Kodály-módszer és magyar néptánc Tokióban – Hungarikumokkal a világ körül 9/5.

Kurucz Dániel és Hainrikffy Sára írása

Tokiói nevezetességek

Kis akklimatizálódás után elkezdtük végre felfedezni Tokiót. Szpojler veszély, nem lett a csapat kedvenc városa. Mármint nem csak az elmúlt 9. évad, 45 db országa alakította szoros verseny élmezőnyébe nem fér bele, de még a Japánban felállított képzeletbeli dobogónkra sem.  

Kihaltnak tűnő futurisztikus giga város, néha neonokkal

A Shibuya crossing – vagyis átkelő, értsd a japán Blaha rengeteg zebrával. A világ legforgalmasabb gyalogosátkelőhelyét és népszerű turistaállomást évente több millió turista keresi fel. Valószínűleg így a turisták is jelentősen megdobják a Shibuya crossing forgalmát. A rengeteg színes hirdetőpanel miatt kinézetre mára kissé hajaz a Times Square-re. Igaz utóbbiban nem segíti az átkelést öt zebra is. 

Sokan csak keresztülvágnak az egészen, lerövidítve az útjukat. Bár elvileg csúcsforgalomban akár többezer ember is átkel rajta egy-egy zöld lámpánál, ottjártunkkor nem éreztük, hogy elsodorna minket a tömeg. Pedig Japánban ez nem lenne kivételes eset, és nem csak a Shibuya crossing-nál. Gyakran tapasztaltuk, hogy forgalmasabb gyalogátkelőhelyeken – akkor is, ha csak egyetlen zebra van – valóságos ember-folyamok alakulnak ki, ahogy az embersereg megpróbál egyik végéből a másikba jutni. Egy felüljáróról vagy hídról nézve jól kivehetők ezek a csatornák, míg, ha benne vagyunk, azt javasoljuk, kövessük a közvetlenül előttünk törtető embert, úgy van a legnagyobb esélyünk nem elkeveredni. 

Nyilván a csúcsidőszakok, tehát a reggeli és az esti ingázás jelentik a tömegiszonyosok legnagyobb félelmét, de Tokióban bármikor bele tudunk csusszanni egy kis tömegjelenetbe. Legyen az egy metróállomás, vagy étterem. Utóbbi esetében készüljünk fel arra, hogy Japánban kifejezetten nem szeretik a turistákat, szóval nem egyszer fog előfordulni, hogy: „Ha, nem volt foglalásod, nincsen helyed se.” Mondják ezt úgy, hogy az étterem éppen csúcsidőszakon kívül van és teljesen üres. Persze, ha éppen olyan mázlitok van, hogy veletek van operatőrünk Miki, aki tud Japánul, akkor kihallotok pár kedves gondolatot is az elhessegető gesztusok mellé: „Ezeket ne engedd be!” „Gyerekkel ide be ne jöjjenek! Mondd meg nekik.”

A Tokiói torony a maga 333 méterével Japán egyik meghatározó szimbóluma. Hasonlósága az Eiffel-toronyhoz nem véletlen: annak mintájára készült, bár magassága meghaladja azt. Senki sem lepődött meg ugye? A torony és a mellette található buddhista templom-komplexum érdekes kontrasztban állnak egymással: fa és fém, vallás és technológia, régi és új világ. Ha már új világ, senki se írjon a TASZ-nak, ha Japánban térképeken vagy útjelző táblákon „fordított” horogkeresztet lát, ez ugyanis ott a buddhizmushoz köthető szimbólum ősidők óta. A nácikkal való áthallással meg mit sem törődnek – épp ahogy az indiaiak sem.  

A templom mellett érdemes megnézni a kis Dzsizó-szobrok sokaságát. Dzsizó az egyik népszerű bódhiszattva Japánban, a gyermekek és unokák egészséges fejlődéséért, valamint az elvetélt és halvaszületett gyermekek emlékére állítják őket. Általában piros kötött vagy horgolt sapkát és partedlit viselnek, mellettük színes szélforgókat helyeznek el.

Tokorozawa Fény gyermekkórus, egy csöpp magyar hang

Gondoltátok volna, hogy a messzi Japánban, Tokió egyik külvárosában van egy gyermekkórus, ahol szolmizálva, a Kodály-módszert használva tanulnak énekelni a gyerekek? A Tokorozawa Fény Gyermekkórusban pontosan ez történik. Sacsikó Mager, a karvezető bő harminc évvel ezelőtt talált rá Kodály Zoltán világhírű módszerére, mikor arra próbált rájönni, mitől cseng olyan különösen tisztán a Cantemus Kórus énekeseinek hangja. Az alapokat átvéve, a módszert az évek során „japánosította,” hogy minél jobban illeszkedjen a japán gyerekek sajátosságaihoz. 

Ellátogattunk a gyerekek próbájára, ahol a legkisebbek egyből énekkel és játékkal fogadtak minket. A kórusban hároméves kortól egészen a felnőttekig, korcsoportokra bontva gyakorolnak a gyerekek. A japánok mellett olyan magyar dalokkal kedveskedtek nekünk, mint a Tavaszi szél vizet áraszt, Gólya, gólya, gilice vagy Az éjjel soha nem érhet véget. De ez persze nem csak nekünk szólt, ők rendszeresen éneklik ezeket.

Tokió Maruru

A Kovács Emese áltat említett magyar néptánccsoportok egyike a Tokió Maruru, akik lelkesen ápolják kultúránk e részét.

– mondja Kamba Emi, a Tokió Maruru egyik vezetője.

Egyetem alatt ismerkedtek meg férjével a magyar néptánccal és azonnal beszippantotta őket. Közösen vezetett néptánccsoportjuk több évtizede működik és vonzza a fiatalokat is.

– így látja Maszatosi, egy negyedéves egyetemista, aki külön kiemelte még a férfi táncokat, mint vonzóerőt a magyar néptáncban.

Az interjúk során érezhető volt azért, hogy japánokkal van dolgunk. Ahogy Merényi Krisztina is mondta a negyedik epizódban, a japánok kevéssé mutatják ki az érzelmeiket, nyilvános helyen pedig a párok nem fogják meg egymás kezét, nem csókolóznak. Így esett, hogy bár egy házaspárral és egy fiatal párral beszélgettünk, akiket mind a tánc miatti fizikai közelség hozott össze, nagyon nehezen – vagy szemérmesen vagy nagyon tárgyilagosan – beszéltek kapcsolatukról, és a szerelemről. De annyi baj legyen, a fő, hogy szeretik egymást és a magyar néptáncot!

Találkozzunk január 31-én szombaton 09:35-kor a TV2 csatornáján!

Hungarikumokkal a világ körül 9. évad

5. rész: 2026. január 31. 09:35 TV2

Reméljük, hogy a cikkben leírtak és a Hungarikumokkal a világ körül sorozat felkeltették az érdeklődésedet. 

Ha kíváncsi vagy az előző évadokra, vagy semmiképp sem szeretnél lemaradni a hamarosan érkező epizódokról, iratkozzatok fel YouTube-csatornánkra Kövessetek minket Facebookon, Instagramon, vagy látogassátok meg a honlapunkat!

Nyitókép: Hungarikumokkal a világ körül