Vita

Feminizmus-vita: miért küzdenek a nők a mai Magyarországon?

2015. november 23. 10:45

Írta: Kiss Brigitta
Szinte semmiben nem értettek egyet a Doktoranduszok Országos Szövetsége Filozófiatudományi Osztály által szervezett „Feminista filozófia workshop” elnevezésű egész napos rendezvény záróvitájának résztvevői, egyetlen dologban azonban igen: mindannyian olyan országot szeretnének, ahol az érvényesülésnél nem számít az ember neme. De míg Bakó Bea, a Mandiner munkatársa szerint 2015-ben, Magyarországon már nincs miért küzdeni, addig ezzel a mérsékelt baloldali feminista Antoni Rita, a liberális feminista Réz Anna és Kölnei Lívia, a talita.hu keresztény női portál alapítója sem ért egyet. Tudósításunk.

A „Feminista filozófia workshop” elnevezésű rendezvénye keretében szervezett vitát a Doktoranduszok Országos Szövetségének Filozófiatudományi Osztálya, melyben a magát mérsékelt baloldali feministaként definiáló Antoni Rita, a saját bevallása szerint liberális feminista Réz Anna, Kölnei Lívia, a Talita keresztény női portál alapítója és Bakó Bea, a Mandiner munkatársa vett részt.

A néhány férfit leszámítva kizárólag nőkből álló közönségnek előbb bemutatkoztak a résztvevők, majd elmondták, hogy mit is jelent számukra a feminizmus. Antoni Rita, a Szegedi Tudományegyetem doktorandusza, a nőkért.hu alapítója azért tartja magát mérsékelt baloldali feministának, mert úgy látja: rendszerszinten korlátozzák azt, hogy mindenki úgy élhessen, ahogy akar, és ezen rendszerszinten is kell változtatni. Antoni szerint egyébként mindenki feminista, aki hisz abban, hogy senkit sem érhet hátrány amiatt, mert nő. Úgy véli, nem elég a jogegyenlőség, hiszen a jogszabályokat nem mindig érvényesítik a gyakorlatban, illetve amiatt sem, mivel egyszerűen nem lehet mindent törvényekkel szabályozni.

A feminizmus történetét kutató Antoni Rita a magyarországi feminizmus-ellenesség gyökerét abban látja, hogy nálunk kimaradt a feminizmus második hulláma. Megjegyezte ugyanakkor azt is: a nők anno nem csak a választójogért küzdöttek, hanem azért, hogy beleszólhassanak a politikába, és ehhez csak eszköz volt a választójog. Ez viszont szerinte a mai napig igen korlátozottan valósult meg, amit mutat az is, hogy mindössze 9 százalék a női országgyűlési képviselők aránya.

Nagyon hasonló álláspontot képviselt a bemutatkozójában, de később a vita során is Réz Anna, az Üvegplafon blog alapítója, aki magát liberális feministaként definiálta. Antonihoz hasonlóan Réz is úgy látja, hogy rendszerszinten kell beavatkozni a nők érdekében, ugyanakkor ő ezt csak addig a pontig tartja megengedhetőnek, amíg az nem sérti a magánéletet. Így egyebek mellett például nem tiltaná be törvényileg a prostitúciót és a magánvállalatokra sem kényszerítene kvótákat. Réz megjegyezte: az általa képviselt liberális feminizmust két oldalról is szokás kritizálni. Egyrészt a konzervatívok eleve úgy gondolnak a feminizmusra, mint valami liberális dologra; másrészt a baloldali feministák viszont úgy vélik: egy igazi feminista nem lehet liberális.

Nem csak baloldali feminizmus van

Érdekes álláspontot képviselt a vitában Kölnei Lívia, legalábbis abból a szempontból, hogy amikor feminizmusról esik szó, ritkán kerülő elő, hogy ez nem csak a „baloldalon” létező valami, hanem a jobboldalon is komoly hagyományai vannak. A keresztény értékek mellett elkötelezett Kölnei fontosnak tartja, hogy felhívja a figyelmet arra: létezik konzervatív feminizmus is, amelyet ő is képvisel. Mint megjegyezte: a Horthy-korszakban komoly nőmozgalmak voltak, Schlachta Margit, az első női parlamenti képviselő is a konzervatív feminizmus képviselője volt.

