Milyen formában támogatja a többség Ukrajna EU-csatlakozását?

„A Telex »Zavar az erőben: a Századvég friss kutatása szerint a magyarok többsége támogatja Ukrajna uniós csatlakozását« címmel közölt cikket, amelyben a VOXpopuli Facebook oldal bejegyzését idézik: »A Fidesz szempontjából különösen érdekes kutatási eredmények jelentek meg a Századvég oldalán: Ukrajna EU-tagságát 56:43 arányban támogatják a magyarok (1% nem tudja). A Századvég persze azt emelte ki, hogy a gyorsított eljárásban való felvételt csak hat százalék támogatja a 40% mindenképpen ellenzővel szemben, de ez csekély vigasz akkor, amikor az abszolút többség (kerek 50%) álláspontja a legnagyobb ellenzéki pártéhoz áll közelebb a Fidesz talán legfontosabb kampánytémájában. Ráadásul annak sincs nyoma, hogy a kormánypárti propagandamasina eredményes lenne, hiszen egyáltalán nem kiemelkedő a tagságot ellenzők aránya Magyarországon a szomszédos, Ukrajna támogatása kapcsán szintén jellemzően tartózkodóbb álláspontot valló országokhoz képest.«

A VOX populi (vagy VOX populi választási kalauz) Tóka Gábor politikai elemző felülete. Ez nem kizárólag Facebookon lelhető fel, weboldala a kozvelemeny.org, illetve blogként olvasható a 444.hu-n: voxpopuli.444.hu. Tóka Gábor az oldalon önmagáról írja: »Munkaidőben a Közép-Európai Egyetem (CEU) kutatóprofesszora vagyok. Szakterületeim a választói magatartás, a kutatás-módszertan, és a választási rendszerek.«

A Telex írása hangsúlyozza: »A gyorsított és a hagyományos felvételt összesen a válaszadók 56 százaléka támogatja, amivel 13 százalékkal többen vannak, mint azok, akik egyáltalán nem támogatják Ukrajna csatlakozását. A Századvég erről szóló cikkében úgy interpretálja az eredményeket, hogy azok rávilágítanak arra, hogy az EU-s polgárok többsége elutasítja a gyorsított csatlakozásról szóló »brüsszeli törekvést«. Az eredmények azonban arra is rávilágítanak, hogy se az európai, se a magyar választók többsége nem osztja a magyar kormány álláspontját, miszerint egyáltalán nem szabad felvenni Ukrajnát.«

Századvég oldalán egészen más sommázat olvasható: »Brüsszel már 2027-ben – a csatlakozási feltételek teljesítése előtt – felvenné Ukrajnát az EU-ba. A Századvég friss kutatása alapján, az uniós polgárok háromnegyede elutasítja a kezdeményezést. Többségüket aggasztja, hogy Ukrajna integrációjával romlana az uniós gazdák helyzete, nőne a bűnözés, gyengülne az élelmiszerbiztonság és csökkennének a fejlesztési források.«

Ráadásul a Századvég bejegyzésében nem csupán a fenti táblázat szerepel, a kutatók egyéb kérdéseket is feltettek:

Az Európai Unió bővítési folyamata három fő lépésből áll: jelöltség, tagsági tárgyalások, csatlakozás. Stratégiájának középpontjában az érdemalapú csatlakozás elve álló. E szerint a közösség kapui nem politikai gesztusok vagy előre rögzített naptári céldátumok, hanem az egyéni teljesítmény alapján nyílnak meg a tagjelöltek előtt. Ez a megközelítés szakít a korábbi, tömbökben történő bővítési logikával (hazánkkal együtt 2004-ben másik kilenc országot vettek be egy tömbbe a tagok sorába), helyette szigorú, objektív feltételrendszert támaszt, miszerint a belépés záloga a jogállamisági reformok végrehajtása, a piacgazdaság megerősítése és az uniós joganyag maradéktalan átvétele. Ebben a rendszerben minden ország a saját tempójában haladhat, így a folyamat gyorsasága kizárólag a nemzeti szinten elvégzett »házi feladatok« minőségétől és a demokratikus intézményrendszer stabilitásától függ.

Az integrációs folyamat technikai gerincét 35 tárgyalási fejezet alkotja, ezek a mérföldkövek az uniós jogrendet fedik le, azaz EU több mint százezer oldalas joganyagát, az úgynevezett acquis communautaire-t.

A fejezeteket 2020-ban hat tematikus klaszterbe csoportosították. Ezek közül kiemelt jelentőségű az »alapvető kérdések« elnevezésű ‒ ami a bírósági függetlenséget, a jogállamiságot, a közbeszerzéseket, a statisztikákat, a pénzügyi ellenőrzést, a gazdasági kritériumokat, a közigazgatási reformot és a demokratikus intézmények működését foglalja magában –, tudniillik ezzel nyitják meg a tárgyalásokat, s azok végéig nyitva is marad. A folyamat során minden fejezetet egyenként kell lezárni és az acquis communautaire teljes átvétele kötelező.

E rendszer biztosítja az új tagállamok zökkenőmentes integrációját az unióba, miközben az egyes országok saját ütemben haladhatnak a közösségi normák teljes körű átvételéig. Az eltérő ütemre ékes példa, hogy Ausztriának, Finnországnak 1995-ben-mindössze 3 évre volt szüksége, Csehországnak, Lengyelországnak és Magyarországnak már 10-re, Romániának és Bulgáriának több mint 10 évre, Szerbia, Montenegró, Észak-Macedónia 2005 óta jelöltek, de a tárgyalások csak 2020-ban kezdődtek.

Ennek tudatában szemügyre véve a Századvég adatsorait, szembeötlő, hogy az Ukrajna érdemalapú csatlakozását támogatókat a Telex cikke nemes egyszerűséggel »hagyományos felvétel« címkével látta el, s hozzáadta a gyorsított csatlakozást akarókhoz. Holott a két eljárás egymással szöges ellentétben áll. Erre világított rá több ízben a külgazdasági és külügyminiszter:

»Az Európai Unió bővítése nem lehet politikai, ideológiai kérdés, hanem érdemeken alapuló folyamatnak kell maradni« ‒ mondta Szijjártó Péter, aki másutt hangsúlyozta: »Magyarország nem tudja elfogadni, hogy egyes országok számára ‘gyorsítósávot’ hozzanak létre az EU-csatlakozás során, miközben a nyugat-balkáni országok már több mint egy évtizede várakoznak, és közben folyamatosan hajtják végre a reformokat.«

A magyar kormány egyes megnyilvánulásai azért nem mennek bele ilyen árnyalatokba, vagyis tesz különbséget a teljes elutasítás és a gyorsított eljárás megakadályozása közt, mivel az EU tisztviselői »keresik a kreatív megoldásokat«, amik lehetővé teszik Ukrajna 2027-es csatlakozását. Ezért volt szükség a Voks 2025 szavazásra, amelyen igen, vagy nem szerepelt. A magyar vétó tehát e módon tudott a kormány szempontjából megnyugtató módon megvalósulni.

Hogy az Orbán-kabinet mikor adna zöld utat az ukrán csatlakozási tárgyalások megkezdésére, az kiolvasható a következő két idézetből: »Ukrajna európai uniós csatlakozása ma gazdasági öngyilkosság lenne. Ha a pénzt, mint a szivacsot felszívja Ukrajna, az Közép-Európától rántja ki a lehetőségeket. Ez adóemelést, kevesebb nyugdíjat és a rezsicsökkentés végét jelentené Magyarországon« ‒ mondta Orbán Viktor. Szijjártó Péter pedig így fogalmazott: »Magyarország az egyetlen akadálya Ukrajna EU-tagságának. Ez teljesen igaz. Nem támogatjuk, hogy az ukránok behozzák a háborút az Európai Unióba.«

Következzen egy 2026. január 16-i Reuters-hír részlete: »Az ukrán EU-tagságot 2027-re írták be egy 20 pontból álló béketervbe, amelyet az Egyesült Államok, Ukrajna és az Európai Unió között tárgyaltak – mondták diplomáciai források… »El kell ismernünk, hogy teljesen más valóságban élünk, mint amikor a csatlakozási szabályokat először megalkották« – mondta egy EU-tisztviselő. Ukrajna – és potenciálisan más jelöltek – gyorsan csatlakoznának az EU-hoz, majd »fokozatos hozzáférést« kapnának a szavazati jogokhoz, a teljes tagsági kritériumok teljesítéséhez való előrehaladásuktól függően – tette hozzá a tisztviselő… »Ezért kell kreatív megoldásokat keresnünk – hogyan jusson Ukrajna gyorsan az EU-ba.«

A fokozatos hozzáférés azt jelenti, hogy az érdemalapú eljárás (merit-based approach) helyett ‒ amelynek értelmében a tagjelölt országok előrehaladása kizárólag saját reformteljesítményüktől függ, s mérföldkőről mérföldkőre jut közelebb a célhoz, nem pedig egy előre rögzített naptári menetrend szerint ‒ valamiféle gyorsított eljárást alkalmaznának.

Vagyis uniós bürokraták tényleg keresik a »kreatív megoldásokat«, amik segítségével jövőre Ukrajna csatlakozhasson az unióba. Ha ez megtörténne, akkor beigazolódnának a magyar kormány aggodalmai, azaz a háború kiterjedne Európára, illetve az unió mezőgazdaságát, élelmiszeriparát bedöntené az ukrán.Mindezeket tekintetbe véve, egészen másról árulkodnak a Századvég számai, s helytálló az intézet megállapítása, miszerint: »Brüsszel már 2027-ben – a csatlakozási feltételek teljesítése előtt – felvenné Ukrajnát az EU-ba. A Századvég friss kutatása alapján, az uniós polgárok háromnegyede elutasítja a kezdeményezést.« Meglehetős szűklátókörűség tehát egy gazdag adatsor egyetlen elemét kiemelni, s azt megjáratni a kormánykritikus sajtóban. Közben átkeretezve a felmérést, és egyszerűen összemosni két nagyon eltérő válaszadadást, az érdemalapú, és a gyorsított csatlakozást támogatókét.”

Nyitókép: Faktum