Kormányzás

Nevetséges az Orbán-Lázár szembeállítás – L. Simon László a Mandinernek

2015. május 15. 7:10
„Milyen új médiabirodalmat épít Habony Árpád?” – kérdez vissza L. Simon László, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára, amikor a kormány médiapolitikájáról kérdezzük. L. Simon a Mandinernek arról is beszél: „A játék, amit az Orbán-Lázár szembeállítással játszanak, nevetséges. Belülről egészen másképp fest a dolog”. Lapunknak leszögezi: „A kormányban képesek vagyunk értéket teremteni, ez pedig engem kifejezetten izgat”. A Népszabadság által megfogalmazottakat, hogy egymilliárd fölött van a holdudvara bevétele, kikéri magának, az Orbán-Simicska harc értelmezését pedig az emlékiratainak tartogatja. Nagyinterjúnk.

Pokorni Zoltán urizálós megjegyzése, amire főnöke, Lázár János aztán keményen rákontrázott, nem jutott el önhöz?

Nyilván eljutott.
 
Mégis azt panaszolta a hét elején, hogy a pincér hozzáér önhöz az állami partikon, ezért kell végre nagy partitér a felújítandó Várba. Tényleg nem érzi?
 
Az újságírók jó érzékkel ragadták meg az előadásom „lényegét”, mondhatnám, de nem akarom összerúgni a port a magyar sajtóval már megint. Tartottunk egy konferenciát a Várról számos olyan előadóval, akiről sok mindent lehet gondolni, de hogy a mi álláspontunkat szajkózza majd, azt biztosan nem. És mégis! Mezős Tamás például, aki Hiller István idején a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke volt, az összes nemzetközi példájával azt támasztotta alá, amit mi is szeretnénk megvalósítani. Előadásából kiderült, miért értelmetlenek azok a támadások, amelyeket azért kapunk, mert a Horthy-rendszerben is közjogi funkciója volt a Várnak. Más kérdés, hogy Mezős konklúziója mégiscsak az volt, hogy várjunk, ne tegyünk egyelőre semmit. Ezzel nehéz mit kezdeni. Én az előadásomban mellékesen jegyeztem meg, de ettől még igaz: ma nincs olyan állami reprezentációs tér, ahol 300 ember összejöhet méltó körülmények között. Erre hoztam példát.
 
A szűkös Sándor-palotát, ahol fogadásokon kénytelen hozzádörgölőzni a pincérhez.
 
Meg a Kossuth-díj átadási ünnepséget. Ha egy kitüntetett művész szeretné elhozni a feleségét és a három gyerekét, ma nem teheti meg – helyszűke miatt csak két hozzátartozóját hozhatja. Rosszmájúan tekinthetik úri murinak, ha ezt szóba hozom, de valós probléma. Idejön egy nemzetközi delegáció és képtelenek vagyunk 200 fős ültetett vacsorát adni nekik. Konferenciaturizmusra is hiába vágyunk, ha nincs egy modern, minden igényt kielégítő, nagy kongresszusi központunk.
 
Konferenciaturizmus? Miért foglalkozik olyan témákkal, amelyek nem tartoznak a hatáskörébe? Két hete Nemzeti Galéria és Liget Projekt...
 
Nem szólalhatok meg olyan kérdésekben, amelyeknek nem én vagyok a szakpolitikusa? Szellemi karanténba azért ne akarjon már zárni! Különleges helyzet persze, hogy van két saját területem is, egyrészt az örökségvédelem, másrészt a nagy állami kulturális beruházások felügyelete, de alapvetően mégiscsak a kormányzati koordinációért felelős Miniszterelnökség parlamenti államtitkára vagyok. Ha kell, a vízközművek ügyében szakszervezeti vezetőkkel tárgyalok, máskor valamelyik zsidó szervezettel, aztán a tejterméktanácsba megyek. Mindez attól is függ, mit szignál ki nekem a miniszterem. Egyébként több fontos, engem is érdeklő kérdésről van véleményem, s alkalomadtán ezt ki is mondom.
 
Lehet, de mi értelme hangoztatni, ha aztán visszakozhat? A Nemzeti Galériát nem is kellene a Városligetbe vinni, jobb lenne az a Várban – mondta. Aztán mégis a Ligetben lesz.
 
Megkérdeztek újságírók. Ezért mondtam el a véleményem. Az álláspontom ráadásul nem is változott. A Néprajzi Múzeumot már hat éve új épületbe költöztettem volna, igaz, akkor még nem a Városligetbe, hanem a Nyugati Pályaudvar mögé. Azzal is könnyen tudok azonosulni, hogy a múzeum az '56-osok terének sarkán álljon, még ha nem is vagyok odáig a pályázaton bemutatott tervektől, de hiúság lenne azt gondolni, hogy a személyes ízlésem fontosabb, mint az ügy: új múzeumot építeni a világ egyik legnagyszerűbb néprajzi gyűjteményének. Amit valóban bíráltam: a Fotográfiai Múzeum és az Építészeti Múzeum két kockája. Nem biztos, hogy egy fekete és egy fehér kocka kell nekünk a 21. században. S az sem biztos, hogy új épület kell a Forster Központ kezelésében álló építészeti múzeumnak, viszont a magyar fotográfia megérdemel egy önálló múzeumot, de azt is be lehet költöztetni egy üresen álló, értékes állami tulajdonú épületbe. Több ilyet tudok mondani, akár még a Városligetben is. Bármilyen sikeres is egy építészeti tervpályázat szakmailag, nem biztos, hogy azokat az épületeket kell megépíteni, vagy pontosan úgy kell megépíteni őket. Már miért ne lehetne vitázni róluk?
 
 
„Tényleg azt szeretnék, hogy a Fidesz egydimenziós szavazógép legyen?”
 
Ezzel is gyengíti a többi fontos kultúrszereplőt, például a Liget Projektért felelős Baán Lászlót?
 
Dehogy gyengítem. Kiváló a viszonyunk, politikusként támogatom is őt. Ráadásul más terepen küzdünk: én most a politika világában képviselőként és államtitkárként, míg Baán László az egyik legfontosabb és legsikeresebb állami intézmény főigazgatójaként és egy konkrét nagy projektet felügyelő miniszteri biztosként. Én politizálok és igyekszem politikai súlyomnál fogva befolyásolni a folyamatokat a szerintem megfelelő irányba. Nem biztos, hogy az fog történni, amit én jónak tartok, de akik elvitatják a vitához és a véleménynyilvánításhoz való jogomat, gondolják át: tényleg azt szeretnék, hogy a Fidesz egydimenziós szavazógép legyen, ahol a politikus feladata kimerül a gombnyomogatásban?
 
Egyre kevésbé az a Fidesz. Már Lázár János szerint sincs helye állami pénznek az Orbán Viktor szívének oly fontos és gazdagon dotált profi futballban.
 
És? Ettől még kiválóan együtt tud dolgozni a miniszterelnökkel.
 
Akkor ön múlt héten miért reagált hisztérikusan arra a szocialista felvetésre, hogy Lázár a trafikokkal saját hátországot épít, és Orbán székébe kívánkozik?
 
Nem voltam hisztérikus.
 
„Ön bármennyire is szeretne éket verni Lázár és Orbán közé, ez nem fog sikerülni. Az, hogy Ön most itt arról beszél, hogy Lázár János lesz a következő miniszterelnök, az lehet, hogy az Önök vágyálma, de meg kell, nyugtassam, hogy a Fidesz egységes.”
 
Na, ez tényleg nem hisztérikus.
 
De miért gond felvetni, hogy esetleg miniszterelnök akar lenni egy politikus?
 
Miért akarna mindenki az lenni? Nekem például nincs ilyen ambícióm.
 
Lázárnak sincs?
 
Nem szoktam vele erről beszélgetni, de a játék, amit az Orbán-Lázár szembeállítással játszanak, nevetséges. Belülről egészen másképp fest a dolog. Lázár miniszter úr következetesen végrehajt mindent, amivel a miniszterelnök úr megbízza. Én kifejezetten összhangot érzek és tapasztalok.
 
Talán Lázár trafiktörvénye is a miniszterelnök megbízása alapján készült?
 
Bizonyos szempontból kötött pályán halad a politikus, de van azért saját mozgásterünk. Ezer dologgal foglalkozom én is, amit nem a miniszter ad utasításba. A kötelezőkön túl is megtalálnak a feladatok.
 
Megtalálták olyan feladatokkal is, hogy adja be a reklámadóról szóló törvényjavaslatot, amit nem is ismer. Megéri ilyenekbe belemenni, ha egyszer csúnyán beégeti aztán az RTL Klub?
 
Természetesen minden részletét jól ismertem a javaslatnak. Majd egyszer megírom az emlékirataimban, hogy az az ominózus interjú miért úgy sikerült, ahogy.
 
Az RTL leadta, amit mondott, s nem volt hajlandó javítani.
 
Nem erről van szó.
 
Akkor miről?
 
Mondom, majd megírom az emlékirataimban. Annak a felvételnek története van.
 
Tűkön ülünk!
 
Emlékirat. Addig várniuk kell.
 
Legalább készülget már? Az emlékirat.
 
Nem. De nem vagyok feledékeny.
 
Nem is ír már egyáltalán?
 
De.
 
Verset is?
 
Verset nem. Ahhoz külön lelkiállapot kell.
 
 
Nem ittam meg Habony Árpáddal nemhogy egy pohár bort, de még egy kávét sem.
 
A reklámadós törvényt sem ön írta. Ezt azért elismeri, ugye?
 
Persze. Nem is az én dolgom. Jogászok hada dolgozik a törvényjavaslatokon. Nem én kodifikálok, de ezt ritkán csinálja maga egy képviselő.
 
Azt mondta akkor, azért kell az adó, hogy a minőségi sajtót támogassák majd a befolyó pénzből. Hogy fog ez megvalósulni most, a reklámadó módosítása után?
 
Majd meglátjuk. Sajnos az akkori javaslatom, hogy hozzunk létre egy alapot erre, elhalt. Pedig nem volna butaság olyan programot indítani, amely a minőségi újságírást szolgálja. De nem vesztegetnék erre most sok időt: amikor tavaly beszéltem erről, a sajtótól rögtön megkaptam a magamét.
 
Talán mert a kormány amúgy is rendesen belenyúlkál a médiaviszonyokba. Igaz, hogy önöktől Rogán Antalhoz kerül a Nemzeti Kommunikációs Hivatal?
 
Meglepetten olvastam ezt a sajtószemlében.
 
Marad tehát önöknél?
 
Nem hallottam róla, hogy máshova kerülne.
 
Ilyenkor nem is kérdezi meg Lázárt, hogy mi az igazság?
 
Hogy kérdezném? Erre nincs időnk.
 
Negyvenmilliárdról beszélgetni nincs idejük?
 
Újsághírek és pletykák értelmezésére nincs.
 
Habony Árpáddal milyen kapcsolatban van?
 
Semmilyenben. Háromszor, ha találkoztam vele.
 
Lázárral van munkakapcsolata Habonynak, ugye?
 
Itt van szemben Lázár János irodája, én onnan még nem láttam kijönni Habony Árpádot. Igaz, nem állok lesben. De miért fontos ez?
 
Mert a miniszterelnök nem hivatalos tanácsadója új médiabirodalmat épít, és ha egyúttal ugyanő hatással van az állami reklámpénzek elköltésére is, az alapból korrupt helyzetnek látszik.
 
Milyen új médiabirodalmat épít Habony Árpád?
 
Ingyenes hetilap, nagy hírportál via.hu néven...
 
Mi az a via.hu?

Komolyan nem olvassa ezeket a híreket?
 
Kellene?
 
A via.hu egy, az Indexet lenyomni hivatott nagy, kormánypárti hírportál, amely lassacskán elindul.
 
Ha így van, akkor ahhoz sok sikert kívánok a via.hu szerkesztőinek.

De akkor még egyszer: ez a struktúra így rendben van?
 
Hogyan?
 
Úgy, hogy Habony médiatulaj lesz, miközben a közeli cimborái felügyelik majd az állami reklámköltéseket.
 
Ki kinek a közeli cimborája? Én nem ittam meg Habony Árpáddal nemhogy egy pohár bort, de még egy kávét sem.
 
Orbán Viktornak viszont barátja azért, nem?
 
Fogalmam sincs. Ha tippelnem kellene, azt mondanám: nem.
 
Habony nem tanácsadó, ezt már tudjuk, de ott szokott lenni Kötcsén, eredményvárón, belépője van a Parlamentbe. Még csak nem is barát?
 
Kötcsén én is ott szoktam lenni. Eredményvárón is. Parlamenti belépőm is van.
 
Pedig ön sem barátja Orbán Viktornak?
 
Barát? Ő a miniszterelnök! Amióta húsz éve megnősültem, van egy ember, akivel mindig mindent meg tudok osztani. Ez nagy szerencse. Sok jó ismerősöm, szövetségesem is van – de kevés barátom. A miniszterelnököt szeretem, mint embert. Jó ember, jó a kisugárzása. Baráti érzelmeim vannak tehát az irányában, de nem a barátom. Nem is kell, hogy az legyen. Dolgozom egy rendszerben, amelynek ő a vezetője. Ráadásul meggyőződéssel teszem ezt.
 
Akkor is, amikor ő halálbüntetést emleget?
 
A feleségemmel sem értek mindenben egyet! Az évtizedes barátaimmal sem. Agárdon, baráti társaságban egy éjszakai borozás közben a halálbüntetésről beszélgettünk fideszes törzsszavazó barátaimmal. Csúnyán összevesztünk. Ők támogatták, én meg azt mondtam, keresztény ember ne legyen a halálbüntetés pártján. Az élet bizonyos kérdéseiről különbözőképpen gondolkodunk.
 
 
„A kormányban képesek vagyunk értéket teremteni”
 
Nem járt volna jobban, ha visszatért volna a földműveléshez erre a ciklusra?
 
Visszatérni? Minden hajnalban kint vagyok a földeken. Nincs egy sor szőlőm, amelyről ne tudnám, van-e ott gaz.
 
De ugye kiszakadhatna a politikából, művelhetné kertjeit, s azzal is el tudná tartani a családját?
 
Igen. Nem vagyok megélhetési politikus. Nem a pénzért csinálom.
 
Hanem?
 
Hanem mert a kormányban képesek vagyunk értéket teremteni, ez pedig engem kifejezetten izgat. Szellemileg is. Az volna jó, ha csupa olyan ember lenne a politikában, aki csak a pénzért csinálja? Amúgy is: sokkal több mindenben értünk egyet, mint amiben nem. Nem tisztem értelmezni, amit a miniszterelnök mondott, de abból még csak az sem következik például, hogy ő halálbüntetés-párti lenne. Ez legitim vita.
 
Miért? A valóságban nem nőtt a gyilkosságok száma. Csökkent.
 
Hála Istennek.

Tehát nincs megoldandó gond a valóságban. Csupán politikai: a Jobbik erősödése.
 
Politikai gondokat politikai válaszokkal kell kezelni.
 
Hivatkozhatnának a sikerekre is. Elég jók a makrogazdasági mutatók, például. Minek akkor halálbüntetésezni?
 
Az a dolgunk, hogy kormányozzunk és önállóan tudjunk nyerni három év múlva. Sem a Jobbikból, sem az MSZP-ből nem kérünk. De hogy a miniszterelnököt idézzem: a jó kormányzás nem elég a választások megnyeréséhez.
 
Ahhoz meg bármit föl lehet használni?
 
Nem. Nem is gondolom, hogy bármit fölhasználnánk.
 
Amikor a terroristás-bevándorlós-menekültes nemzeti konzultációban a félelmet igyekszenek felkelteni, az nem a bármi kategóriája?
 
Nem akarunk félelmet kelteni az emberekben, és nem igaz, hogy ne lenne összefüggés az előbbi fogalmak között. Budapestről nézve más ez a kérdés, mint Csongrád megye déli részén. A Paks környéki, az atomerőmű-bővítéssel foglalkozó lakossági fórumokon is érzékeltem, mennyire érdekli az embereket a terrorveszély. Aggódnak. Látják, mi történik a világban. Többen kérdezték, hogy képesek vagyunk-e harcászati eszközökkel megvédeni az erőművet.
 
 
„Nem emelem fel a telefont, nem járok el az érdekükben”
 
Visszakanyarodhatunk még a barátság-problematikához?
 
Hogyne.
 
Hornyák Tibort a barátjának tartja?
 
Ő a kabinetfőnököm és másfél évtizedes baráti kapcsolatban vagyunk.
 
A Népszabadság egymilliárdnál is többre taksálja az összeget, amelyet verseny nélküli pályázatokon elnyertek az önhöz közeliek – részben Hornyákon keresztül.
 
Össze lehet trükközni, hogy mennyi közpénzt nyertek el olyan cégek, amelyekkel én is kapcsolatban vagyok. Úgy lehet tenni, mintha én adnám nekik, pedig jó részükről én is csak az újságból szereztem tudomást, a cikkekben pedig olyan kommunikációs cégekről is szó van, akik a szocialista kormányok idején is kaptak és ma is kapnak megrendelést és megbízást. És nem miattam. Nem emelem fel a telefont, nem járok el az érdekükben. Először is rögzítsük tehát: ezek nem ingyen kapott pénzek, hanem komoly értékteremtő munka és teljesítmény van mögöttük. A vádaskodó cikkekkel azokat az embereket sértették meg, akik rendesen dolgoznak, s megkapják a munkájukért járó fizetést. Egyébként ha valakinek én adok megbízást, akkor komoly munkát várok el tőle, ahogyan tőlem is teljesítményt és eredményt vár el a miniszter vagy a miniszterelnök. Itt ül velünk Bajnai Zsolt, a sajtófőnököm. Húsz éve a szövetségesem. A Miniszterelnökség alkalmazottja. Vajon neki nem kell kőkeményen dolgoznia? Húznia az igát? Dehogynem. Nem azért kapja a fizetését, mert a barátom, hanem azért, mert jól dolgozik. Bizalmi pozícióba persze bizalmi embert nevezek ki, ez teljesen normális dolog.
 
Amikor a bírálóbizottságnak nem tetszett a pécsi Weöres-szobor terve, Hornyák leszólt, eltüntette az anyagot, s megvalósult az államtitkárférj Kligl Sándor szobra. Nem pitiáner nagyon ez a tempó?
 
Tudom, hogy ezt írták az újságok, de hogy így történt-e valóban, abban nem vagyok biztos. Kligl Sándor egyébként nem férje egyik államtitkárasszonynak sem. S az ügy rávilágított arra, hogy tényleg óriási gond van. Nem Kligl Sándor művészetével, szíve joga figuratív, realista szobrokat készíteni, a közönség egy része nagyon szereti, egy részének nem találkozik az ízlésével. A valódi probléma a jelenlegi véleményezési rendszer működtetése. Ha a lektorátusi véleménynek nincs semmilyen kötelező érvénye, ahogy ma nincs, akkor érdemes lenne átgondolni, szükség van-e egyáltalán ilyen vélemények kikérésére.
 
Említett kabinetfőnöke „Vörös Sándort” írt egy, az Indexnek küldött levelében. Ön, aki szintén költő, hogyhogy legalább ekkor nem rúgta ki rögtön?
 
Komolyan azt hiszi, hogy a kabinetfőnököm nem tudja helyesen leírni Weöres Sándor nevét? Először a vele levelező indexes újságíró írta így, hogy „Vörös”, ezért, erre reagálva írta aztán ő is helytelenül a válaszában. Az eredeti levelet persze nem hozta az Index.
 
Önök sem tették helyre az ügyet, miközben azon röhögött a fél magyar net, hogy a kabinetfőnöke nem tudja leírni Weöres nevét.
 
Én is szeretem a netet és a közösségi médiumokat, de nem élek a net világának a bűvöletében. Van azon túl is élet, s nem biztos, hogy az a fontos és az időtálló, ami a kommentelőknél futótűzként terjed. Egyébként, ha egy ilyen szánalmas kérdésben nyilatkoztam volna, mi történt volna? Azon túl, hogy fölöslegesen felemeltem volna egy problémát, súlyt adtam volna, annak, ami pitiáner. Egyébként megírták volna az újságok? A válaszunk keringene a neten? Biztosan nem. Ráadásul a MANK honlapján tényleg megjelent Hornyák Tibor nyilatkozata, amelyet láthatólag ön sem ismer, s amelyben idézik az indexes Földes András levelét: „Válaszát köszönöm, a célzást Weöres Sándor nevének elírására vettem, a cikkben természetesen helyesen szerepel majd”. Ehhez képes inkorrekt módon a kabinetfőnökömet állította be úgy, hogy nem tudja, hogy is írják a kiváló költő nevét.
 
Ez akkor tényleg az Indexnek kellemetlen. A magánérdek kutatása viszont már csak azért is indokolt, mert ha a kis ügyektől elrugaszkodunk, azt látjuk: az M4 építését leállítják, csak mert Simicska cége építette. Nem egyértelmű, hogy a közérdek másodlagos, s a kapcsolatok az elsők?
 
Értem a leegyszerűsítést, de már az sem igaz, hogy csak Simicska cége építette. Négy cég.
 
Az is véletlen, hogy Simicska nem tarthatja meg a földjeit, míg Mészáros Lőrinc igen?
 
Milyen földjeit nem tarthatja meg Simicska Lajos?
 
Pályázat nélkül hosszabbítanak szerződést a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó Aranykorona Zrt.-vel, miközben Simicska Lajos mind a 61 állami birtokát elveszítette.
 
Az Aranykorona Zrt.-ről keveset tudok, én Mészáros Lőrinc zsebében sem turkálok. Csak annyit hallottam, hogy tulajdonrészt vásárolt a cégben, megmentve az összeomlástól, sok munkahelyet is megóvva ezzel. Mészáros Lőrinc másik cége az elmúlt időszakban nyert termőföldeket, úgy tudom, azokat nem kell meghosszabbítani. Egyébként Simicska Lajos cégeinek a földbérleteivel sem foglalkozom, nem az én dolgom. Vannak olyan volt állami gazdaságok, amelyek esetében ötvenéves földbérleti szerződésekkel privatizálták a cégeket. Ezeket senki sem bántotta. Ilyenjei Mészáros Lőrincnek tudtommal nincsenek. A Simicska-közelinek nevezett cégek ötvenéves szerződéseit pedig nem mondták fel, azokat a földeket továbbra is bérlik. Aminek lejárt a bérleti ideje, annak meg lejárt.
 
Az M4-et viszont leállították.
 
Amíg sok megbízást kaptak az állítólag Simicska-közeli cégek, az volt a baj. Most, hogy kevesebbet kapnak, az a baj.
 
Baj az, ha nem azért kapják a megbízást, mert náluk a legjobb az ár-érték arány, hanem mert haverok. S ha nem azért veszítik el a megbízást, mert nem jól dolgoznak, hanem mert már nem haverok.
 
Március 15. alkalmából a Várkert Bazárban volt a Miniszterelnökség kitüntetési ünnepsége. Ha jól láttam, a cateringet a Mahir adta. Ezt hogyan illesztik be ebbe a prekoncepcióba?
 
Ezt sehogy. De ezek szerint mindenki hazudik, nincs is háború?
 
Nem mondtam, hogy mindenki hazudik. Szerencsére nem ez a kormányzás központi kérdése, az emberek többségét jobban foglalkoztatja a megélhetésük, az élelmiszerárak és az egészségügy, mint az állítólagos háború. Ugyanakkor én is hallottam, hogy Simicska Lajos milyen gyalázatosan nyilatkozott a miniszterelnök úrról, s nem tagadom, kétségkívül van egy folyamat, amelyet sokféleképpen lehet értelmezni.
 
Ön hogyan értelmezi?
 
Ez az, amit szintén megtartok magamnak és az emlékirataimnak.
 
***
 

Összesen 51 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Egyetértek,szerintem is nevetséges. A lázári,rogáni,habonyi,simicskai,stb. Fidesz az orbáni Fidesz. Nincsen ebből több,kettő sincsen,csak egy van.

L Simon a tisztesség és becsület idolja, tehetséges költő (meg író is), kiváló politikus,
az értékelvű, keményen dolgozó kisember védelmezője és oltalmazója.
Nem csal, nem lop, nem hazudik.
A munkabírása is fantasztikus.
Népszerűsége irigylésre méltó.

Végigkínlódtam a riport olvasását, amelyben semmi új sincs. A feltett kérdések szokványosak, már ezerszer elhangzottak és válasz is volt.

Ezen túl olyan érzésem van, hogy nem minden elhangzott válasz került leírás, Másként fogalmazva; leszűkítve kerültek leírásra.

Röviden: unalmas és újdonságot sem tartalmaz.

Válaszok:
Berecskereki | 2015. május 15. 9:50

1.Tartalmas-tanulságos-informatív beszélgetés . 2.Vélhetőleg a legtöbb olvasó azt emeli ki majd belőle , ami az ő álláspontját igazolja...

Valószínű igazad van, csak nekem tűnik olyannak, amilyennek írtam mert elég jól ismerem még korábban a Simon családot. A másik téma sem ismeretlen.
Az utolsó mondatoddal egyetértek.

Másrészt. Szerinted ez riportba? Szerinted ebben az esetben ki a riporter (kérdező) és ki a riportalany?

SA: "Baj az, ha nem azért kapják a megbízást, mert náluk a legjobb az ár-érték arány, hanem mert haverok. S ha nem azért veszítik el a megbízást, mert nem jól dolgoznak, hanem mert már nem haverok.

SL: "Március 15. alkalmából a Várkert Bazárban volt a Miniszterelnökség kitüntetési ünnepsége. Ha jól láttam, a cateringet a Mahir adta. Ezt hogyan illesztik be ebbe a prekoncepcióba?"

SA: "Ezt sehogy."

SA lenne a Mandiner bíróságának a független bírája? Vicc az egész, amit néha művel.

Válaszok:
Berecskereki | 2015. május 15. 11:42

Szerinted ez riportba? helyet Szerinted ez riport?

Így igaz. Jó az öreg a zárnál és örülök, hogy nem változtál. :-)

"Ez egy riport?"

Fordított riport. ;-)

SL meginterjúvolta SA-at.

"Csak egy olvasó vagyok," :))))))))))))

Nagyjából én is így képzelem.
Ami érdekes az az, hogy Lázár belemegy ebbe a szereposztásba.
Gondolom addig, ameddig ez megéri neki.
Merthogy a szereposztás számára is világos a tuti. Lázár ugyanis nem hülye, hanem eszes.

Szerintem szabira küldték, vagy kihallgatják, mert buta mód elszólta magát, hol található Markó.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés