Komolyan gondolja-e Magyar Pétert bárki is?

Nyitókép: Képernyőkép / pestisracok.hu

„Ha betartja a játékszabályok minimumát, akkor választópolgár marad, sőt választhatóságát sem vonja kétségbe senki. Magyarul a 4-6-os villamost mosdóként használó hajléktalan választójogait sem fenyegeti semmi.

A demokrácia megálmodói szerint viszont bizonyosan van egy minimum, ami alá a közösség a saját jól felfogott érdeke miatt már nem megy. Kár, hogy a történelem ezt a tézist minden egyes lehetséges alkalommal megcáfolta. Gonosz pszichopaták tömege tudta megszerezni és megtartani a hatalmat tömegtámogatással, illetve a megfélemlített tömegekhez képest jelentéktelen számú tömeggyilkos támogatásával. Persze azért sokféle féket és ellensúlyt kitermeltek már maguknak a társadalmak, vallásokat, rendeket, tehetséges emberekkel feltöltött kormányzatokat, forradalomra hajlamos lakosságot, jogállamot, szabad sajtót, meg a szép emlékű huszadik században a baloldali értelmiséget, társadalmi vitát.

A Kedves Olvasónak is volt módja észrevenni bizonyára, hogy fékek és ellensúlyok gyanánt szeretett hazánknak is nemzetünknek is főleg a baloldali értelmiségi jutott. Ők voltak azok, akik Rákosi Mátyás óta minden baloldali vezetőben meglátták a zsenit és ezt a sajtóban és a művészetben minden lehetséges módon közzé is tették. Ehhez képest a legutóbbi időkig nem kopott meg a nimbuszuk, egyedül szegény Mesterházy Attilát nem találták alkalmasnak miniszterelnöknek, ami Attila minden hülyesége ellenére elég erős bizonyíték arra, hogy messze ő volt a legalkalmasabb erre a posztra, mindazok közül, aki felbukkant. Nemes egyszerűséggel kifejezve, lehet, hogy nem volt egy zseni, de nem volt sem elég lopós a nyugati gazdiknak és a balos értelmiségnek, illetve nárcisztikus pszihopata sem volt, ami úgy tűnik manapság elengedhetetlen tulajdonsága a haladó politikusnak. Az önálló gondolatok teljes hiánya szintén az, amelyet a legszigorúbban kérnek számon mindenkin, aki bejön az ajtón.”