Imre atya építő szellemiségét és rendíthetetlen optimizmusát a lehetetlennek ható körülmények között is következetesen megőrizte.
(Nyitókép: Ujvári Sándor/MTI)
Kozma Imre atya csendben belépett az égi ajtón. A tanító, a közösségszervező, az elesettek gyámolítója, a közélet bátor harcosa – számos minőségben ismertük és szerettük őt, most örökre távozott közülünk.
Érdemes felidézni azt az üzenetet, amit lapunknak adott utolsó interjújában fogalmazott meg: „Az istentagadás, ami a múlt elfelejtéséről – ha nem is a teljes eltörléséről – szól, s amit ma divatos szóval progressziónak hívunk, egyre inkább meghatározza hétköznapi gondolkodásunkat. (…) Ezzel ellenkezve a megmaradásunk zálogát jelentő örökséget vissza kell hozni a társadalom életébe.”
Könnyen érthető, tisztán csengő gondolatok, mégis messze tévelygünk attól, hogy a gyakorlatba ültethessük őket. Távol bolyong e szellemiségtől Európa, súlyos árnyékot vetve a jövőre.
Kozma Imre életpéldázata, tanítása egyszerű és mégis rettenetesen nehéz. Egyszerű abból a szempontból, hogy világosan megfogalmazhatók a küldetésének alapjait jelentő értékek. Cselekvő szeretet, a békéhez való állhatatos ragaszkodás és a közösségbe vetett hit.
Ezek a mozgatók vitték előre akkor, amikor a hatvanas évek nyomasztó egyházpolitikai légkörében frissen felszentelt papként munkához látott, vagy amikor később a zugligeti plébánián virágzó ifjúsági közösséget szervezett. Ezek az elvek munkáltak benne a Magyar Máltai Szeretetszolgálat megalapításakor, vagy amikor a romániai forradalom kitörésekor több teherautónyi segélyt juttatott el Erdélybe.
Öröksége a tetteiből kivilágló vezérelvek ellenére borzasztó súllyal nehezedik ránk, gyarló utódokra.
Imre atya ugyanis építő szellemiségét, értékhűségét és rendíthetetlen optimizmusát a fojtogató, olykor lehetetlennek ható körülmények között is következetesen megőrizte.
És e téren bőven tudunk tőle tanulni.
Főleg akkor, amikor képtelenek vagyunk európai szinten választ adni arra a „dilemmára”, hogy Ukrajnában a béke vagy a háború elnyújtása jelent megoldást. Vagy amikor a tengerentúli ideológiáktól feláztatott térben képtelenek vagyunk kimondani, hogy a hagyományos értékek, a kultúra megőrzése és a család szentsége jelentik a jövő zálogát.
Kozma Imre atya a külhoni magyarságot magára sosem hagyó gondoskodása pedig arra tanít minket, hogy a nemzetet nem darabolhatja szét héthatár; összetartoztunk és mindig össze fogunk tartozni. Ez pedig következetes nemzetpolitikát igényel a jövőben is.
Ha kontinentális szinten a brüsszeli áramlatokkal nehéz is dacolni, e kérdésekben kötelességünk legalább nemzeti egységet teremteni. Ezt kívánja Kozma Imre atya életpéldája és a megmaradás örök parancsa is.
Valami történik, a hitehagyott Nyugaton egyre többen szomjazzák a transzcendenciát. A vallásosság nemcsak hasznos, de észszerű választás is, itt az ideje, hogy a hívők megragadják az alkalmat, és beszélgetni kezdjenek a bizonytalanokkal – mutat rá a változó korszellem kínálta esélyre Ross Douthat.
Azt, hogy a világosság hogyan és milyen színekre oszlik, nyugodtan bízza képviselő úr az Atyaistenre, ahogy Noé is tette.
Közép-Európa sziget a nyugati, keleti és déli iszlám tengerében.
Összeszedtünk öt híres esetet 1989-től 2025 márciusáig, amikor az LMBTQ-mozgalom keresztényellenes módon nyilvánult meg.
Megkérdeztük, mutatjuk, mit válaszolt.
Ez bűn! Emberiség elleni bűn! Háborús bűn. Emberölésre való felbujtás, cinkosság. Kiss Antal bölcsész-teológus írása.
A Szent Gellért-szobor alá a következő felirat került: „Ez a város nem az a város!”
Ötkarikás belépőjegyet ért a világbajnoki nyolcadik hely.
