Mazsihisz: Szakály Sándor mondjon le!

2014. január 19. 15:27
Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója a minap idegenrendészeti akciónak nevezte a magyar holokauszt első tömeggyilkosságát. A Mazsihisz döbbenten és értetlenül áll a Veritas holokauszt-relativizálása előtt és Szakály lemondását követeli.

A kormány által alapított intézet főigazgatója, Szakály Sándor – a magyar hatóságok felelősségét csökkentendő – „idegenrendészeti” akciónak nevezte a magyar holokauszt első tömeggyilkosságát, az 1941-es kamenyec-podolszkiji deportálást. Történelemhamisító próbálkozásának kudarca után elvárjuk, hogy az intézet vezetéséről lemondjon – írta a Mazsihisz közleményében.

A Mazsihisz vezetése felszólítja a politikai közélet szereplőit, hogy a magyar holokauszt 70. évfordulója ne legyen a választási kampányok része és minden érintett hagyjon fel a múltunk átírására vonatkozó törekvéseivel. Amennyiben Magyarország kormánya komolyan gondolja a holokauszttal történő szembenézést, akkor azonnal meg kell állítania a 2014. évi megemlékezés sorozat hitelességét romba döntő, kegyeletsértő folyamatokat” – olvasható a közleményben.

A Mazsihisz többek között az épülő Józsefvárosi Holokauszt emlékközpont ideológiájának ismeretlensége, a Terror Házában rendezett Horthy-konferencián elhangzottak vállalhatatlansága, a német megszállás Szabadság térre tervezett emlékműve és a Veritas intézet vezetőjének nyilatkozata miatt is megfontolja a Holokauszt-emlékév eseményeitől való távolmaradását.

Egyúttal azt is közölték, hogy a Mazsihisz „a Civil Pályázati Alap keretében elnyert pályázati összegeket csak abban az esetben veszi igénybe, ha a megemlékezés sorozat közösségünk számára vállalható mederbe tér vissza”.

Összesen 354 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Megkaptuk a napi holokauszt adagunkat. Lapozzunk.

"E szorgos nép, ha perbe fog,
Téged elevenen tűzre dob,
A harag réme, a béke vége,
Tombol a bosszú népe"

Azért a tíz percért be fogják tiltatni a műsort.

Magam számos egykori koncentrációs táborba mentem el leróni a kegyeletet katolikusként, emberként, s vittem el a családomat is. Ami akkor történt, annak többé nem szabad megismétlődnie.

A mostani évforduló kapcsán viszont többször foglaltam úgy állást, hogy a megemlékezésnek méltónak kell lennie az áldozatokhoz. Akik ha élnének, bizonyára nem az üzletet, az állami források megcsapolását tekintenék elsődlegesnek, hanem a szolid, de ugyanakkor bensőséges, az embereket ténylegesen megindító gyászt, emlékezést, együttérzést.

Az ami most történik az méltatlan a zsidó áldozatokhoz. Az évforduló nem szól másról, mint a milliárdok megszerzéséről.Az Alap körül is látható volt, hogy mindenki csak a bizniszt látja benne, tolongtak az ingyen pénzekért, meg is kellett emelni a keretösszeget.

A józsefvárosi projekt és az Alap több milliárdos költségvetését az élőkre, a kórházakra, az izraelita szeretet otthon támogatására, a szegényekre kellett volna fordítani.

Javasoltam is, hogy a Mazsihisz önként mondjon le minden egyes forintról, szervezzenek kormányzati támogatással egy emlékünnepséget, legyen koszorúzás, s csendben, belsőleg gyászoljunk. Ezzel nagyban hozzájárultak volna az antiszemitizmus mérsékléséhez is.

A kormány nem tud annyi pénzt és jóindulatot áldozni, tanúsítani, hogy az elég legyen, s ne legyen céltáblája a telhetetlen, megalázó támadásoknak. A Mazsihisz, a szidó szervezetek nem szolgálják a társadalmi béke megteremtését, ők maguk szítják az antiszemitizmust.

Óhatatlanul a zsidó, de sorstársai részéről élete végig bírált Jászi Oszkár jutott eszembe.

Jászi: " "....a zsidóság a közös nemzeti és nemzetközi kultúránk egyre vérbelibb átélésével ne legyen többé külön test, régi gettómaradvány, hanem ugyanazon nemzeti és nemzetközi vérkeringés öntudatos átélője..."

Jászi keményen bírálta a zsidóság érdekeit is feladó, csak a pénzt, az anyagiakat hajszoló zsidókat. Bécsből írta Horthy zsidóiról, hogy: "...jelmondatuk, hogy inkább egy kis pogrom, mint egy nagy vagyonadó."

Jászi 1917-ben ankétot szervezett három kérdéskör kapcsán. Van-e zsidókérdés, mi az oka, és mi a megoldás. Ezt a Huszadik Század lehozta, s nagy vihart kavart. Sokan azt mondják, hogy a Holokauszt után nem lehet zsidó asszimilációról beszélni.

Ez a kérdés nem a Holokauszt után vált ilyen élessé, tehát hamis ehhez kötni. Már Jászi idejében is napirenden volt, maga Jászi is asszimiláció párti volt.

Kádár alatt nem lehetett a zsidó kérdésről beszélni,de 90 után egyértelművé vált, hogy a magyarországi zsidóság az elszigetelődést, a távolságtartást, az idegen testként való megjelenést, a magyarsággal való közösségvállalás mindenfajta formáját elutasító magatartást választotta.

Az izolacionalizmust keményen támogatja a Köves Slomó vezette EMIH is. A hazai zsidóság csak nyertese akar lenni mindennek ami az országban történik, visszaél helyzetével, nemzetközi befolyásával, a múlt valós,sajnálatos, megkerülhetetlen következményeivel. Ám az utóbbiakat is állandóan anyagiakra kívánja konvertálni.

Nem elégednek meg azzal, hogy ma minden jól fizető állami állásban ők és gyermekeik ülnek, messze a magyar átlag feletti életszínvonalon élnek, de még naponta beletörlik a lábukat a kormányba és a magyar nemzetbe itthon és külföldön is.

Csak támogatni tudnám, ha a Mazsihisz minden most tervezett állami projektről, azok finanszírozásáról önként lemondna, s felajánlaná a pénzeket mondjuk a gyermekkórházaknak. S tanuljanak meg, mint oly sokan belsőleg gyászolni, higgyék el, pénz nélkül is lehet.

Orbán Viktor finoman utalt a németek elűzése kapcsán arra, hogy neki is elege van már abból, hogy a magyarokat kollektív bűnösséggel vádolják. Nekünk is.

A nemzet, a velünk élő zsidóság érdekeit, az óhajtott baráti,kölcsönös tiszteleten, egyenrangúságon alapuló viszonyt szolgálná, ha a zsidóság vezetői körében a józan párbeszéd hívei kerülnének többségbe. S néha gondoljanak Karinthy Cini soraira is.

S jó lenne a kibeszéletlen múltat kibeszélni. Romsics erre tett is kísérletet, de a tanácsköztársaság kapcsán tett állításai miatt egyből antiszemita jelzőt kapott. A történelem fintora, hogy a zsidó Jászi ugyanúgy ítélte meg a zsidók részvételét a Tanácsköztársaságban, mint Romsics, sőt, Jászi el ítélte őket ezért. Akkor Jászi is antiszemita? Persze, vádolták ezzel is. Pedig csak rendet szeretett volna a fejekben, s a tények alapján megközelíteni a történéséket.

Ez a kis ország nem engedheti meg magának ezeket a mély törésvonalakat. A kizárólag konfrontációban érdekelt szereplőket minden oldalon ki kell vonni a forgalomból, hátrébb kell lépniük, átadva a helyet a kézfogást szolgálóknak.

Eredetileg a németek sem tervezték a mészárlást, koncentrációs tábort akartak Kamenyec Podolszkban létrehozni. De a helyi lakosság tiltakozott ellene. Friedrich Jeckeln SS tábornok rendelte el a kivégzéseket (1941. aug. 27.-28.), elindítva ezzel az öldöklési hullámot a megszállt területeken (megelőzve az Endlösungot formába öntő wannseei konferenciát, de még az 1941. szeptemberi erről szóló elvi döntést is). A magyar hatóságok nem tudhattak erről.

A hivatalosnak elfogadott álláspont szerint (http://hu.wikipedia.org/wiki/W..) ott (1942. január 20-án, Berlin, Am Grossen Wannsee 56-58.) döntöttek formálisan az európai zsidóság megsemmisítéséről. De elvi elhatározás, úgy tudni, előzőleg 1941. szeptemberében történt. Jeckeln tehát saját szakállára cselekedett, amit utólag tudomásul vettek és folytathatta Rigában (szovjet bíróság ezért ítélte halálra). A Harmadik Birodalom későbbi rabszolga munka igénye némileg 'enyhítette' a döntést (Speer már a foglyok élelmiszer ellátásán is javított 1943-ban).

Kedves Samu!

Mint katolikus, természetesen jártam Délvidéken, s akkor is, amikor még nehezebb idők jártak. Az egyik rokonommal segélyt és élelmiszert vittünk Huzsvár Lászó püspök Úrnak Nagybecskerekre. Vele mentünk el Verbászra is, ahol korábban szolgált. Ismerem a délvidéki magyar testvéreink tragédiáját, s nem tartom kevesebbnek a zsidóságot ért borzalmaknál.

Szavaiból némi gúnyt éreztem ki, amit ha valóban érez, akkor higgye el, hogy alaptalan. Nem teszek különbséget a szenvedések között,s emberhez méltónak tartom, ha más népek, vallásokhoz tartozó emberek ártatlan halálára kegyelettel emlékezem. Katolikus voltom is erre kötelez, engem a szüleim is erre tanítottak. Meg emberségre.

Erdélyben jártam Abrudbányán, Nagyenyeden és Felvincen is. Bizonyára Ön is ismeri a történetüket.

A Don-kanyarban Édesapám harcolt, aki hála Istennek túlélte az urivi áttörést, s haza jöhetett. A családunkból azonban volt aki örökre ott maradt.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés