Sem lenyelni, sem kiköpni nem tudjuk, mondta Trianonról Ungváry Krisztián történész, aki szerint szinte lehetetlen jó Nemzeti Összetartozás Napját csinálni, a Koltay-féle Trianon-film pedig különösen rossz irány. Szívesen tartana viszont kiállítást Prágában a Beneš-dekrétumokról, derült ki az Ökopódium csütörtöki rendezvényén.
Trauma vagy neurózis? — ez volt a címe annak a Trianonnal kapcsolatos beszélgetésnek, amelyet az Ökopolisz által szervezett Ökopódium előadássorozat részeként tartottak meg csütörtökön. A címben felvetett kérdés nem új, a meghívott előadó, Ungváry Krisztián maga is részese a közírók között erről folyó vitának.
Bevezetőjében a Juhász Gyulától idézett „Magyar az, akinek fáj Trianon” gondolatra reflektálva elmondta, továbbgondolásra érdemes Trianon problémájának kapcsolata azzal, hogy ki tartja magát magyarnak, és az illető büszke-e magyarságára. Általában olyasmire büszke az ember, ami mögött valami teljesítménye van, mondta a történész, majd hozzátette, ő heteroszexuális, katolikus és barna hajú, de ezekre nincs oka büszkének lenni, mindez ugyanis épp úgy természetes állapot, mint az, hogy magyar.
A sajátunkon kívül is vannak nézőpontok
Ungváry Krisztián kijelentette, Trianon emészthetetlen, feldolgozni nem lehet. „Sem lenyelni, sem kiköpni nem tudjuk, nagyjából semmit nem lehet vele csinálni” – mondta. Már az elején leszögezte, fontosnak tartja, hogy aki Trianon témájában nyilatkozik, ezt a különböző csoportok különböző érzékenységének figyelembe vételével tegye. A probléma egyik megoldásának azt tartaná, ha minden érintett megértené: léteznek más nézőpontok is. El kell fogadnunk, hogy egyeseknek azt jelenti a magyarságuk, hogy kritikusabbak a saját nemzetükkel és annak történelmével, és azt is, hogy a szlovákoknak, vagy a románoknak nem jelentheti Trianon ugyanazt, mint nekünk.
A történész szerint szinte lehetetlen sikeres Nemzeti Összetartozás Napját csinálni. Mint mondta, ez sokkal bonyolultabb kérdés, mint amivel például a magyar pedagógusi kar az iskolákban megbirkózni képes. Nem tartja szerencsésnek azt az oktatásban gyakori megközelítést, miszerint Magyarország Trianon ártatlan elszenvedője. Szerinte a Trianon-térképek helyett a Kárpát-medence etnikai térképe lenne az, ami a tantermek falán kicsit érthetőbbé tenné a történteket, még ha nem is magyaráz meg mindent.
A nagypolitika nem szeretés kérdése
A Koltay-féle Trianon-filmről a történész szerint sokat elmond, hogy abban „a múlt rendszer egyik cenzorpolitikusa” és egy „a dokumentumok szerint a rendszerváltás előtt hálózati személyként nyilvántartott” személy a fő szakértők. Kiemelte Nemeskürthy István azon állítását, miszerint Trianon oka az volt, hogy a magyarokat „sosem szerették”. Ungváry számára elképesztő, hogy egyesek szerint a nemzetközi nagypolitika „szeretés kérdése”.
Ungváry úgy látja, Trianonhoz vezető okok közül az egyik legfontosabb, hogy a soknemzetiségű Magyarország nem volt vonzó a saját nemzetiségei számára, és mindeközben a magyar elit nem csak azt nem értette meg, hogy milyen ajánlatot kellene tennie számukra, de azt sem, hogy egyáltalán válaszolnia kellene bizonyos igényekre. Ha 1920-ban szavazáson dönthették volna el a nemzetiségek, akarnak-e Magyarország részei maradni, nemmel szavaztak volna – magyarázta, hozzátéve, hogy például a szlovákok kevésbé érezték magukat itt idegennek, mint az egyértelműen elszakadni vágyó szerbek.
Lényeges tehát, hogy Magyarország felelősségét is megértsük, mindamellett, hogy például a nagyhatalmi felelősség is vitathatatlan a teljesen elhibázott békeszerződésben – derült ki az előadó szavaiból, aki szólt a Trianon óta a környező országok által elkövetett, a magyar kisebbség elleni megaláztatásokról és kisebbségi jogi jogsértésekről is.
A nyugatellenes jobboldal hungarikum
A címben feltett kérdésre Ungváry Krisztián úgy válaszolt: Trianon Magyarországon trauma és neurózis is. Előbbi azért, mert valódi hatása van a mai életünkre, máig alakítja a politikát és gondolkodást. És neurózis azért, mert olyan tüneteket is generál, mint a nyugatellenesség. Tény, hogy ezt a békét nem diktatúrák, hanem demokráciák kényszerítették ki, és mindez nagyban hozzájárul a magyar társadalomban ma tapasztalható demokrácia- és nyugatellenes hangulathoz. „A nyugatellenes jobboldal hungarikum” – jegyezte meg. Azt is elmondta, az érintett szomszédos országokban Trianon csak neurózis, de a jelentősége egyre csökken, például Romániában egyre kevesebb szavazatot lehet gyűjteni az Erdélyt elszakítani akaró magyarokkal való riogatással.
Összefoglalójában elmondta, Trianonról való gondolkodásban még nagyon messze a változás. Egy kérdésre arról is beszélt, a Nemzeti Összetartozás Napjára hasznos program lenne, ha az a határon túli magyarok megismeréséről szólna, mert gyakran tűnik úgy, hogy az anyaországiak a fejük felett, nélkülük beszélnek róluk. És azt is szükségesnek tartaná, hogy a szomszédos országokkal való párbeszédre lehetőséget adjunk. Ennek kapcsán elmesélte, korábban volt egy olyan ötlete, hogy a térség fővárosai tartsanak egymásnál kiállításokat az ottani „forró témákról”, így Prágában lehetne egy tárlat a Beneš-dekrétumok hatásairól, Budapesten pedig a Trianon előtti Magyarország kisebbségekkel szembeni agresszióiról.
Mindez egymás megismerését szolgálná, ami elkerülhetetlen, mert együtt kell élnünk – jelentette ki Ungváry Krisztián.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Számukra tényleg fontosabb Ukrajna, mint a magyarság fájdalma!
Akik ezzel riogatnak, azok csak egy dolgot árulnak el magukról: nem értik és nem érzik át a magyar sorstragédiát. Tari Tamás írása.
A 3 százalékos hitel és a lakásépítések ösztönzése hosszú távon mérsékli a lakhatási nehézségeket.
A baloldali sajtót a tőle vett idézetekkel lehet a legjobban szembesíteni a valósággal.
Nem értik a nagyobb képet (se Trianon, se Ukrajna kapcsán), és mindent a „magyar nacionalizmus” - és annak éppen aktuális képviselője elleni küzdelem prizmáján keresztül látnak.
A biztonságpolitikai szakértő Puzsér Róbert primitív történelmi érveléseihez hasonlítja az ügyvéd Trianonról szóló, alacsony színvonalú kirohanását.
Nem megy el a rivális.
A négyéves Medárd napok alatt belopta magát egy ország szívébe. Hőstettét és helytállását jó ideig nem fogjuk feledni. De egyre több helyen felmerül a kérdés, hogy is írjuk helyesen az életet mentő köszönését. Utánajártunk!
