Foci Merkel idején – mi lesz a sorsa a német válogatottnak?

2018. június 24. 15:32

Pongrácz Bálint László
Németország a világbajnokság első fordulójában nagy meglepetésre kikapott Mexikótól, majd óriási szerencsével győzött Svédország ellen, életben tartva a továbbjutás reményét. Korántsem jelenthetjük tehát ki, hogy minden rendben van a németek háza táján. A rossz kezdés az egész világot meglepte, szinte minden sportszakértő az okokat keresi. Szerintünk a taktikai hibákon és a rossz formán túl mély és rendszerszintű problémák húzódnak a válogatott teljesítménye mögött. Ahhoz, hogy ezeket megértsük, mélyre kell ásnunk. Boncasztalon Németország és a német foci.

"Azt szokás mondani, hogy a németek szívesebben beszélgetnek grillparti közben a fociról, mint a politikáról. Hogy ez jó-e vagy rossz, az főleg ízlés kérdése. Aki a napokban Németországban jár, láthatja, hogy mekkora lázban ég az egész ország a világbajnokság alatt, és hogy milyen őszinte is valójában a németek labdarúgás iránti szeretete. Minden modern nemzet életében fontos dolog a sport. A labdarúgás pedig a világ legnagyobb sportjaként számos nép történetében kiemelkedő szerepet tölt be, de a német nemzet kapcsolata a futballal mindezen túlmutat.

Mit jelent a labdarúgás Németországnak?

A harmadik birodalom bukása után a megszálló nyugati és szovjet hatalmak a kollektív bűnösség nevében a teljes német lakosságba szégyenérzetet neveltek a két világháború kirobbantásáért és az emberiség ellen elkövetett bűneikért. Az ötvenes években a németek nemzettudata megalázott és bűntudattal teli volt, a német trikolórt kevesen nem szégyellték kitenni a házuk falára. Ebben a gyászos helyzetben dobott a nemzeti identitásnak mentőövet a labdarúgás.

Az 1954-es világbajnokságon az NSZK csapata nagy meglepetésre és a magyarok nagy bánatára világbajnok lett a döntőben 3-2-re diadalmaskodva a toronymagas esélyesnek tartott Aranycsapat felett. Sok német ekkor érezhette először azt, hogy megint büszke a nemzeti hovatartozására. Ezt követően a „Nationalelf” VB-t nyert 74-ben és 90-ben is, valamint a legutóbb 2014-ben.

A nemzeti identitás egyik fő, gyakran egyetlen táplálékát a mai napig a labdarúgás szeretete jelenti Németországban.

A láthatatlan fal

Bár az 1989 november 9-i „Mauerfall” óta nem létezik két külön Németország, a vasfüggöny számos tekintetben továbbra is megosztja a német nemzetet. A két országrész tartományai között nagy a gazdasági egyenlőtlenség és rengeteg a társadalmi különbözőség figyelhető meg. Nincs ez másképp a labdarúgás terén sem.

A foci ugyanis az NSZK-ban és az NDK-ban is az állami vezetés fókuszába került. Népszerűségének köszönhetően kiváló eszközként szolgált a nemzeti összetartozás megerősítésére és az autonómia demonstrálására. Egy nemzetet azonban nem lehet két külön országban párhuzamosan építeni, és ez igen visszás körülmények kialakulásához vezetett. Futballklubok rivalizálásai osztották meg a német társadalmat. Olyan vastagon politikai színezetű ellentétek fogantak meg, mint a kelet-berlini, Stasi-csapat BFC Dynamo és a nyugat-berlini Hertha gyűlölködése.

A két országrész szembenállását a nemzeti válogatottak versengése is feleslegesen felerősítette. A hidegháborús környezetben az ideológiai töltetű párharcok emlékezetessé váltak. A leghíresebb mérkőzés az 1974-es világbajnokságon zajlott, az NDK Jürgen Sparwasser góljával győzött a később tornagyőztes NSZK ellen. Ezek a mérkőzések valószínűleg nem kopnak ki a német köztudatból, emlékük azonban az egykori két Németország szembenállását erősíti.

A futballklubok gazdasági hátterükben is nagy különbségeket hordoznak magukkal. A nyugat-németországi Bundesliga csapatai a kapitalista rendszernek megfelelően piaci alapon gazdálkodtak, versenyképesek és hatékonyak maradtak. Az keleti Oberliga csapatai azonban legtöbbször különböző állami szervek támogatásaiból építkeztek, a Dynamo Dresden a rendőrség, a FC Vorwärts Frankfurt pedig a katonaság csapataként szerepelt sikeresen a kelet-német bajnokságban.

