Itt a „tizenhatmilliós beszélgetés” a Tranzitról: középpontban a szuverenitás

Nyitókép forrása: Tranzit Facebook-oldal

Kik Európa új vezetői és merre van a magyar út? – erről is vitáztak, beszélgettek a Tranziton, a Kommentár Alapítvány rendezvénysorozatán. A résztvevők G. Fodor Gábor, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója, és Dull Szabolcs újságíró, politikai elemző voltak. A moderátor Bohár Dániel volt.

Mi az a magyar út?

– kezdte mondandóját G. Fodor Gábor.

Van-e értelme egyáltalán például magyar útról beszélni, mi ennek a politikai feltétele, magától értetődő-e a magyar út léte, politikai teljesítmény-e, hogy lehetséges ennek kilátásairól beszélni, s netán ha valaki más nyer majd a jövőben, van-e értelme ezt a kérdést feltenni.

Az elsődleges kérdése annak, hogy merre van ez a magyar út, az az, hogy milyen politikai kormányzatnak kell politikai cselekvőképességhez jutni, hogy egyáltalán ennek a kérdésnek létjogosultsága legyen.

Dull Szabolcs szerint az a kérdés, Magyarország útja a globalista vagy épp a szuverenista irányába közelít. Hogy egy ország küzd a szuverenitásáért, normális, méltányolandó, azonban kérdés, hogy egy ország hol és meddig küzdhet a szuverenitásáért: hol vannak a határok? Pláne ebben a gyorsan változó világban.

Erre gyorsan rá is kérdezett Bohár Dániel:

G. Fodor nem hisz abban, csupán egy pontig, hogy mindig minden változik.

A változásoknak terjedelme, minősége van, egyáltalán tapasztaltunk-e már ilyen folyamatokat a történelemben. Itt szintén felhozta, ahhoz, hogy magyar útról beszéljünk, kell lennie egy politikai szereplőnek, aki hisz benne. „Nem mindegy, hogy ki van kormányon belül, hogy ha az a kérdés, hogy hova menjünk kívül.” Konfliktust kell vállalni nem csak az út kijelölésével, az arra lépéssel szintúgy, így ez egy politikai kockázatot is jelent a magyar út képviselője számára.

Mert vannak, akik szerint marhaság magyar útról beszélni, az egy vesztes pozíció, nem lehet kitérni a globális változások elől, feloldódunk valamiféle világtengerben.

Dull viszont úgy látta, kérdés, hogy a magyar utat, a stratégiát mennyiben csak rajtunk, a kormányon lehet „számonkérni”.

Vannak ugyanis helyzetek, globális körülmények, ahol Magyarországnál erősebb szereplők elzárják a különutasságot, s azt üzenik: „forduljatok vissza!”

G. Fodor erre azonban úgy reagált, a szuverenitás alapkérdése az épp az, hogy kié a főhatalom. Hogy a főhatalomnak megvan-e a joga ahhoz, hogy meggondolja: meddig érdemes elmenni, mikor és hol szükséges kompromisszumot kötni, kitérni a nagykutyák elől.

„S ugyan vitatkozni jöttünk, abban nincs nézetkülönbség közöttünk, hogy nem lehet fejjel nekimenni a falnak. Vannak nagykutyák, van földrajz, geopolitikai mozgástér, vannak nagyhatalmi érdekek, amikkel kalkulálni kell” – tette hozzá a stratégiai igazgató, megjegyezve, pusztán ez az egyórás beszélgetés számításai szerint több mint 40 ezer euróba (több mint 16 millió forint) kerül ma Magyarországnak, mert szuverének próbálunk lenni (utalt az EU Bíróság júniusi döntésére  ⁄  közismert, a bíróság úgy döntött, hogy a menekültügyi rendszer miatt naponta 900 ezer euróval, a kitoloncolási miatt pedig 100 ezerrel nő az összeg, ebből áll össze az egymillió euró).

Várható még külföldi beavatkozás?

Nem sokkal később már a külföldi beavatkozások kerültek terítékre, hiszen emlékezetes, hogy a honi ellenzék szereplőihez, háttérszervezeteihez jelentős pénzmennyiség érkezett javarészt az Egyesült Államokból.

„Nem érdemes fellebbezni a farkas természete ellen. A farkas az farkas”

– e felütéssel futott neki a témának G. Fodor Gábor. Akik csinálják a politikát, számolnak ezekkel az adottságokkal. Voltak, vannak, és minden bizonnyal lesznek is olyan kísérletek, amelyek fenyegetik egy ország szuverenitását, a mozgásterét, a független döntési képességét.

Az a kérdés, hogy okos politikával, szövetségesi rendszerrel, megegyezéssel, erőfelmutatással lehet-e mérsékelni ezeket a hatásokat.

Dull Szabolcs szerint sem megsüvegelendő, mi több, megengedhetetlen, ha a honi ellenzéki pártok külföldi pénzekből folytatnak politikai tevékenységet.

A XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója ehhez hozzátűzte, ha vitapartnerének premisszái tarthatóak, a helyzet a 2026-os országgyűlési választásokkor is fennállhat, akkor is tetten kell érni a befolyásolási kísérletet, és akkor is kérni fognak valamit cserébe az ellenzéki szereplőktől a pénz mögött álló erőpólusok.

– G. Fodor szerint van egy receptkönyv, ami máshol már bevált. Ha 2015 előtt kimondták azt a nevet, hogy Soros György, problémát jelentett. Ma viszont már – mondhatni – konszenzus övezi, hogy Soros György létezik, Soros György politikai szereplő, befolyásol, alakít a maga eszközeivel. „Tette a dolgát a térségben, szóval miért ne próbálná meg itt is? Ráadásul egy olyan politikával, kormánnyal szemben, amely homlokegyenest mást gondol, mint a saját maga célkitűzése.”

Dull ehhez kapcsolódva megemlítette a Facebookot, annak algoritmusait, amelyek nemzetállami kereteken kívül komoly hatást gyakorolnak mindenkire. Szabályozása pedig szuverenitási kérdés, nem is beszélve arról, hogy mennyire szükséges lenne.

A beszélgetés során szó esett még a Patrióták Európáért európai parlamenti frakció létrehozásáról, nem utolsó sorban pedig a közelgő amerikai elnökválasztásról.

„Természetesen az elit nincs lefegyverezve. Az elit sikeresen védi a pozícióit. A politikai problémára viszont van megoldás. Erre jött létre a Patrióták” – fogalmazott a stratégiai igazgató. A politikai elemző pedig úgy látta, az egész európai jövőre hatással lesz az új/ismét megválasztott amerikai elnök személye. Eltérő geopolitikai szándékokkal bír Donald Trump és Kamala Harris.

***