Hogy őt mi vitte a feminizmus felé? Egyrészt a gyakorlati tapasztalata azzal kapcsolatban, milyen hátrányok érhetnek egy nőt. Másrészt az Orbán-kormány. Méghozzá szó szerint, ugyanis amikor meglátta a csak férfiakból álló kabinetről készült képet, akkor azt gondolta, nincs ez így jól. Ez volt az a pont is, amikor gyakorlatilag kvótapártivá vált. Kölnei szerint ugyanis számos, főleg a nőket érintő kérdésekben inkább a nők kompetensek, mint a férfiak. Talán Réz Annánál nagyobb spektrumon, de ő is kap „hideget és meleget” azért, amit képvisel. Egyrészt a baloldalról, akik szerint nincs is olyan, hogy konzervatív feminizmus; másrészt „belülről”, jobboldalról, akik pedig valami baloldali dolognak tartják a feminizmust.

A talita.hu keresztény női portál alapítója fontos célként jelölte meg a családcentrikusságot. Azt, hogy anyacentrikusabb legyen a társadalom, a család és a munkahelyek. A beszélgetés egy későbbi pontján pedig megjegyezte azt is: zavarja, hogy egyes baloldali feministák lekicsinylően néznek azokra a nőkre, akik szívesen maradnak otthon, hogy megteremtsék a családi hátteret, és ugyanakkor felnéznek a férjükre.

Van egyáltalán még miért küzdeni?

Az eddigiektől alapjaiban eltérő álláspontot képviselt Bakó Bea, a Mandiner munkatársa, aki megszólalását is azzal kezdte, hogy ő semmilyen módon nem feminista, így elsősorban jogászként közelít a kérdéskörhöz.

Bakó Bea szerint 2015-ben Magyarországon már nincs miért küzdeni, hiszen a nőknek pontosan ugyanolyan jogaik vannak, mint a férfiaknak. Az más kérdés, hogy sokan nem élnek ezekkel, hanem inkább „panaszkodnak” – tette hozzá. Úgy vélekedett: ha valaki úgy érzi, hogy hátrány éri, csak azért, mert nő, akkor fordulhat az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz vagy akár perelhet is miatta. Szerinte amúgy ez nem csak a nőkre igaz, hanem általánosságban jellemző a magyar társadalomra, hogy az emberek nem állnak ki a jogaikért. A Mandiner munkatársa hamar gyakorlatiasabb kérdések irányába igyekezett terelni a beszélgetést.

Felvetette például az egyenlő fizetésekkel kapcsolatos „manipulációt”, mivel szerinte akkor lenne értelme a női és a férfi fizetések összehasonlításának, ha nem általánosságban néznék a béreket, hanem konkrét munkakörök esetében. Megemlítette azt is, hogy ha már üvegplafonról beszélünk, akkor érdemes lenne „üvegpadlóról” is értekezni, szerinte ugyanis nem csak a magas pozícióban vannak többségben a férfiak, hanem a társadalom legalján is.

Ezzel egyébként többen nem értettek egyet, Antoni Rita például úgy vélte, valójában nincsenek többen, csak „látványosabb” a jelenlétük – például az aluljárókban vagy az utcán.

Női kvóta: 3 az 1 ellen

A női kvóta kapcsán – ami aztán az egész vita egyik központi témája is lett – Bakó Bea úgy vélekedett: nem csak azt kellene nézni, mennyi nő van az egyes pozíciókban, hanem azt is, hogy hány nő jelentkezik az adott munkakörre. Szerinte egyébként is sértő egy nőre nézve, ha csak azért kerül oda valahová, mert nő. Felhívta a figyelmet ugyanakkor arra is, hogy van sok elnőiesedett szakma is, mégis ritka, hogy férfikvótát követelnének az emberek. Példaként említette a bírókat, akiknek nagyjából 75 százaléka nő.

Ebben a témában viszont még a konzervatív feminista Kölnei Lívia is úgy vélte, hogy pedagógiai célzattal igenis lenne értelme a kvótának a közéletben, hogy a társadalom ne csak férfi vezetőket és politikusokat lásson. Abban pedig Kölnei, Réz és Antoni szintén egyetértett: ambicionálni kell a nőket arra, hogy igenis akarjanak közéleti szerepet, illetve vezetői tisztségeket vállalni, hiszen fiatalabb korban ez a törekvés még megvan bennük.

