A pótcselekvés emlékművei

„Az ország emlékműlázban ég, mindenki mindennek emlékművet akar állítani. Aminek nincs szobra vagy emlékműve, az nem is létezett, vagy senkinek sem fontos. De vannak fontos dolgok, mutatni is kell, hogy nekünk fontosak, szóval muszáj. 

Aki nem hiszi, írja be az »Emlékművet adtak át« keresőkifejezést a Google-ba, és meg fogja látni. »Pénteken ünnepélyes keretek között adták át Ludányhalásziban a három horgászbarát vendégházat, majd felavatták a helyiek magyarságát és a kereszténységét szimbolizáló emlékművet az idén nyolcszáz éves településen.«

Tavaly volt a magyar holokauszt 80. évfordulója, szóval érint ez minket is.
Szegény Szenes Hannáról tűzfalat festettek le a Frankel Leó úton, ha nem is vitatható esztétikai minőségben. De legalább ábrázoltak valamit, összehozták az ejtőernyősöket, a portréját és egy versét.

A gettó Klauzál téri emlékművénél viszont semmit nem sikerült ábrázolni. A tér közepén van egy műkőből készült, túlméretezett csatornafedél. 

Eredetileg bronzlemezt terveztek, de hát a kerületi költségvetés helyzete, ugye. Rajta három nyelven felirat, amiben sikerült elkerülni a »zsidó« szó leírását. (Ha egy emlékműre hosszú felirat kell, az nem emlékmű, hanem betonba öntött Wikipédia-szócikk.)”

Nyitókép:Letartóztatott zsidó nők menete a budapesti Wesselényi utcában, 1944. október. (forrás: Wikipédia)