Van pápánk, nincs Gyurcsányunk

„Amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy Gyurcsány Ferenccel a csőd és fizetésképtelenség köszöntaz országra, akkor átadta a kormányrudat gazdasági miniszterének, Bajnai Gordonnak. Az utódja által vezetett MSZP-kormány, bár a szükséges és fájó gazdasági intézkedéseket megtette – ezáltal az összeomlást el tudtuk kerülni –, politikailag a lovak közé dobta a gyeplőt. Így 2010-ben semmi sem állíthatta meg a Fideszt a kétharmados győzelem felé vezető úton.

A kiütéses vereség végképp megpecsételte Gyurcsány Ferenc sorsát, hiába lépett ki a szocialista pártból és hozta létre a Demokratikus Koalíciót. Innentől kezdve hullámzó eredményekkel, de mindig hatalmas társadalmi elutasítottsággal rendszeresen az ügyeletes mumus szerepét töltötte be, akivel riogatni lehetett a szavazók egy részét. Az előbbiekben említett téves stratégiai döntései, sorozatos kormányzati hibái (például főként a 2006 után rendszeresen hirdetett 10, 20, 100 stb. pontos hangzatos programokat, amelyekből semmi sem valósult meg), ellentmondásos személyisége és stílusa mellett is fontosnak tartom kiemelni, hogy a magyar politikai élet jelentős, kiemelkedő képességekkel rendelkező szereplője jelentette be most a távozási szándékát.

Dolgoztam vele együtt egy kormányban, amikor a liberális Szabad Demokraták Szövetségét képviseltem környezetvédelmi miniszterként a koalícióban. Korrekt, jó viszony alakult ki köztünk, soha nem szólt bele a munkámba. Pártelnökként azonban – legyen szó az SZDSZ-ről vagy a Magyar Liberális Pártról – jelentős feszültségek terhelték az együttműködésünket. Tehetsége és kiemelkedő politikai érzéke ellenére személye valóban gátat jelentett hosszú ideig a baloldal sikerének, és most akkor távozik, amikor pártja és a hazai szocialista–szociáldemokrata gondolkodás Magyar Péter megjelenése miatt a teljes megsemmisülés felé tart éppen.”

Nyitókép:Gyurcsány Ferenc Facebook-oldala

***