Ez talán még fontosabbnak is tartották mindannyian a kvótánál. Antoni Rita szerint egyébként egyáltalán nem szégyen, ha egy nő kiüt egy amúgy jóval több lehetőséggel rendelkező férfit egy-egy pozícióból.

Az abortusztól a Mandinerig

A beszélgetés egy ponton majdnem elkanyarodott az abortusz kérdésköréhez, de a közönség tiltakozása miatt – és mivel a résztvevők is úgy látták, hogy annak kitárgyalása egy külön kétórás vita lenne – végül csak annyi hangzott el: Réz Anna és Antoni Rita nem ellenzi az abortuszt, elsősorban azért, mert – ahogy Réz fogalmazott – ez egy erkölcsi kérdés, amihez az államnak nem kellene, hogy köze legyen, illetve Antoni szerint azért sem jó a tiltás, mivel azzal megnőne az illegális terhességmegszakítások száma, amik viszont mind az anya, mind a magzat számára veszélyesek. Kölnei Lívia és Bakó Bea ugyanakkor nem tartja sem női jognak, sem az önrendelkezési jogba beletartozónak az abortuszt, ellenzik is, de azért ők sem tiltanák be.

A vita zárásaként a közönség is kérdezhetett, amelynek során a legtöbb esetben az „antifeminista” Bakó Beát találták meg. Például azzal, hogy áldozathibáztatásnak titulálták, amikor a jogász végzettségű Bakó arról beszélt: fontos alapelv az ártatlanság vélelme. Még nemi erőszakkal kapcsolatos ügyek esetében is, ha csak a két fél szava áll egymással szemben tanúk nélkül, akkor is kell konkrét bizonyíték ahhoz, hogy valakit el lehessen ítélni, nem lehet kizárólag az egyik fél vallomására hagyatkozni; illetve azt sem szabad sérelmezni, hogy ilyenkor kihallgatják a sértett felet, adott esetben keresztkérdéseket tesznek neki fel.

Egy másik kérdés-véleményben pedig a Mandiner személyzeti politikáját kritizálták Bakó Bea, illetve a rendezvényen ott sem lévő Stumpf András miatt. Hogy ez honnan jött és miért az illetőnek, az nem volt teljesen világos a felszólalás alapján. Összességében viszont a különböző nézetek ellenére egy konstruktív vitát láthattak a nézők, amely egyáltalán nem volt olyan kemény, amelyre talán többen is számítottak, amikor előzetesen meglátták a résztvevők névsorát.

***

Nyitókép: Kiss Brigitta; második kép: DOSZ FB.

Összesen 163 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"Szinte semmiben nem értettek egyet a ..."

A végén úgyis mindig a férfi a hibás. :D

szerintem a nők a legújabb csizmáért küzdenek

a feministák is viselnek csizmát

Eszükbe jutott-e Ady verse?
'S nincs ott pokol és nincs ott Halál,
Ahol dalolni s szülni tudnak.'

bevallom nekem sem, de nem vagyok feminista

én nem szoktam erőszakosan másikra kényszeríteni az igazamat..

így van, férfi is tud vért venni,infúziót bekötni,fürdetni stb

én nem verem az asztalt, mert nekem fáj:)
hogyan határolódjak el tőle, ha az vagyok? önmagam megtagadása nem vezet jóra

lehet családod is, meg lehet karriered is

de nem lehetetlen

Válaszok:
Antigoné | 2015. november 23. 11:58

Az Úr megteremtette az embert, férfinek s nőnek teremtette.

Akinek pedig ez nem tetszik, arról gondolható, hogy hol áll.

nem együttérzőnek kell lenned, hanem jó szakembernek, főleg ha orvos vagy. nem veheted fel a másik problémáit,baját.

Válaszok:
Sulammit | 2015. november 23. 12:20

Nem olyan nagy a véleménykülönbség a Dénia és a Te álláspontod között, mint felszínesen látszik.
Amellett én inkább a Dénia elveit vallom.
Üdv

Válaszok:
peninsulavaldes | 2015. november 23. 11:59

miért neki mik az elvei,és mik az én elveim?

igen, az óra ketyeg...
csak van vmi ami fontos hogy a gyerek még nem jelenti azt,hogy nem tanulhatsz..tanulhatsz 40 évesen is,hogy te legyél a nagyvezér..

Válaszok:
Sulammit | 2015. november 23. 12:23

családot összefogni...ezt hogy érted?

Mindenekelőtt a "hátrány" tartalmát kell társadalmi konszenzussal meghatározni. Addig locsi-fecsi ez az egész és evyéni sérelmekről szól. Nőként mondom.

Ez igaz, nem halhatsz meg minden beteggel, de empátia ne csak akkor legyen, amikor az orvos vagy nővér dögrováson van.

Válaszok:
peninsulavaldes | 2015. november 23. 12:23

Pláne, hogy egyetemistaként is lehet gyermekeket szülni, nevelni.
És vannak olyan hivatások, amelyek megkövetelik a folyamatos tanulást továbbképzést. Pl. az orvos, de nem csak.

egyensúlyt kell találnod.különben nem bírnád mentálisan. természetes hogy aki ott fekszik az egy ember, de bizonyos szituációkban csak egy agy, ér, kar,láb, szív.

Válaszok:
Sulammit | 2015. november 23. 12:33

fogalmam sincs miről beszélsz...arra gondolsz,hogy mindenkinek megfelelőt főzzön?

És támogatod is, pl. a továbbtanulásban ugye?

nem kell pályakezdőnek lenned pl
egyébként a férjnek támogatnia kell feleségét,és fordítva.
ha a férfjünk,párunk sokat dolgozik,hogy jó pénzt hozzon haza,akkor mögötte kell állni.

Válaszok:
Sulammit | 2015. november 23. 12:37

A"férfiak és a nők anyagi megbecsülése a munkahelyeken" témában csak egyetlen példát hoznék fel: egy kisboltban pl. azért vesznek fel szívesebben, vagy akár magasabb bérért is egy férfi alkalmazottat, mert ha nőt vennének fel, akkor fel kell venni még egy segédmunkást is.
Talán érthető vagyok.
Egyébként az "egyenlő munkáért egyenlő bér" elve már régen megvalósult.
A szülést pedig soha sem fogják tudni átruházni a férfiakra.

Az abortusz kérdése már régen körbejár, minden megoldás kizárva, amíg a nők azt vallják, hogy azt tesznek a testükkel, amit akarnak, mert ez az ő joguk. Csupán az felejtődik valahogyan el, hogy A MAGZAT NEM AZ Ő TESTÜK!
Egyébként, hogy mennyire a demagógiáig süllyedt ez ügyben is a női vélemények jó része, elég legyen ennyi: "...Antoni (Rita) szerint azért sem jó a tiltás(az abortusz tiltása), mivel azzal megnőne az illegális terhességmegszakítások száma, amik viszont mind az anya, mind a MAGZAT számára veszélyesek".
Már-már a szánalmas humor kategóriája!

Erről a női demagógiáról, amit ők nagyon sokszor komolyan is gondolnak, egy eset jut eszembe.
Jó néhány évvel ez előtt Kenesén egy szűk utcában, ahol csak egy sávnyi hely volt a két oldalon parkolók miatt, az utca vége előtt befordult szemben egy kocsi és jött vagy hat, hét métert felém. Megálltam és kértem a férfi sofőrt, tolasson vissza, énnekem ez nehéz lenne, messze a másik sarok. Neki be sem illett volna jönni, hiszen láthatta, hogy nincs hely.
Kisebb vita, majd kilépett az asszony is és előállt a mindent lesöprő érvelésével. Kijelentette, hogy pimasz és paraszt vagyok. Csak nem képzelem, hogy ők tolatnak vissza két gyerekkel.

Vitázzatok hölgyek, vitázzatok, éljétek ki magatokat, amíg lehet. Hajrá, locsi-fecsi!
Ha majd a müezzin ébreszt reggelenként benneteket, erre már úgysem lesz lehetőségetek.

Ezzel egyetértek. Írtam is. De! Vezető nővértől is hallottam, hogy SAJNOS sokan lélektelenül végzik a munkájukat, amíg a betegágyon nem találják magukat.

És hideg, rideg orvostól is, hogy veszekedett a betegeivel, hogy mit nyafognak hisztiznek, és mintha kicserélték volna, - mert így is volt - amikor nagyon megbetegedett és maga is komoly szenvedésen ment keresztül. A legkedvesebb doktorbácsi lett belőle.

Válaszok:
peninsulavaldes | 2015. november 23. 12:34

tudom, én is ismerek olyan sbo nővéreket, akikkel nem szívesen találkoznék

"akkor mögötte kell állni." Ez OK! De mi van akkor, ha ő is a doktoriját kellene, hogy írja, -teszem azt?
Ki álljon ki mögött? Időben gondolom. Kié kerül hátrányba?

Válaszok:
peninsulavaldes | 2015. november 23. 12:38

ezért kell gondolkodni előre,és nem 50 évesen kapkodni.
egyébként nem tagadom gyerekkel nehéz, mert 9 hónapig cipeled belül, aztán legalább 1 évig kivül,és még vernyákolnak is:)

azé, aki kevesebb pénz hoz haza. ennyi

Válaszok:
Sulammit | 2015. november 23. 12:50

Na, ne! Pont ez a lényeg! Ne a mani határozza meg, hogy melyik az értékesebb munka.
Kinek kelljen lemondania a továbbtanulásról, az asszonynak vagy az embernek.
Ez nem így működik egy családban.

Válaszok:
peninsulavaldes | 2015. november 23. 12:53

A kérdés-válasz rész a végén tényleg ilyen baloldali dominanciájú volt? Mert szerintem pontosan ez az arca a feminizmusnak, amit a legjobban utál az ellen-oldal.

ketyeg,nekem is,de ez van.

Elismerésem Bakó Beának az álláspontja képviseletéért.

Egyébként megkérdeztem volna a klasszikus progresszív-feministáktól, hogy oké, a nemi erőszak a legborzasztóbb bűn a gyilkosság után, de mi a véleményük, ha egy néger vagy arab követ el erőszakot? Mert valahogy ezekben az esetekben csak hallgatni szoktak, vagy a nőt hibáztatják.
Illetve megkérdeztem volna tőlük azt is, hogy mit gondolnak az iszlámban elérhető női karriermodellről.

pedig mindent a pénz határoz meg.

Válaszok:
Sulammit | 2015. november 23. 13:01

:-)

Milyen aranyosak lesznek ezek a hölgyek amikor zsír kormány lesz. Olyanok lesznek, mint a keltető gépek.

Válaszok:
peninsulavaldes | 2015. november 23. 12:55

Nem! Nem rendelünk mindent alá a pénznek.
Gondolj már bele!
Ha bekerülsz a mókuskerékbe, hogy mászol ki belőle?

Válaszok:
peninsulavaldes | 2015. november 23. 13:04

engem nem érdekel a másik neme önmagában

és ha mókus vagy? akkor miért másznál ki?

Válaszok:
Sulammit | 2015. november 23. 13:16

és ha nőként mondom egy férfira hogy milyen jól néz ki?

Válaszok:
Sulammit | 2015. november 23. 13:17

Amíg Magyarországon az erőszakos bűncselekmények elszenvedőinek többsége nő, amíg a nemi diszkrimináció mindennapos a politikában és az állami szektorban (lásd női vezetők száma, eloszlása), amíg a fizetések nem azonosak a nemek között, amíg a szexizmus és a nők tárgyként kezelése elfogadott a médiában stb., addig nem beszélhetünk az egyenlőségnek még a lehetőségéről sem. A feminizmus aktuálisabb, mint bármikor.

Nem mókusokról beszélgetünk, hanem egészséges családról.
Nem alá, fölérendeltségi viszonyról.
Ha, majd nem tudja valamelyikük befejezni az orvosit, mert a másiknak mindig előbbre való a pénz, a saját karrierje, akkor is a pénz az előbbre való?
Annak is aki folyamatosan a háttérbe, hátrányba szorul emiatt?
A pénz felül ír mindent? Hát nem, és nem!

Válaszok:
peninsulavaldes | 2015. november 23. 13:20

nem az orvosiról van szó,de ha te vagy műkörmös, és a párod meg sales account manager (vagy bármi ilyen),akkor te vesztesz..
pénzből veszel házat,kocsit, gyereknek ruhát,kaját...

Válaszok:
Sulammit | 2015. november 23. 13:37

előreenged,aztán utánad jön

Már rég nem csak nővérekről van szó. Tanárok, orvosok, bírók (!), ügyészek (!), az állami szféra szinte minden szegmensében túlsúlyba kerültek már a nők.

