Csunderlik-Czopf-Bödők vita: kik is voltak a vörös terroristák?
Az M5 „Ez itt a kérdés” című műsorában a Tanácsköztársaságról és a vörös terrorról vitázott Csunderlik Péter (ELTE-BTK, Politikatörténeti Intézet), Bödők Gergely (Clio Intézet) és Czopf Áron (Mandiner) Trombitás Kristóf műsorvezetése mellett.
A vita felvétele itt tekinthető meg.
*
A Tanácsköztársaság-vitában eddig megjelent írások:
Czopf Áron: Relativizálják a vörös terrort a balos történészek
Csunderlik Péter: „Vörös terror”: 590 áldozat, az istenért!
Veszprémy László Bernát: Kakaó, lekvár és tömeges atrocitások – a Csunderlik-vita eddigi állása
Csunderlik Péter: Röviden a „Szamuely-relativizálás” vádjáról
Békés Márton: Pszeudo-Csunderlik Kun páterről, a nyilasterror legsötétebb alakjáról
Bödők Gergely: Harag, elfogultság és idézőjelek nélkül – Hozzászólás a Tanácsköztársaság-vitához
Egry Gábor: Idézőjelek – Mit is írtunk a Kérdések és válaszok 1918-1919-ről című ismeretterjesztő munkánkban?
*
A vita az elmúlt hetekben indult el, miután megjelent Czopf Áron kritikus írása a „Kérdések és válaszok 1918-1919-ről” című könyvről – amely az egyik vitapartner, Csunderlik Péter írását is tartalmazza. A témához más történészek is hozzászóltak, többek között Bödők Gergely.
Miből lesz a vörös terrorista? És mit számít ez?
Czopf Áron elmondta, hogy a vita egyik középpontjában Szamuely Tibor kommunista politikus személye áll, aki a Tanácsköztársaság idején számos pozíciót töltött be, de leginkább a kommün terrorszervezetének vezetőjeként ismert. A könyvben azt állítják róla, hogy „nem volt vérszomjas figura”, ő viszont
Czopf kifejtette, hogy Szamuely publicisztikáiban és beszédeiben többször is találkozhatunk olyan kijelentésekkel, amelyek szerint erőszakkal, vérrel kell a proletsriátust felemelni és naggyá tenni, vagy olyanokkal, amelyekben burzsoázia könyörtelen kiirtására buzdít.
Csunderlik vette át a szót, és leszögezte, hogy „se Mandiner-, se Pesti Srácok-, se 888-cikkekkel nem szeretne foglalkozni, inkább a Vörös Újság-cikkekről” szeretne beszélgetni. Szamuely személye kapcsán elmondta, hogy Lengyel József író értékelését idézte „egyetértő jelleggel”, amely szerint egyes kommunista vezetők szükséges rossznak vagy szükséges jónak, Szamuely viszont egyszerűen szükségesnek tartotta a terrort. Kijelentette, hogy az idézet azt adja vissza, hogy mennyire nem lehet homogén módon beszélni vörös terroristákról, mennyire másképpen gondolkodtak a terroról, de hozzátette, hogy ez nem jelenti azt, hogy fel akarná menteni őket a felelősség alól.
A történész kifejtette, hogy
– hiszen egykori kalandorok, művészi vénával rendelkező újságírók voltak közöttük.
A műsorvezető, Trombitás Kristóf itt feltette a kérdést, hogy ezeknek a személyeknek a bemutatása, a lelki motívumok miért ennyire lényegesek a vörös terror értékelése szempontjából. Csunderlik kifejtette, szerinte roppant érdekes, hogy az egykor erőszakot elítélő emberek hogyan váltak olyanokká, akik még a tömeggyilkosságokat sem tekintették bűnnek. Az ELTE oktatója reagált arra is, hogy a vörös terror kifejezést miért tette idézőjelek közé: nem akart ironizálni, relativizálni, ez csupán posztmodern gesztus volt részéről.
Bödők Gergely úgy látja nem alakult volna ki a vita, ha Czopf annyit állított volna, hogy a könyvben vannak következetlenségek és hiányosság – ezzel maga is egyetért. Viszont szerinte az az állítás nem igaz, hogy a kötet relativizálja a terrort, és úgy gondolja, hogy Szamuely személyiségén keresztül valóban meglehet ragadni azt a kérdést, hogy miképpen váltak „vérengző fenevaddá” olyanok, akiknek erőszakos habitusáról korábban egyetlen forrás sem árulkodott.
Kettős mérce és számháború?
Trombitás felvetette, hogy
ha arra gondolunk, hogy a nemzetiszocializmusról vagy más tömeggyilkosságot elkövető rendszerről lényegesen nehezebben alakulhatna ki olyan fajta diskurzus, mint ami most a vörös terrorról szól. Lehet, hogy sokan elfogadóbbak a kommunisták által elkövetett bűncselekményekkel?
Csunderlik kijelentette, hogy azokban a vitákban sem látna semmi furcsát, amelyek a nem kommunisták által elkövetett szörnyűségekről szólnak. Hozzátette, hogy az itt lévők közül senki nem tagadja a bűnt, de miért ne lehetne vizsgálni, azt miért követi el valaki?
Czopf szerint a magyar közéletben a kommunisták bűneit könnyebb relativizálni a magyar nyilvánosságban, mint például a nemzetiszocialista bűnöket, holott mindkettő büntetőjogi kategória.
A műsorban a Tanácsköztársaság létrejöttéről, a rendszerről és annak felhatalmazásáról is beszélgettek a felek. Czopf Áron és Bödők Gergely egyetértett abban, hogy a Tanácsköztársaság egy gyenge lábakon álló hatalom volt, nem volt komoly társadalmi bázisa, emiatt volt szükségük a terror alkalmazására. Bödők továbbá felhívta arra a figyelmet – előtte kiemelve, hogy minden áldozat hatalmas veszteség –, hogy Magyarországon a terrorkorszakok vagy forradalmak nemzetközi viszonylathoz képest, mindig alacsony számú áldozatot követeltek. Czopf kijelentette, hogy ez a „számháború” nem előremutató, hiszen, ha arról beszélünk, hogy például az I. világháborúhoz képest hányan haltak meg a vörös terrorban, az ugyancsak a relativizálás felé mutat.
– zárta szavait Czopf.
Csunderlik kitért Trombitás azon kérdése elől, miszerint mit gondol arról, hogy korábbi kijelentései miatt büntetőjogi felelősség is terhelheti, viszont reagált Bödőkre és kijelentette: amennyiben sokakat zavar, hajlandó megválni az idézőjelektől.
Összesen 82 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászólás szerkesztése
"Az ELTE oktatója reagált arra is, hogy a vörös terror kifejezést miért tette idézőjelek közé: nem akart ironizálni, relativizálni, ez csupán posztmodern gesztus volt részéről."
Posztmodern gesztus? Ha ne akart relativizálni, akkor miért tett ilyen gesztust? Kinek gesztikulált, és mit akart vele kifejezni?
Így van. A poszmodern filozófia pedig a "megkérdőjelezés", az extrém relativizálás filozófiája. Úgyhogy érthetetlen ez a "nem relativizálás, hanem posztmodern gesztus" kijelentés.
Ahogy egyre több írást olvasok Szamuely-ről, egyre kevésbé értem, mi a bánatot akart kifejezni azzal, hogy nem volt vérszomjas:
https://24.hu/elet-stilus/2017..
Továbbgondolva a dolgot, teszek Csunderliknak egy egzisztencialista gesztust:
Ha valakinek nem ismered a motivációját, akkor nézd meg a tetteit, a tettei következményét, és abból következtethetsz arra, mi motiválja. Ez különösen akkor hasznos, ha az illetőnek nincsenek összhangban a szavai és tettei, bár Szamuely nyilatkozatai szerintem nem hagytak túl sok kétséget afelől, hogy hogyan képzelte el a forradalmat a gyakorlatban.
Ami a gyerekeket, a proletár gyerekek üdültetését illeti: Nos, aki szereti az "övéit", még lehet vérszomjas. Vegyük például az anya grizzlymedvét. Az úgy tép szét téged apró cafatokra, hogy a kölykeit közben egyfolytában szereti.
Nem csak és nem elsősorban terroristák voltak, hanem hülyék. Clemenceau egyetlen füttyére kivonultak a visszafoglalt felvidéki területekről.
Ez a Csunderlik egy giliszta...
Csak én gondolom, hogy Csunderlik hasonlít a Csillagkapu hímnős Rá-jára?
És innentől már érthető is a "progresszió" iránti abnormális elköteleződése.
Bejelentkezés