Ökológiai katasztrófa fenyeget Erdélyben

Hát már sokmindent megtudtam, csak azt nem, milyen anyagot tartalmazott az iszaptér, milyen anyag gyártásáról volt szó, mennyi anyag jutott ki, meddig ért a szennyezés. Viszont megtudtam, a magyarokon kívül mindenki g..i.

"Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy I. Fülkefor Evör, a világ esze, az erő nyelve, minden oroszok kiszorétója, magyajrópa fénlő viharkabátja népek harcának zajló tengerén emígyen szólott: írtunk néktek a tulajdon térdünkön eggy alaptörvént ezer évre, meg es szavasztuk néktek ezer évre, meg es ünnepőjjük helettetek, sajtónak küel tágasabb, Duna-tévé közvetít, Háry János ad astra, akinek nem teccik, kapott vóna kétharmadot." P.N.L.

Nagybányán és környékén évszázadok óta bányásszák az aranyat és az ezüstöt, a kitermelés a 20. század elejétól egyre gyorsuló ütemű. Az állami aranyfeldolgozó üzemek eladása mellett 1989 után az is felvetődótt, hogy a bányászati melléktermékként felgyűlt meddöhányókból ki lehetne vonni a még bennük található aranyat és ezüstöt. Az ötletet 1995-ben egy 28,5 millió dolláros beruházást igénylő meddőfeldolgozó üzem felépítésére szóló pályázat kóvette. A tendert két év múlva hat másik cég ellenében a 13,6 millió dolláros jegyzett tőkéjű ausztrál Esmemlda Ltd. nyerte meg, amely a nagybányai, állami tulajdonú Remin bányavállalattal közösen létrehozta az Aurol részvénytársaságot, amelyben a két cég 50, illetve 44,8 százalékban, a magánkézben levő bukaresti Geomin Rt. pedig 5,2 százalékban tulajdonos. A beruházást a társaság 11,2 millió dolláros alaptőkéjéből, valamint az angol Rothschild és a német tulajdonú Dresdner Kleinwort Benson bank 8,5-S,5 millió dolláros hiteléből finanszírozták. Korábbi román lapjelentések szerint az Esmeralda Virgil Magureanu, a román hírszerzó szolgálat egykori igazgatója támogatásának köszönhette győzelmét. Ez magyarázhatja a környezetvédelmi hatóságok későbbi feltűnő nagyvonalúságát is: amikor az Aurol 1997-ben zagytározó kiépítésébe kezdett, a szükséges 90 hektáros földterületet a Remin biztosftotta oly módon, hogy a Zazár (románul Sasar) falu lakóitól korábban megvásárolt legelőket az Aurulba apponálta. A Remin 1,3 millió dollár értékű apporját egyebek mellett a polietilén fóliával bélelt, 1999-ben üzembe helyezett zagytározó területe, valamint az a telek alkotta, amelyre az Aurul feldolgozó üzemét építették. A meddőhányó a Reminé, ebből az Auml Rt. évi 2,5 millió tonnát tervez feldolgozni, a másfél tonna arany és 8 tonna ezüst kitermeléséből évi 7 millió dollár profitot kalkulálnak. A rársaság a kinyert arany bruttó eladási árának 3 százalékát koncessziós díjként a román államnak fizeti be. Irifa Nicolae, a Remin marketingigazgatója a HVG-nek elmondta: az Aurul a kömyék összes aranykitermelő vállalatától megvásárolja a meddőt, sőt a Nagybányán szintén aranyat és ezüstöt feldolgozó angol-indiai Phoenix vállalattól a negyven-ötven éves hamut is. A meddőhöz csak a lakótelepen át vezet út, ám hiába tiltakoztak a lakosok- még élőlánccal is elzátva az utat - a por és zaj miatt, nem történt semmi. A meddőhányóból a vízzel hígított anyagot magas nyomású vezetékeken átnyomják a szemkózti Autvl hat darab, egyenként 2millió literes tartályába, melyekben az úgynevezett "szén a pépben, szén a lúgban" elnevezésú eljárással nyerik ki az aranyat és az ezüstöt. Ez Romániában modern technológiának számít - mondja Trifan. Az eljárás állitólagos korszerűsége abban rejlik, hogy a korábbi módszereknél kevesebb energia felhasználásával vonható ki az oldatból az aranycianid, abból pedig sósavval kezelve elektrolízissel az arany, illetve az ezüst. A nátriumcianiddal kevert híg meddő csövön keresztül a zazári úlepítőbe kerül. Itt a víz idővel elpárolog, a cianid pedig részben hidrogéncianid-gázzá alakulva teszi tönkre a helyiek egészségét, részben oxidálódik, és idővel elbomlik. A meddő leülepszik, a nátriumcianidot pedig újrahasznosításra visszavezetik-e második csőre hivatkozva nevezi az Aurul ausztrál igazgatója zártnak a technolbgiát. A "zárt technológiai rendszer" január 30-án alaposan kinyílt: az ülepítőt határoló, többszörösen feldolgozott meddőből készült töltés alját mosó, sebes folyású, barna színű patakba zuhogott a ciános víz, onnan meg a Zazárba. A hivatalos magyarázat szerint a szokatlanul sok csapadék miatt egyszerűen "kiöntött" a tározó. A kiszakadt töltést múlt heti ottjártunkkor még erősítették, billenőkocsik hordták a földet, dolgozott a földgyalu. Az ülepítőtó nyugat felé eső részét középtájról az enyhe ködben nem látni. Később kiderül: területe 90 hektár. Nyolc gumiöltözetű munkás közeledik, a legidősebb 90 éves lehet. Nem zavarja őket a szag, nem is érzik, megszokták, mondja egyikük, huszonévesforma fiatalember. "Nem voltunk itt a töltés szakadásakor, de a kiszakadt rést negyvenen tömtük négy nap és négy éjjel" mondja egy másik, akinek láthatóan nehezére esik a beszéd. http://web.t-online.hu/fejergyuri1/j_halak.htm A csődeljárás során a hitelező bankok (az Aurul esetében az angol Rothschild és a német Dresdner Kleinwort Benson) a kártérítési rangsorban sokkal előkelőbb helyen vannak, mint a károsultak. Vagyis ha a bíróság egyszer mégis kártérítésre kötelezné az Aurult, akkor először a két bankot kell kártalanítani, és csak ezután következnének az egyéb károsultak (így a tiszai halászok és a magyar állam). Érdekes: libsi oldalon ez nem téma, csak a buzik és a transzgenderek jogai.

Letette hivatali esküjét Catalin Chereches, az erdélyi Nagybánya előzetes letartóztatásban levő polgármestere, akit hétfőn a szamosújvári börtönből kísértek rendőrök az önkormányzati ülésre. Cherechest a román korrupcióellenes ügyészség vette őrizetbe április végén többrendbeli megvesztegetés elfogadása gyanújával. Előzetes letartóztatásba helyezték, így a börtönből nyerte meg a június 5-i önkormányzati választáson sorozatban a második polgármesteri mandátumát. A város összes cigánytelepét kiürítené, a kilakoltatott cigányokat pedig gazdálkodásra, hagyományos mesterségeik űzésére fogná Cătălin Cherecheş . Úgy látszik, a cián viszont nem zavarja.