Az újraegyesítés után a reklámbevételekből és magánbefektetői pénzekből gazdálkodó nyugatnémet sztárcsapatok szétvásárolták az NDK-ban szereplő klubokat, minél több tehetséget csábítva magukhoz a jóval nagyobb fizetések ígéretével. Ahogy az ország életében számos más téren is, a labdarúgásban sem sikerült megszüntetni a Kelet és a Nyugat közti hatalmas különbségeket. Jól mutatja ezt, hogy

az újraegyesítés óta eltelt csaknem 30 évben összesen négy kelet-német csapat jutott el a német első osztályba

és a 2017/18-as szezonban is csupán az Red Bull által agyonszponzorált RB Leipzig  csapata volt erre képes.

Wilkommenskultur és a nemzeti tizenegy

Ahogyan a közvélekedést, úgy a német futballközeget is a kezdetekben nagy általánosságban dominálta a Merkel-féle politika és a Wilkommenskultur. Az UEFA és a nemzeti futballszövetségek, pont a huliganizmus és a szélsőjobb hagyományos kapcsolata miatt, különös hangsúlyt helyeznek világszerte a tolerancia és a befogadás értékeinek hirdetésére. Azonban ahogy a jelenkori politikában, úgy a szurkolói közösségekben is lassan újraértékelődik a migráció kérdése, és már korántsem olyan egyértelmű megítélése, mint korábban.

A radikalizációt nem lehet tagadni, a múltban is számos labdarúgáshoz köthető botrány robbant ki a migrációval kapcsolatban. Alexander Gauland a migrációellenes AfD egyik vezető politikusa 2016-ban azzal az állításával kavart nagy port, hogy szerinte a németek többsége nem szívesen látja a ghánai származású Boatenget és a török származású Özilt a Nationalelfben. Az Alternative für Deutschland megmondóembere úgy vélekedett, a német foci már nem is igazán német, és csak a pénzről szól.

Különösen nagy visszhangot kavart a közelmúltban a világbajnokságra is kiutazó Mesut Özil és Ilkay Gündogan nyílt részvétele a német vezetés által régóta bírált és diktátornak kikiáltott török elnök Erdoğan választási kampányában. A korábbi német válogatott és sztárjátékos Stefan Effenberg szerint Özilt és Gündogant ki kellett volna hagynia Joachim Löw szövetségi kapitánynak a vb-keretből, mert olyan értékek mellett álltak ki, amelyeket a Német Labdarúgó Szövetség kategorikusan elutasít.

Hova tovább?

A német válogatottat vezető Joachim Löw nagyjából Angela Merkel kancellárral egy időben kezdte a regnálását a nemzeti tizenegy élén, és a „Wir schaffen es!”, azaz „Megcsináljuk!” kampánymottóhoz hasonló határozottsággal jelölte ki a válogatott munkájának fő csapásirányát. Németország a világ negyedik legnagyobb gazdaságaként és egy olyan 82 millió fős országként, ahol a labdarúgásnak kivételesen nagy hagyománya van, elképesztően sok pénz- és energiaráfordítással, évtizedek óta építi ki tudatosan a nemzeti labdarúgás erejét. 2014-ben a válogatott felért a csúcsra, és újra megnyerte a világbajnokságot. 

A labdarúgás azonban Németországban is, ahogyan mindenütt a világon, többről szól, mint tizenegy játékos puszta sportolásáról. Ahogyan a kormányzó hatalomnak, úgy a válogatott vezetésének is át kell gondolnia, hogy a közelmúlt sikerei és a szépnek tűnő felszín alatt nem hordoz-e magában olyan strukturális válságokat, amelyek később a vesztét jelenthetik.

A 2018-as vb-selejtezők során, a Csehország elleni mérkőzésen a német szurkolók egy tábora hangos „Sieg Heil” kiáltással és náci karlendítéssel sokkolta a világot.

Az ilyen történések mellett nem szabad értelmezés nélkül elmenni, és az olyan összefüggéseket is érdemes látni, hogy ugyanez a szurkolótábor fütyülte ki a török Erdogannal fotózkodó Özilt és Gündogant a Mexikó elleni meccsen. Németország azon a mérkőzésen kikapott, és bár az esélyeit életben tartotta Svédország ellen, ilyen játékkal könnyen bajba kerülhet a világbajnokságon. A csatát ugyan megnyerte Németország, de a háborút még könnyen elveszítheti."

 

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

 

Összesen 47 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ha kiestek volna, égés. De tegnap megmutatták miért nyertek négy éve.

A negyvenes évek végén és az ötvenes elején tényleg a béka feneke alatt volt az önbecsülésük, bár fajlagosan az általuk indított háborúban az ő veszteségeik voltak végül a legnagyobbak. Az 54-s VB komolyan hozzájárult ahhoz, hogy felemeljék a fejüket és erre több film és regény is utal. ( Hogy mekkora dolog volt ez nekik, nekünk meg persze egy siralom...)

Hát, ennek a cikknek nem sok füle-farka volt...

A számodra nem létező Istenről, ezt hozzá kellett volna tenned, hogy igaz legyen amit írtál.

Se az én se brabant commentje nem erről szólt.
Amúgy nyugodtan tegezz, ahogy eddig is tetted mákgubó!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés