Aidan White számára – elmondása alapján – fantasztikus érzés volt most Magyarországon az újságírásról beszélni, hiszen eddig csak a politikai témákban keresték fel. Mint mondta, itt is szeretné megtanítani az embereknek, hogyan kritizálják az újságírókat. „Hozzunk létre egy olyan környezetet, ahol megbeszélhetjük a problémákat a résztvevőkkel, hiszen vannak problémák Magyarországon is” – kezdeményezte. Olyan szervezetekre van szükség, amelyek fokozzák a bizalmat a média és a közönség között. Ugyanakkor nem létezik tökéletes, minden országra átültethető modell.
Megjegyezte, hogy fontos lenne az is, hogy nagyobb fokú legyen a szolidaritás, illetve megvalósuljon az együttműködés a médiumok között, hogy együtt jussanak túl a nehézségeken. A Főszerkesztők Fóruma e tekintetben nagyon fontos; hozzájárul ahhoz, hogy több vita folyjon – tette hozzá. „Magyarországon létezik megbízható demokratikus rendszer, létezik a sajtószabadság, de van még mit tenni.”
A puding meg a próba
Hogy hol az állami szabályozás helye a kérdésben, Koltay András mondta el. Mint médiatanács tagja fogalmazott, „nem tartja ördögtől valónak”, ha jogi szabályozás jelenik meg a médiatartalmakkal kapcsolatban, hiszen számos országban létezik sajtótörvény. Megjegyezte: a szabályozás szerepét nem szabad túlbecsülni, a tartalmi előírások egyszerre etikai normának is számítanak. Ezek inkább csak általános keretet adnak, természetesen nem képesek minden etikai probléma megoldására. A kétfajta normarendszer – az alapvető normák és a szabályozás – átfedésben van, de egyik sem válthatja ki a másikat. Hogy az elviekkel alátámasztható szabályozás mit jelent a gyakorlatban – ez a nagy kérdés Koltay szerint, amit csak próba útján lehet eldönteni.
Nádori Péter el tud képzelni olyan sémát, hogy az állam támogatja a sajtót, annak érdekében, hogy minél több tartalom készüljön „Csendben jegyzem meg, hogy jelenleg is van ilyen” – mondta az MTE elnöke, hozzátéve, hogy „a gyenge, vagy közepes minőségű tartalom is jobb lehet, mint a kussolás”.