Nemzeteket vagy nemzetek fölöttiséget? Merre tart az Európai Unió?

2014. június 27. 14:19
Az „EU-ellenes” Jobbik felemelkedésének első számú felelőse az MSZP, amiért neoliberális politikát csinált, és így elmulasztotta a cigányság felemelésének lehetőségét – állítja Pogátsa Zoltán közgazdász. G. Fodor Gábor szerint az EU és a liberalizmus ma nem a hétköznapi emberek problémáiról szól. Tudósításunk az EU jövőjéről folytatott Pogátsa-G. Fodor vitáról.

Merre tart az Európai Unió? - erről a kérdésről vitatkozott G. Fodor Gábor, a Századvég Alapítvány stratégiai igazgatója és Pogátsa Zoltán, a Nyugat-magyarországi Egyetem közgazdász professzora a Policy Solutions és a Friedrich Ebert Stiftung budapesti konferenciáján. A harmadik vitapartner, Martin József Péter (Transparency International) betegség miatt nem vett részt az eseményen. A beszélgetés nagyon hamar az emberről alkotott felfogásbeli különbségekre, valamint a tudomány szerepére terelődött. A vita elején a felek összefoglalták, mit gondolnak az EU jelenlegi válságának okairól – az egész napos konferencia az euroszkepticizmusról és a populizmusról szólt.

Pogátsa Zoltán kifejtette: szerinte meg kell különböztetni a Nyugat-Európában elterjedt euroszkepticizmust és a magyarországi, Jobbik által képviselt EU-ellenességet. A nyugat-európai euroszkepticizmus oka ugyanis Pogátsa szerint az, hogy az embereket nem kérdezték meg arról, milyen EU-t akarnak. Az ötvenes évek óta a szakértők vezetik az EU-t funkcionalista módon, az embereket tudatlannak feltételezve, a népszavazások mellőzésével. Pedig – mutatott rá Pogátsa – tudni lehet, hogy mit akarnak az emberek, mégpedig az Eurobarometer felméréseiből: munkahelyet és a bevándorlás korlátozását. Megmagyarázhatják a szakértők, hogy a bevándorló munkaerő egészében nézve jót tesz a brit gazdaságnak, de ez nem érdekli az embereket, ha úgy látják, épp egy bevándorló veszi el előlük a munkahelyet. 
 
A közgazdász szerint az MSZP-nek kiemelkedő felelőssége van a Jobbik megerősödésében. Ugyanis ahelyett, hogy szociáldemokrata módon jóléti intézkedésekkel kezelte volna a Jobbik fő témáját adó romakérdést, ehelyett neoliberális politikát alkalmazva leépített mindent, ami a romák felemelkedését segíthette volna. Ráadásul a szimbolikus térben sem jelenítette meg jól a kérdést: ahelyett, hogy a cigányügyet osztályalapon tematizálta volna, a romák 85 százalékának a két alsó jövedelmi kategóriába tartozását, azaz szegénységét a rossz iskolázottságnak, a kapcsolati háló hiányának és hasonlóknak feltüntetve; inkább a liberális koalíciós partner, az SZDSZ nyomására a Magyarországon amúgy is divatos etnikai magyarázatot erősítette. Pogátsa idézte Walter Benjamint: „minden szélsőjobboldali megerősödés mögött a baloldal kudarca áll”. A professzor megjegyezte: ma az 5-6 százaléknyi liberális szavazóért négy-öt liberális szervezet küzd, a milliós tömegű baloldaliért viszont egy baloldali párt sem száll ringbe. 
 
G. Fodor Gábor a nemrég Budapesten előadó Jürgen Habermast idézte: „Magyarország eltávolodott Európától” - igen ám, tette hozzá az elemző: de melyik Magyarország melyik Európától? G. Fodor szerint nyelvi szempontból kétféleképpen lehet megközelíteni a kérdést (hiszen a nyelv hatalom): a hétköznapi emberek és a józan ész nyelvén, valamint az absztrakció, az ideológia, az utópia nyelvén. Habermas arra figyelmeztetett, hogy a nemzet nem természetes entitás, hanem történelmi konstrukció. G. Fodor viszont rámutatott: a történelmi forrásokból tudjuk, hogy már a 12-13. században is létezett valamiféle „nemzeti érzés”, ha nem is pont olyan, mint ma. 
 
G. Fodor szerint az az uniós viták problémája, hogy „távol vannak”. Hozzátette: ha ma leültetnénk egy politikatudóst és egy politikust, nem értenék meg egymást, mert más nyelvet használnak. Leszögezte azt is, hogy az EU nem egyenlő Európával, utóbbi egy civilizációs fogalom. G. Fodor szerint Európa ellenfelei azok, akik az EU számára szeretnék kisajátítani Európát. A stratégiai igazgató szerint az EU nem politikai konstrukció, mivel nincs benne szuverén; pedig politikai megfontolás hozta létre, mégpedig az, hogy „a béke jobb, mint a háború”. G. Fodor szerint a nemzeti radikális pártoknak nem az EU-ban kell keresni a helyét, mivel azok a nemzetállamokhoz kötődnek.
 
A Századvég igazgatója kifejtette: a politika alapja az, hogy mit gondolunk az emberről. Márpedig a többség nem Habermas transznacionális elméletéről cserél eszmét kutyasétáltatás közben. Az embereknek továbbá érzelmei és előítéletei vannak. Azaz az EU-nak nagyobb érzékenységet kellene tanúsítania a hétköznapi ember és a józan ész irányába. Egy demokráciában a politikusoknak maguk mögé kell állítania az embereket. Ha elvetjük a populizmust, akkor vagy a demokráciát vetjük el, vagy filozófiai katedráról akarunk politikát csinálni – szögezte le G. Fodor Gábor. Szerinte ma sokan összetévesztik a liberalizmust a demokráciával, vagy épp azt gondolják, hogy a demokrácia egyenlő a liberális demokráciával, holott számos más fajtája is van. A politikai gondolkodó szerint komolyan kellene venni a nemzetállamokat és a hétköznapi ember nézőpontját, akinek félelmei és indulatai vannak. 
 
Az EU nem ezeréves, csak hetven, és kérdés, hogy a 20. századi utópiák sorsára jut-e? - mutatott rá G. Fodor. - Ez viszont nem intellektuális, hanem politikai kihívás, amire nem intellektuális, hanem politikai választ kell adni. A legfőbb kérdés pedig az, hogy az EU-ban ki a szuverén. 
 
Boros Tamás, a Policy Solutions igazgatója, a vita moderátora feltette a kérdést: egyáltalán meg kell kérdezni az embereket? Hiszen őket nem az érdekli, hogy mi van az EU-ban, hanem hogy mi az eredmény. Boros úgy látja, kétféle politika-felfogás ütközik a vitában: az egyik utópiáról beszél, a másik „output-legitimációról”.
 
Pogátsa reagálásában megjegyezte: az EU nem egyes politikai áramlatok sajátja, hiszen a konzervatív pártok is benne vannak, és tekintélyes konzervatív politikusok is ott bábáskodtak a létrehozása körül. Pogátsa szerint értelmetlen szembeállítani az európai és a nemzeti identitásokat, amelyek összeférnek. Ugyanakkor a ma problémái túlnőnek a nemzetállamokon, így azokat csak nemzetek feletti szinten lehet kezelni. Ennek kialakításába viszont jobb, ha beleszólnak az emberek. Az a technokrata megközelítés, az emberek majd alkalmazkodnak a szakértők alakította EU-hoz, arrogáns, aufklérista és bolsevik hagyományokat idéz, valamint ezzel „kivettük a politikát az EU-ból”. Pogátsa szerint például az Európai Bizottság elnökét (akinek a személyéről – „Juncker vagy nem Juncker” - most megy a vita) közvetlenül kellene választani. 
 
G. Fodor azt mondta: őt nem a tudomány, hanem a politikai siker érdekli. Európai állampolgár nem létezik, ezért nincs európai politika sem. Ha akarunk európai politikát, akkor az a kérdés, hogy mi köti össze az embereket az EU-val. Nyugatról viszont nem érthető például a posztkommunista térség problematikája: itt a rendszerváltáskor a nyugati jólét gyors eljövetelét várták, a Nyugat meg azt gondolta, hogy szabadság rendjének közép-európai eljövetelével véget ért a történelem. A Századvég stratégiai igazgatója hozzátette: a jóléti intézkedések modern vívmányok, amelyek most válságba kerültek; ez is mutatja, hogy nincs egyirányú fejlődés, ciklusok vannak, válság idején pedig dühösek lesznek az emberek, és például euroszkeptikus, nacionalista pártokhoz fordulnak. G. Fodor levonta a következtetést: a politika EU-s szinten is „frusztráció-kezelés”
 
A századvéges vezető szerint a liberalizmus zsarnoki rendszer, mert megköveteli, hogy az embernek ne legyenek érzelmei, legyen racionális, és hogy szabaduljon meg az előítéleteitől. Ez azonban az ember félreértése: olyan világ sosem lesz, amiben nincsenek konfliktusok, ha pedig csökkenteni akarjuk a gonoszságot, akkor nem előírni kell valamit, hanem meg kell érteni az embereket. 
 
Pogátsa Zoltán ezzel ellentétben úgy gondolta, hogy a szenvedélyek kezelése a pszichológus feladata, a politikusnak pedig igenis számokkal is bíbelődnie kell, a politika ugyanis egyfajta „folyamat-menedzsment”, és egy konzervatív politikusnak is kell foglalkoznia például energetikai vagy munkaerő-piaci kérdésekkel. G. Fodor azzal vágott vissza: számára a politika nem folyamat-menedzsment, hanem inkább Plutarkhosz elővétele; a mai nyelvezet pedig műnyelv, ami elrejti a politika lényegét. Pogátsa szerint viszont a közösség létrehoz fogalmakat; Plutarkhosz alapján pedig nem lehet energiapolitikát csinálni. G. Fodor ezzel szemben a vita zárszavaként leszögezte: a politika igenis pszichológia is, és hátrébb kell lépni egyet a „pökhendi pozíciókból”. Az EU-s adok-kapok végül a lehetséges előrevezető utak és az utópisztikus béke mibenlétéről zárult le.

Összesen 26 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

1.Nagyon tartalmas , magasröptű beszélgetés zajlott . Mindhárom gondolkodó-politológus érdekes összefüggésekre világított rá . Nekem leginkább G. Fodor álláspontja a legrokonszenvesebb .
2. Minél több aktív és képzett polgár lesz , annál inkább tudjuk mi magunk befolyásolni a jövőt / így is kontrollálva a politikai vezetőket / , de az ún. kisemberek szerepe is kiiktathatatlan , már csak a tömegegeffektus miatt is .

1.Nem mindegy ! Hála Isten , a választók jelentős többsége ezt megértette .
2. G. Fodor nem fideszes , hanem kiváló elemző .

Válaszok:
Felebarát | 2014. június 27. 17:06

lehet nem tag, de elválaszthatatlan a fidesztől

1.Nincsenek adataim , de a kormányzati filozófia - legalábbis nyilatkozatokban - mindig úgy szólt , hogy az oktatás a legjobb befektetés .
2. Csak bízni tudok abban , hogy amint a krízisen túl vagyunk - s állítólag már ez van - , a képzésre fordított összeg növekszik .
3. Éppen olvastam valahol , hogy a német vállakozók nem adnak pénzt az ottani kormánynak addig , amig a szakképzés nem ad a szükségleteiknek megfelelő munkaerőt . .

Amennyiben a nemzet fogalmának a létrejöttét nézzük, akkor igaza van Habermasnak amikor azt mondja „a nemzet nem természetes entitás, hanem történelmi konstrukció”. Erre válaszolja G. Fodor a következőket: már a 12-13. században is létezett valamiféle „nemzeti érzés”, ha nem is pont olyan, mint ma.

Mi okozhatja az esetleges ellentmondásokat egyes hozzászólásokban?

Szerintem az, hogy összekeveredik a birodalom, az állam, a nemzet fogalma. Az első kettő már akkor létezett, amikor a nemzet fogalma még nem jelent meg. A nemzet szó a középkorban jelent meg először. A latin natio, nationes szóból származik. Ekkor azonban nem egy ország teljes népességét értettek alatta, hanem annak egy részét. A modern nemzet fogalmát pedig a francia forradalom hozta el. A történelem folyamán alakult ki a kultúrnemzet, államnemzet fogalma.

Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a nemzet fogalma és a szó használata történelmi korokhoz kapcsolódik. Így mindkét személynek igaza van. Habermasnak azért, mert kialakulása és változása történelmi korokhoz kapcsolódik, G. Fodornak pedig azért, mert először a középkorban jelenik meg.

Válaszok:
Berecskereki | 2014. június 28. 9:39

Folytatva.

Habermas azonban globalista, és nem véletlenül mondja amit mond, egészen más célzattal, mint ami ebből az egymondatos állításból látszik. Ha figyelembe vesszük G. Fodor válaszában az "érzés" szót, akkor rájöhetünk, hogy miért tartja fontosnak Habermas a nemzet fogalmának eredetét. A történelmi korokban a fogalom mögött lévő meghatározások mindig valamilyen kohéziót, együvé tartozás jelentett, annak ellenére, hogy a társadalom rétegződése más volt. A globalizmus, a mai liberálisták egy része ezt az érzést akarja megszüntetni, mert akadálya a teljes globalizmus kialakulásának.

Pogátsa állítása valós, amikor azt állítja „ az MSZP-nek kiemelkedő felelőssége van a Jobbik megerősödésében.” Annyival bővíteném, hogy nemcsak a megerősödésében, hanem a létrejöttében is. Ez azonban nemcsak a Jobbikra lehet vonatkoztatni, hanem a korábbi radikális pártokra is, amelyek létrejötte visszanyúlik 90 előtti évekre.

Az általa felhozott cigányügy azonban csak egy példa, mert ez okozatként csak egy a sok közül. A radikalizmus kialakulása és erősödése okozat, melyet valamilyen vélt, vagy valós sérelem hoz létre. Pogátsa állítása nem azt jelenti, hogy az MSZP szervezte, hozta létre a Jobbikot, hanem a hibás ténykedése, mint ok hozta létre a radikalizmust, erősítette a Jobbikot, mint okozatot. Ebből az is következik, ha az emberek egy nagy része nem nyomorodott volna el, részben már 90 előtt és után, akkor a Jobbik ma nem létezne. Sőt korábban a MIÉP sem létezett volna. Ebben az elnyomorodásban döntő szerepe van az MSZP (elődjének)/SZDSZ kormányzásnak.

Mindig előbukkan a populizmus szó és a legtöbbször pejoratív felhanggal, mert megváltoztatták a fogalom értelmét. Ezért igazat adok G. Fodor Gábornak, amikor azt mondja „Ha elvetjük a populizmust, akkor vagy a demokráciát vetjük el, vagy filozófiai katedráról akarunk politikát csinálni.”

A populizmus ismert jelszava; „Hatalmat a népnek.”

Mit tartalmaz a korábbi és mostani Alaptörvénye tekintetben? Bizony a nép hatalmát, amelyet képviselői útján gyakorol közvetve. Közvetlen pedig a népszavazással. Másként megfogalmazva, de ez mindegyik ország törvényében megjelenik. Tudjuk, hogy a legtöbb népszavazást Svájc bonyolítja le.
Felvetődik a kérdésként: Akkor ezek az államok populista államok? Ha megadjuk a valós választ, akkor G. Fodor Gábor által megfogalmazottakat fogják tartalmazni.
Mindebből pedig az következik, hogy a populizmus szót a helyére kell tenni, mert a téves értelmezésből könnyen diktatúra lehet, a „liberálisok” diktatúrája.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés