A haderőfejlesztés, illetve a magyar gazdasági sikerek átültetése a honvédelem területére az első lépés, hazánk hosszú távú NATO-elkötelezettsége pedig nem megkérdőjelezhető.
Schaller-Baross Ernő, a Miniszterelnökség Nemzetközi ügyek koordinációjáért felelős helyettes államtitkárának írása
Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete, röviden NATO idén ünnepli 70. születésnapját, miközben a modern kor egyik legsikeresebb katonai szövetségi rendszere a megújulás esélyével tekinthet a jövőbe.
Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok 45. elnöke pragmatikus és céltudatos megközelítésével minden tagállamot az előre lefektetett játékszabályok betartására ösztönöz. Trump többször egyértelművé tette, hogy a 2 százalékos hozzájárulás nem valami homályos, határidő nélküli célkitűzés, hanem olyan követelmény, amely a NATO-tagságból fakadó általános kritérium. Tény, hogy az amerikai elnök sajátos stílusában megfogalmazott elvárás ellenérzéseket vált ki az európai szövetségesek körében, hiszen még a fejlett gazdaságoknak sem kényelmes a GDP jelentékeny részének átcsoportosítása. Ugyanakkor nem lehet nem észrevenni, hogy Trump hozzáállása egy olyan hosszútávú fejlődési pályát vetít elénk, melynek kulcsszereplői a közép- és kelet-európai államok, különösen pedig a visegrádi négyek lehetnek.
Régiónk országai – kiváltképpen Magyarország – felismerték, hogy a megváltozott világpolitikai helyzet mindenkitől áldozatvállalást követel, ezért komoly erőfeszítéseket tesznek az USA által megfogalmazott, arányos teherviselés megvalósítása érdekében: mind a kiadások, mind a műveletek területén.
Magyarország tekintetében ez a megváltozott hozzáállás különösen szembetűnő, hiszen a szocialista-liberális ámokfutás a honvédelem területén is maradandó sérüléseket okozott. Védelmi képességünk részleges leépítése és nehézfegyverzetünk elkótyavetyélése után viszont, a 2011 óta meglévő permanens gazdasági növekedés szilárd alapjain állva hazánk hosszú idő után végre újra olyan haderőfejlesztésbe kezdett, melynek egyenes következménye a védelmi költségvetés folyamatos növelése és az USA által megfogalmazott 2 százalékos GDP-arányos célkitűzés is belátható távolságba került. Sőt, hazánk már idén teljesíti azon elvárást, mely szerint a védelmi költségvetés legalább 20%-át védelmi beszerzésekre kell fordítani.
A NATO részévről pozitívan fogadták a Zrínyi 2026 Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program tervét, és bizakodásra ad okot, hogy a Honvédelmi Minisztérium költségvetése 86 milliárd forinttal növekszik az idei évben. A hosszú távú fejlesztések érintik többek között a harckocsi-képesség megújítását, könnyű és közepes méretű új helikopterek beszerzését, légvédelmi képességük fejlesztését, illetve honvédjeink ismét itthon összeszerelt kézifegyvereket kaphatnak, valamint bővül a katonai állomány is. Mindeközben Magyarország 200 fővel növeli a külföldön szolgálatot teljesítő és a terrorizmussal szemben fellépő katonáinak számát, ezzel is reagálva korunk egyik legnagyobb védelempolitikai kihívására.
Térségünkben a kommunista rendszer lebontása után az egyes közép-kelet-európai államok NATO csatlakozása egy új és biztonságosabb jövőt jelképezett, hiszen minden idők legsikeresebb katonai szövetségéhez csatlakozhattunk és visszakerültünk a nyugati világ vérkeringésébe. Ma már a mi feladatunk is, hogy ezt a sikert, közös biztonságunk zálogát átmenekítsük a következő generációkra.
A Magyar Honvédség 2003 januárja óta, vagyis több mint 16 éve járul hozzá jelentős erőkkel a NATO afganisztáni katonai tevékenységéhez; ezen kívül szolgálatot teljesít Grúziában, Cipruson, Nyugat-Szaharában, Libanonban, a Közép-Afrikai Köztársaságban, Szomáliában, Maliban, Irakban, Afganisztánban, Bosznia-Hercegovinában és Koszovóban.
A haderőfejlesztés, illetve a magyar gazdasági sikerek átültetése a honvédelem területére az első lépés, hazánk hosszú távú elkötelezettsége pedig nem megkérdőjelezhető. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a napokban írta alá az új védelmi együttműködési szerződést az Egyesült Államokkal.
A XXI. században határozott és céltudatos lépésekre van szükség a honvédelem, a migráció visszaszorítása és határaink védelme terén; Magyarország pedig minden területen jól teljesít, sőt jó példát mutat egész Európa számára. Sajnos azonban több uniós tagállam sem követi a magyar utat: a védelempolitika koalíciós vitákba torkollik és nincs konszenzus a kiadások növelésében sem.
Pedig Európa NATO-tagállamai egységesen kell, hogy fellépjenek a hadiipar és a védelmi képességeik fejlesztésében, mert a XXI. század elején korábban sohasem tapasztalt globális kihívásokkal kell szembenéznünk, melyek kultúránkat, életmódunkat és egyenesen létünket fenyegetik.
Amerikai szemszögből szemlélve a dolgokat pedig levonhatjuk a következtetést: nem azok a legmegbízhatóbb szövetségesek, akik a leghangosabban jelzik ezt, hanem akik ténylegesen cselekszenek.
A Tisza eltörölné a védett benzinárat, a rezsicsökkentést, évi 1,5 millió forintba és 20 százalék feletti inflációba fájna minden magyarnak Magyar Péterék terve. Itt a Mesterterv legújabb adása.
Dmitrij Medvegyev szerint az EU a NATO-nál is ellenségesebb katonai szövetséggé alakulhat át.
Németországban remélik, hogy sikerül meggyőzni Washingtont.
A lengyel miniszterelnök Putyin „álomforgatókönyvébe” keverte bele a magyarokat, nem maradt válasz nélkül.
„Így viszonyulunk ehhez a szövetséghez” – mondta a Kreml szóvivője.
Az amerikai tisztviselők és a NATO diplomaták szerint az amerikai elnök csak fenyegetőzik.
A háttérben készülő döntés következményei beláthatatlanok lehetnek.
Magyarországról csak rövid ideig válhat láthatóvá.
Az ember sokszor hal meg egy élet alatt. Meghal egy szerep, egy kapcsolat, egy elképzelés önmagáról. És minden ilyen halál után ott a kérdés: van-e még bennem erő újrakezdeni? Csender Levente írása.
