fenyegetik.

Amerikai szemszögből szemlélve a dolgokat pedig levonhatjuk a következtetést: nem azok a legmegbízhatóbb szövetségesek, akik a leghangosabban jelzik ezt, hanem akik ténylegesen cselekszenek.

A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/146645

Ajánljuk még a témában