Nemzet vs birodalom

Elsősorban a körülöttünk élő emberekért vagyunk felelősek – Yoram Hazony a Mandinernek

2019. március 28. 9:54
Meg kell találni az egyensúlyt a csak saját magára gondoló törzsi szemlélet és a közeli embertársakkal nem törődő univerzalizmus között – mondja Yoram Hazony a Mandinernek. A neves izraeli konzervatív filozófus populista helyett inkább nacionalista hullámnak nevezné a világban tapasztalható új jobboldali mozgalmakat. Interjúnk.
Yoram Hazony (1964) izraeli filozófus, Biblia-kutató és politikatudós. A jeruzsálemi Herzl Intézet elnöke. 1994-ben megalapította a Shalem Központot, aminek 2012-ig az elnöke volt. Az amerikai Princetonon és a Rudgers Egyetemen tanult, előbbin alapítója volt a Princeton Tory című mérsékelt konzervatív lapnak. Öt könyv szerzője, köztük az utolsót, a 2018-as The Virtue of Nationalism-t (A nacionalizmus erénye) az év konzervatív könyvének választotta az amerikai Intercollegiate Studies Institute konzervatív agytröszt. Hazony a Külügyi és Külgazdasági Intézet, a Danube Institute és a Mathias Corvinus Collegium szervezésében látogatott Budapestre az MCC migrációs konferenciájára, kedd délelőtt pedig a Külügyi Intézetben tartott előadást könyvéről. Ennek kapcsán kérdeztük őt az MCC-ben, a Migrációkutató Intézet falai között.

***

A magyar nemzetnek vannak Magyarország határain kívül élő, őshonos kisebbségei a Kárpát-medencében, szinte az összes szomszédos államban. Amikor a nemzetállamok mellett érvel, mi a megoldása az ilyen kisebbségek számára?

Szinte nincs ország, amelyben ne élnének kisebbségek. Bármikor, amikor meghúzol egy országhatárt, lesznek kisebbségek annak mindkét oldalán. A nemzeti kisebbségek jóléte az állam felelős nacionalizmusán múlik, ami egyesíteni szeretné az embereket, s nem szeretne megosztottságot. A nemzeti kisebbségek jóléte részben más országokkal való tárgyalásokon múlik. Magyarország talán szeretne anyanyelvi oktatást a határon túli magyaroknak, például az erdélyieknek. Románia számára a felvetés talán kényelmetlen, szóval elkezdődnek a tárgyalások a két fél között, s talán Magyarország nyújt valami mást az anyanyelvi oktatásért cserébe. Vagy az izraeli kormány valami kellemetlent mond a lengyelekről, erre a lengyel kormány mond valami kellemetlent az izraeli kormányról, s akkor elindulnak a tárgyalások a helyzet rendezése érdekében. Szóval a független országok között van kapcsolat és kommunikáció, ami segítheti a nemzeti kisebbségeket. 

 

 

Előadásában szembeállította egymással az univerzális törvényeket képviselő birodalmakat és a független nemzeteket azzal, hogy minden nemzetnek lehetnek más törvényei. Nevezhetjük ezt egyfajta lokalizmusnak is. De hol a határ, hogyan nem válik a lokalizmus nihilista relativizmussá?

Ez nagyon jó kérdés. Ha semmi mással nem törődsz,csak a saját népeddel, akkor lehet, hogy nihilistává válsz. De ugyanígy, 

ha csak az univerzális értékek érdekelnek és az egész emberiség jóléte, akkor igazából senkivel nem törődsz,

mert nem törődsz a konkrét emberekkel. Ezek a két megközelítés iker-veszélyei. A legtöbb konzervatív irányzat ugyanakkor nem nihilista és nem relativista, elég csak Edmund Burke-re utalnom. A konzervatív szerzők többnyire rámutatnak, hogy van egy Isten, és ebből kifolyólag van jó és rossz. Szóval a konzervatív hagyomány arra keresi a választ, mit akar Isten. Nem jó minden, amit csak úgy elgondolunk. A konzervatívok kutatják, hogy mit akar Isten mindannyiunktól. Isten ugyanis univerzális. Viszont Magyarországnak és Izraelnek némileg eltérő a válasza arra, hogy mit vár tőlük Isten. A konzervatívok tudják, hogy ha még a legjobbat akarják is, nem biztos, hogy mindent átlátnak. 

Mik a sajátosságai az izraeli konzervativizmusnak? 

Edmund Burke nyilvánvalóan keresztény konzervatív, de a dolog nem olyan egyszerű, hogy pusztán az. A Burke előtti legfontosabb, hasonló megközelítést alkalmazó konzervatív szerző a 17. századi John Selden, aki azt tanította, hogy a brit common law-ra a zsidó rabbinikus hagyomány modelljeként is tekinthetünk. Szóval Selden, akiről mondhatjuk, hogy Burke mestere is volt, hosszú kommentárokat írt a Talmudról a keresztények számára. Ő maga anglikán angol volt, de azt akarta, az angolok értsék a rabbinikus hagyományt, hogy lássák, miként tud egy hagyomány évezreden át fennmaradni. Az angol konzervativizmusra gyakorolt zsidó hatás elég egyértelmű. Mondok egy példát. A katolikusoknál nincs válás. Az angolok viszont azt szerették volna, hogy az anglikán egyházban legyen lehetőség a válásra. Ugyanakkor a válási törvényeket nem a semmiből akarták megalkotni, mert konzervatívok voltak. Így aztán megvizsgálták azt is, hogy a zsidó hagyomány mit mond a válásról, így a zsidó hagyomány hatása egyértelműen kimutatható a modern anglikán egyház válásról szóló törvényein. Minden nemzetnek megvannak a saját hagyományai, de

egy jó konzervatív figyeli, hogy mit lehetne más nemzetektől eltanulni.

Hasznos, ha a zsidók tanulnak az angoloktól és az angolok a zsidóktól. 

Mit gondol az úgynevezett populista hullámról?

Nem szeretem a populista kifejezést, ugyanis ez azt sugallja, hogy a nép és az elit egymással szemben áll, a népnek mindig igaza van, az elit pedig mindig téved. Így én inkább a nacionalista szót használnám, mivel néha a népnek, néha az elitnek van igaza, és mindkettő tévedhet is.

Nem szeretném osztályharcként feltüntetni az új nacionalizmust.

Ma talán a népnek inkább igaza van, mint az elitnek, de ez megváltozhat. Szóval a nacionalista kifejezést jobban szeretem. Ez a nemzeti függetlenséget hangsúlyozó mozgalom, amiben a népnek és az elitnek is részt kellene vennie. 

A könyve címét használva: mi a nacionalizmus erénye?

Erről a könyv utolsó fejezete szól konkrétabban. Az elképzelésem szerint az egyik veszély az, ha egy törzshöz való lojalitásod annyira erős, hogy az bálványimádásba csap át. A másik veszély azonban az, ha csak emberiségben gondolkodunk, és így elfelejtjük, hogy

elsősorban a körülöttünk élő emberekért vagyunk felelősek.

Az erény abban áll, hogy megtaláljuk a kettő közti egyensúlyt. A saját hagyományom szép és igaz, de lehet igazságra és szépségre lelni más hagyományokban is. Egy nacionalista nem azt gondolja, hogy csak az ő nemzetének kéne léteznie, hanem nemzetek sokaságában gondolkodik. Talán, de nem feltétlen azt gondolja, hogy a saját nemzete a legjobb és legszebb, ugyanakkor elismeri hogy van sok másik nemzet is. Az erény az az egyensúly a lelked mélyén, amiből fakadóan azt tudod mondani, hogy ugyan a saját nemzeted nagyon fontos, de más nemzetek is nagyszerűek.

Szóval ez egyfajta herderi megközelítés.

Igen – Herder amúgy fontos nacionalista volt.

Fotók: Földházi Árpád

Összesen 31 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés