Ez egy nagy adósság, amit végre rendeznünk kell

Nyitókép: Magyar Nemzet/Bach Máté

Október 23-án a magyar írók mindig bensőséges ünnepséget tartanak a forradalom egyik helyszínén, az írószövetség Bajza utcai székházánál. Idén Novák Irén művészetért és közösségi művelődésért felelős helyettes államtitkár volt a szónok, akitől később meg­kérdeztem: mit szól az egykor jobb időket látott villához, ahogy csak mostanában hívom: a szegényházhoz? Elkeserítőnek tartotta a látottakat. 

Az írószövetség az 1950-es évek első harmadában költözött a VI. kerületi székházba,

Az 1945-ben alakult Magyar Írók Szabad Szervezete az IGE-t egyébként is saját történelmi elődjének tekintette.

Az 1911-ben szecessziós stílusban épült műemlék társasháznak az írószövetség által használt része régóta felújításra szorul: a fűtő- és az elektromos rendszer elavult, az épület érintésvédelmi szempontból veszélyes, a nyílászárók rossz állapotúak. Ezeken túl homlokzati felújítás is szükséges lenne. Erre a magyar írók évtizedek óta várnak – hiába.

A Magyar Írószövetség szerette volna tulajdonba kapni a saját székházát, de erre sosem került sor. Az első Orbán-kormány idején elméletileg megnyílt rá a lehetőség, amikor sok szervezet kapta tulajdonba a székházát, például a Magyar Újságírók Országos Szervezete azt a két épületet, amelyet aztán elkótyavetyélt, s az állam végül a Magyar Művészeti Akadémia számára vásárolt vissza. Az írók sajnos nem voltak szerencsések, s masszívan tartotta magát a pletyka, hogy ennek az Orbán Viktor és Pomogáts Béla akkori elnök közötti ellenszenv volt az oka. Ebből persze semmi nem volt igaz, a valódi ok az volt, hogy ekkor már nem az állam volt az ingatlan tulajdonosa, 1992-ben ugyanis vagyonátadással a terézvárosi önkormányzathoz került, és az írószövetségnek jelentős bérleti díjat kellett fizetnie. 

Ezen változtatott az első Orbán-kormány, úgy segítve az írószövetséget, hogy 2002-ben tíz évre előre kifizette a kerületnek a bérleti díjat. 2006 és 2010 között Orbán Viktor kétszer is járt a székházban általam vezetett beszélgetésen, s akkor azt ígérte, ha a Fidesz újra kormányra kerül, az állam visszaszerzi az épületet.

Már csak arra volt szükség, hogy az épületet tulajdonba kapja a nagy múltú szervezet. Ezért 2019-ben megkeresték az írószövetség választmányi tagjaként is tevékenykedő Demeter Szilárdot, a Petőfi Irodalmi Múzeum frissen kinevezett főigazgatóját azzal a javaslattal, hogy a PIM vegye át az épület üzemeltetését. Mindezt annak tudatában tették, hogy a székháznak jelentős szerepe van az emlékezetpolitikában, hiszen Sztálin halála óta jeles alkotóknak nyújtott szellemi otthont, s kiemelt szerepe volt az 1956-os forradalomban, illetve a rendszerváltást előkészítő időszakban.

A Demeter Szilárddal kötött egyezség reménykeltő volt, de az írószövetség tagsága ezután sem mondott le arról a szándékáról, hogy a szervezet tulajdonába kerüljön az épület, ezt a politika világában Lezsák Sándorral együtt képviseltük. 2022-ben azonban fordulat állt be: a székház az államtól a Magyar Kultúra Alapítvány tulajdonába került. A felújítás elmaradt, sőt egy jó időre a fűtést is kikapcsolták az épületben. A szövetség titkársága hét évtized után átmenetileg kiköltözött, még szerencse, hogy Nagy Elek nagyvonalúságának köszönhetően átmeneti fedelet kaptak a fejük fölé a munkatársak.

Szerencsére a gáz- és az áramszolgáltatást helyreállították, s napjainkban újra a lepusztult székházban működik a szervezet, megtűrt vendégként a „saját” épületében. S persze sem a jelentős értéket képviselő könyvtár, sem az egykor kiváló programoknak helyet adó klub, sem a lassan másfél évtizede bezárt étterem nem működik. Az írószövetség székhelye a magyar kultúra és irodalom szegényháza lett. Egy nagy adósság, amit végre rendeznünk kellene.

A szerző író, kultúrpolitikus.