Akkor most kell kvóta, vagy nem kell?

LOL, csak olyannak mondanék ilyet akivel ki is kezdenék
hát tudjon fát vágni:)

+1

Ez a "mindent, mindent, mindent akarok" amolyan korszellem... :(
Lásd még: "nekem jár", "mert megérdemlem" stb.

Jó ég...
Az USA-ban azért NAGYON durvák ezek a vadhajtások...

én nem inditom be a láncost,mert nincs mit kivágni,vagyis van,de az park:)

Nem erről beszéltem. Hanem erről.

"akkor mögötte kell állni." Ez OK! De mi van akkor, ha ő is a doktoriját
kellene, hogy írja, -teszem azt?
Ki álljon ki mögött? Időben gondolom. Kié kerül hátrányba"

"Kinek kelljen lemondania a továbbtanulásról, az asszonynak vagy az embernek.
Ez nem így működik egy családban."

Mert, hogy ez volt a kiinduló pont.

Válaszok:
peninsulavaldes | 2015. november 23. 13:38

írják együtt a doktorit.

Válaszok:
Sulammit | 2015. november 23. 13:44

Este viszont én írom le neked Pap Lajos történetét.
A születéséét. (30 perc) Nagyjából emlékszem a történetre, de jobb, ha idézem a könyvből.

Válaszok:
peninsulavaldes | 2015. november 23. 13:45

este alszom,tehát most írd le

Válaszok:
Sulammit | 2015. november 23. 13:46

Otthon van a könyv. Majd elolvasod amikor tudod.

Válaszok:
peninsulavaldes | 2015. november 23. 13:47

azt hittem mindig magadnál van

Válaszok:
Sulammit | 2015. november 23. 23:44

Ezek ki fognak halni, ha nem lehet udvarolni.
Vagy spermabankból fognak szaporodni.

így van, a madarak maguk etetik fiókájukat

egyébként vallom, hogy a doktori kibír 2 -3 évet,a gyerek nem

Válaszok:
Sulammit | 2015. november 23. 15:29

"Antoni Rita, a Szegedi Tudományegyetem doktorandusza, a nőkért.hu alapítója azért tartja magát mérsékelt baloldali feministának, mert úgy látja: rendszerszinten korlátozzák azt, hogy mindenki úgy élhessen, ahogy akar, és ezen rendszerszinten is kell változtatni."
Én azt akarom, hogy te menj helyedre, mert a kutyámat is többre tartom nálad.
lécci, fogadd el, mert én így akarok élni!
Hülye barok vagytok.

Sulammit 2015. november 23. 12:23
1
1
@peninsulavaldes

"Pláne, hogy egyetemistaként is lehet gyermekeket szülni, nevelni.
És vannak olyan hivatások, amelyek megkövetelik a folyamatos tanulást továbbképzést. Pl. az orvos, de nem csak."

Én is erről beszéltem!

Az unokáik nem alapítanak most családot.
Te a "Ratko" gyerekekről beszélsz -akiket meg kellett szülni, mert az abortusz tiltva volt. Lettek is jó sokan, és abban az időszakban amikor szülőképes korba kerültek (70-es évek) született is sok gyerek.
Na aztán ezeknek a van most kevés gyerekük.
Nem azért, mert a nagyi bedobálta a szüleiket a bölcsibe.
Hanem azért mert a rendszerváltással abba a helyzetbe kerültünk, hogy munkahelyeket bizony el lehet veszíteni. Ezért a családban fontos, hogy mind a két fél dolgozzon (legalább egyik munkája megmaradjon) és a nőknek is teperniük kell azért, hogy ne házon belüli munkanélküliként lézengjenek a munkahelyükön. Mert ugye ebben az esetben könnyen elveszíthetik az állásukat.
Természetesen ahol van anyagi megtakarítás, nagyszülői segítség ott könnyebb a helyzet- de ilyen esetekben is sokan csak egy gyereket vállalnak.
Mindez nemigazán oké így szerintem sem. De ami megoldás lehetne -és beszélnek is róla eleget- a részmunkaidős foglalkoztatás általánossá válása az valóságosan alig létezik.
És ami még pl egy kifejezetten jó ötlet a kormány oldaltól az a munkahelyi bölcsik-ovik felélesztése. Ez is sokat segíthetne.

Köszönöm, nagyon szép!

Ormánságban született, ahol egykéztek, hogy ne osztódjék a föld. Hanem gyarapodjék, generációról, generációra. Ő második fiúként született.

"Féltem a fájdalomtól és rettegtem a fulladástól.
A fulladásos fájdalomtól. Kicsiny gyerekkorom óta visszatérő álmom lépésről lépésre, pontról, pontra mindig ugyanaz volt. Rettegtem ezektől az álmoktól. Az álom mindenkor egy gyönyörű, bíbor színű közegben kezdődött. Nagyon jól, nagy biztonságban éreztem magam. A közeg homályos volt, kicsit sötét. Fent világosságot A világosság fehér-halványkék fény volt. A kíváncsiság a fény felé vezetett, és ahogy ehhez a külső fényhez közeledtem, egyre inkább, megszűnt jóérzésem és biztonságom. Egy idő után fuldokolni kezdtem. Úgy éreztem, hogyha a felszínre érek, a most már fojtogató közegből, akkor levegőhöz jutok. Ezért elkezdtem kapálózni, gyorsan a felszín felé törekedni. Mindenkor úgy éreztem, hogy centiméterek választanak el a felső világtól. Fulladásérzésem kibírhatatlanná fokozódott. Mielőtt kidughattam volna a kezem abba a másik világba, megfulladtam. Utána sötétség volt.
A bába 3/4 12-kor érkezett. Addigra az anyja már megszült. Lábtartással jött a világra. A köldökzsinór kétszer a nyakamra tekeredve felakasztott. A fejem fekete volt a testem élettelen. A bába a mellkasomat hallgatta nem volt szívdobogás. Ekkor közölte a családdal, hogy anyám egy holt gyermeket hozott a világra. Aztán elkezdet élesztgetni, felpofozni. A szívem a déli tizenkettőkor megkonduló harangszóra indult el.
Nem tudni hány percig voltam halott. Bizonyosan tudható, hogy negyed óráig csak a bába segített és a letekert köldökzsinóron keresztül még anyám teste táplált. A bába tizenkét óra után vágta el a köldökzsinórt, amikor önálló életre keltem.
Amint ezt a titkot elmondta öreganyám, soha többé nem álmodtam születésemről, e világra jövetelemről, halálomról, és az újjászületésemről."

Válaszok:
peninsulavaldes | 2015. november 24. 9:07

Jó éjt neked is! Köszönöm szépen! :)

érdekes történet...
és semmi agykárosodást nem szenvedett? mert 15 perc az bevásárolni, fodrászhoz menni nem sok, de az agynak rengeteg idő.

Válaszok:
Sulammit | 2015. november 24. 11:48

Igen, érdekes. Azért hoztam szóba, azért írtam le.
Valamivel több mint 15 perc. Az anyja nem szólt a bábának, hogy már megszülte a babát. Azt nem írtam le, hogy miket kellett csinálnia az anyósa házában, csak azért, hogy elmenjen ez a nem kívánt gyermek.
Az elsőnél semmi paraszti munkát, de a másodiknál, még a fájások kezdetén is kiküldték dolgozni - virágvasárnapon! - a magzatvíz elfolyása után engedték csak meg neki, hogy bemenjen a házba.

Amint a mellékelt ábra, vagyis a pályafutása mutatja nem szenvedett agykárosodást. Pont ezért írta le a történetet.
A könyv címe, Csodák és tragédiák életemben
Sok érdekes történet van a könyvben, amit tanulmányai alapján maga sem értett, hogyan lehetséges. Pl. egy betege mély kómában volt, Megállapították az ideggyógyász kollégái, hogy nemcsak agykérgi, hanem agytörzsi károsodása is van. "Tanulmányaim szerint ebből az állapotból nincsen visszatérés. Az agyödéma ilyenkor feltartoztathatatlanul előre megy, és a nyúltagy beékelődésével, nemcsak a légzőközpont, hanem a keringésközpont is károsodik. Így a keringés összeomlik. Az első napokban ennek jeleit jól láttuk.
Mi történt?
Mi történt közben?
Mi történt az agyban?
Hogyan hallhatott, mi módon láthatott a beteg? Hogyan láthatta magát és a szomszéd teremben lévő órát az intenzív osztály egyik sarkából?
A mai napig sem megmagyarázni, sem megérteni nem tudom."
Utána járt a dolgoknak, mert meg akarta cáfolni.
"A testen kívül látta a testét.
Látta amit nem láthatott.
Hallotta amit nem hallhatott."
Azért sem láthatta -elvileg, mert le volt takarva a szeme labdacsokkal és egy fal is elválasztotta a két terem között.

Az orvosok beszélgetését, amit hallott egy kis részt egy párbeszédet leírok.
- "Mi a fenének kellett megoperálni? Most itt van a nyakunkon. Napokig dolgozhatunk feleslegesen.
Hiába mondtuk ez a f...sz professzor nem hallgatott ránk.

A beteg könnyek között mondta:
Professzor úr! Az volt a legborzasztóbb, hogy nem tudtam megszólalni, nem tudtam elmondani: nem haltam meg, hanem élek."
Még rengeteg érdekesség van ebben a történetben.

Válaszok:
peninsulavaldes | 2015. november 24. 12:07

Ennyivel nem lehet elintézni. Vagy te eltudod?
Semmi affinitás nincs benned, csak a józan hideg ész?

"mert úgy látja: rendszerszinten korlátozzák azt, hogy mindenki úgy élhessen, ahogy akar, és ezen rendszerszinten is kell változtatni."

Ezt úgy nevezik, hogy anarchia ugye?

Rita! Felőlem megpróbálhatod. Először a családban javaslom kipróbálásra méghozzá a gyermekeidnek feléd!
Jó kis muri lesz, annyit mondhatok. :)

Ritka mint a fehérholló,hogy vki 15 percet bír oxigén nélkül,és méf a köldökzsinór is fojtogatja annyira hogy már kék..
főleg otthon,nem szakmai körülményekkel.
de úgy látszik Pappnak sikerült

Válaszok:
Sulammit | 2015. november 24. 16:38

egyébként agyi károsodás alatt nem csak a szellemi teljesítmény csökkenését kell érteni,hanem mozgásfejlettségi gondokat is

Válaszok:
Sulammit | 2015. november 24. 16:42

Nem olvastam ilyen szakcikkeket, úgyhogy ebben is előrébb vagy nálam.
Én "csak" elhiszem, mert fel sem tételezem, hogy be akar csapni, félre akar vezetni szándékosan valaki, egy ilyen kérdésben, amit, csak ő tudhat. Vagyis igazából nem tud bebizonyítani. Nem tudom, hogy hány évesen kezdett erről beszélni az anyjával.

Kár, hogy nem tudta elmondani bővebben, mert nem ez volt a téma.

Valóban létezik olyan, hogy valóság, vagy csak képzeltem. Egy hosszú idő eltelte után.

Egyébként csoda az, amit annak élek meg. Mindegyikünk életében történnek ilyen csodák, csak van aki észreveszi, értelmezi, van aki elmegy mellette.

Pap úr, nem akart hinni a szemének és a fülének és kikérdezte az orvoskollégáit, akik azt hitték, hogy valamelyik nővér mártotta be őket.
Kikérdezte a nővéreket is, mert nem akarta elhinni a betegnek, hogy létezik ilyesmi. Akkor még nagyon fiatal frissen kinevezett professzor volt, különben is szívsebész, budapesti Szabolcs utcai Hajnal Imre Egészségtudományi Egyetem Szív és Érsebészeti Klinikáján. Oda szállították át egy fiatal kardiológus kérésére ezt a beteget egy másik klinikáról.

Küzdött, mint már annyiszor egy beteg életéért.

A kérdésed elgondolkodtató és nyilván újabb kérdéseket vett fel.

Szerintem is. De nem kék volt, hanem fekete.
Ezt írta. Hacsak elkékül, az nem ritkaság.

Válaszok:
peninsulavaldes | 2015. november 24. 17:14

Nem írta, hogy bármi problémája lett volna ettől.
Megírta volna.

cianózis gondolom. amikor elkékül a bőr...nem túl kedves dolog

Válaszok:
Sulammit | 2015. november 24. 20:29

Vagy lilul. Ilyen sokszor van, ha rátekeredik a baba nyakára a köldökzsinór.
Vagy, ha elhúzódó, hosszadalmas a szülés.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés