Óriási kihívás Ukrajna EU-s csatlakozása, alapjaiban kellene átalakítani miatta a közös agrárpolitikát – Nagy István a Mandinernek

Nyitókép: Mandiner / Földházi Árpád

Magyarország az Európai Unió Tanácsának soros elnöke, ezért az ön vezetésével zajlott az agrár­miniszterek első ülése az új parlamenti ciklusban. Milyen tapasztalatokkal tért haza Brüsszelből?
Jelképesen és a szó szoros értelmében is becsengettünk Brüsszelben, megkezdődhetett a magyar elnökség a Mezőgazdasági és Halászati Tanácsban is. Felemelő pillanat volt. Annak különösen örültem, hogy mind a 27 ország minisztere vagy államtitkára részt vett a július 15-ei ülésen. Ennek köszön­hetően le tudtunk folytatni egy fontos vitát. Ebből és a kötetlen beszélgetésekből egyaránt kiderült, hogy a tagállamok miniszterei elismerik a magyar elnökségi programot.

Magyarország milyen fontos, a gazdákat érintő feladatokat tűzött ki a féléves elnökség idejére?
A magyar program öt kiemelt területre összpontosít: az európai agrárium válságállóságára, a versenyképességre, a gazdaközpontú és a hagyományokat tisztelő szemléletre, a fenntarthatóságra, valamint a tudásalapú agráriumra. Hatalmas eredmény, hogy ezekkel a prioritásokkal kivétel nélkül minden tagállam egyetértett. Erős témákkal kezdtük az ülést, szó volt egyebek mellett a vidéki életmód védelméről, a generációváltás kihívásáról és a demográfiai kérdésekről. Ezek a témák ilyen formában az uniós agrárpolitikában még nem voltak napirenden.

Uniós elnökségünk első napjától komoly kritikák és fenyegetések érik hazánkat, Brüsszelt zavarja soros elnökségünk. Ez egyáltalán nem érződött az agrárminiszteri csúcson?
Olyannyira nem, hogy még egy informális ebédet is rendeztünk, hogy tovább beszélgethessünk. Ezen a kötetlen eszmecserén a miniszterek jelenlétében a legfontosabb téma az volt, hogyan tudjuk megvédeni az európai élelmiszeripart. Mennyire lesz fontos a jövőben, és mennyire kell védeni az európai hagyományos élelmiszereket? Szó volt a nemzetközi piacok okozta kihívásokról, például az ukrán gabonáról vagy a műhúsokról, a laboratóriumi húsokról. A tagállamok képviselői kifejezetten érdeklődők, aktívak voltak, a legtöbb tagállam saját témáját is megvitattuk. Spanyolország a mezőgazdasági termékek promóciójának egyszerűsítését tartja az egyik legfontosabb kérdésnek, míg Ausztria az erdők és a farkasok fenntartható védelmét. Tehát egyáltalán nem volt ellenséges a légkör, sőt pezsgő, élénk párbeszéd zajlott. Úgy látom, egy különleges időszakban láthatja el hazánk az Európai Unió soros elnöki feladatait, amiben nagy lehetőség rejlik.

Miért különleges ez az időszak?
A választáson ugyan már túl vagyunk, viszont az európai intézményi struktúra még nem állt fel. Az unió döntéshozatali eljárása szerint az Európai Bizottság bemutat egy javaslatot, azt az agrárminiszterek megvitatják, adott esetben elfogadják, és aszerint megy tovább a közös agrárpolitika. Most még nem alakult újra a bizottság, tehát nagyobb befolyásuk lehet a minisztereknek a javaslataikkal. Mi, agrárminiszterek tehetünk ajánlást vagy fogalmazhatunk meg következtetést az újonnan felálló bizottságnak, ezzel jelentős befolyást gyakorolva Brüsszelre. Szeptemberben idehaza lesz az agrárminiszterek informális tanácskozása, ahol szeretnénk az említett stratégiai témákról párbeszédet folytatni. A tanácskozás eredményeiről pedig úgynevezett következtetéseket fogalmazunk meg az őszre felálló brüsszeli testület számára. Láthatóan megvan a szándék és az akarat az együttműködésre a tagállamok részéről, ezért a következő hónapokban jelentős eredményekre számítok.

Európa megértette az év elején uniószerte tiltakozó gazdák üzenetét, vége a European Green Deal jelentette túlzott zöldideológiának, amely őket kiáltotta ki bűnbaknak?
Igen, most már jóval inkább az általam imént említett új prioritások kerültek a figyelem középpontjába. Teljesen megváltozott az európai irány az agrárium-élelmiszer területein. A ránk erőltetett zöldideológiát vissza kell szorítani. Részben emiatt küzdünk azért, hogy a brüsszeli intézményi struktúrában is bekövetkezzen az átrendeződés. Szükség lenne az agráriumot nem ellenségként kezelő bizottsági hozzáállásra, ahogyan arra is, hogy az új agrárbiztost a brüsszeli hierarchiában ne rendeljék alá egy ilyen nézeteket képviselő alelnöknek, mint ahogyan az előző ciklusban történt.  Egy ilyen átrendeződés megszüntetné ezt a meglehetősen káros zöldideológiai nyomást, és a termelők végre kiszabadulhatnának a politikai béklyóból. Egyszerre kell megteremteni a versenyképes termelés feltételeit, a gazdák részére megfelelő jövőképet nyújtani és garantálni azt, hogy az európai emberek asztalára továbbra is minőségi élelmiszer kerüljön.

A fenntarthatóság ezek szerint háttérbe szorul?
Szó sincs róla! Azon is dolgozunk, hogy javítani tudjunk a bennünket körülvevő teremtett világ állapotán. Az éghajlatváltozás hatásai rendkívül súlyosak, a nyári hőhullámok idején ezt mindenki a saját bőrén tapasztalhatja. A fenntarthatóság ugyanakkor összetett fogalom, a klímavédelmen túl jelenti például a piaci környezethez való alkalmazkodást is. A globális piac helyzete rendkívüli kihívásokhoz vezet, miközben a társadalmi igények folyamatos változására is reagálnunk kell. Erre csak akkor van esély, ha nem méregzöld ideológiákat követünk, amelyek tönkreteszik a versenyképességet, kilátástalanná teszik az agrárium jövőképét, ezzel végleg veszélybe sodorva Európa élelmezésbiztonságát. A gazdák az utóbbi években joggal érezhették úgy, hogy el vannak árulva. Nekik az európai zöldmegállapodás minden szigorú előírását és szabályát be kellett tartaniuk, miközben a piacaikat nem védte meg senki, hiszen rájuk szabadították a harmadik országok termékeit, amelyekre nem vonatkoznak az uniós előírások.

Az egyik legnagyobb aggodalmat Ukrajna okozza, a csatlakozási tárgyalások egyik legnehezebb szakasza lehet a hatalmas ukrán mezőgazdaság európai normákhoz illesztése. Hogyan kezelhető ez a kihívás?
Óriási kihívás Ukrajna uniós csatlakozása, mert alapjaiban kellene átalakítani a közös agrárpolitikát. Ha lenne előnye az ukrán csatlakozásnak, akkor legfeljebb az, hogy az Ukrajnában termelőkre is vonatkoznak majd azok a szabályok, amelyek ránk. Akkor mindenki közel azonos feltételekkel áll majd a rajtvonalhoz, bár a birtokméretekből eredő különbségek óhatatlanul Ukrajna malmára hajtják a vizet.

Az elképzelhető, hogy Ukrajna adottságai és a területén gazdálkodó óriásvállalatok kivéreztetik az európai gazdákat?
Ebben a helyzetben egyetlen lehetőségük marad a magyar és az európai gazdáknak. Ha az ukrán gabonaszemet hasonlítjuk össze a magyar gabonaszemmel, akkor mennyiségi alapon mindig veszíteni fogunk, hiszen az európai tagállamokhoz képest az ukrán mezőgazdaság a sokszorosát termeli. Ezért nekünk a hozzáadott értékben kell versenyeznünk és győznünk. Ne a gabonaszemek versenyezzenek egymással, hanem az ukrán mezőgazdasági alapanyag és egy kiváló minőségű, magas feldolgozottságú, magyar vagy európai termék. Ezzel tudjuk megtartani a piaci előnyeinket, ami a túlélésünkhöz szükséges, nincs más út.

Az Ukrajna melletti uniós szolidaritás hátrányba hozta az európai termelőket. Változik az EU álláspontja, vagy ragaszkodik a korlátlan élelmiszer-behozatalhoz?
Ukrajnát háborús agresszió érte, ezért elvárható, hogy teljes szolidaritásunkat fejezzük ki az irányába. Azonban sokként ért bennünket, hogy a segítségnyújtásba majdnem belerokkant az európai agrárium. Érzékelve ezeket a nehézségeket, kör­vonalazódnak a megoldások. Fontos, hogy helyreállt az eredeti ukrán tengeri szállítási útvonal. Az ukrán mezőgazdasági termékek kezdenek visszatalálni régi piacaikra, így már nincs akkora nyomás alatt Európa. Szerencsére már nem a szárazföldi folyosókon zajlik a kereskedelem döntő része, ezért bennünket sem nyom annyira az ukrán mezőgazdasági termékeknek a hatása, mint eddig. Kezdünk végre levegőhöz jutni. A másik fontos körülmény, hogy bár lassan és nehezen, túl bürokratikusan reagál az Európai Unió, de több terméknél bevezetett mennyiségi kvótát, és emiatt vám kivetésére is sor kerülhet. Brüsszelben tehát felismerték, hogy nem lehet szabályozatlanul, kontrollálatlanul ráengedni az európai piacra ukrán mezőgazdasági termékeket. Mindez az egy-két évvel ezelőtti felálláshoz képest óriási előrelépés. Magyarország vonatkozásában továbbra is fenntartjuk a határok lezárását az ukrán termékek előtt mindaddig, amíg teljesen helyre nem áll a piac. A munka folytatódik, mivel 2025 júniusában hatályát veszti az autonóm kereskedelemliberalizációs intézkedés. Új alapokra lesz szükség, éppen ezért is tartom az egyik prioritásnak és az egyik legfontosabb beszédtémának az európai kereskedelempolitika jövőjét.

Magyarország a laboratóriumi hús betiltására készül. Miért aktuális most ez a lépés, miközben még egyetlen ilyen termék európai engedélyeztetése sincs folyamatban?
Ez igaz, hiszen csupán néhány országban – Szingapúrban, az Egyesült Államokban és Izraelben – van forgalomban laboratóriumi hús. Ugyanakkor inkább ijesztőnek nevezném azt, hogy már három országban elérhetők ezek a termékek. Ezt a témát a tanácsülésen is felvetettem, mivel úgy gondolom, a tagállamok közötti véleménykülönbség abból fakad, hogy másként tekintünk az élelmiszerre: mindössze biológiai létszükségletünk kielégítését szolgáló tárgyként vagy sokkal komplexebb jelentéstartalommal bíró hagyományként. Határozott meglátásom, hogy az élelmiszer sokkal komplexebb fogalom, hiszen magában hordozza a hagyományainkat, a kultúránkat. Nincs olyan ország, amelyik ne lenne rendkívül büszke nemzeti ételeire, tradícióira. Felhívtam rá a figyelmet a miniszteri csúcson, hogy az élelmiszer egyrészt hagyományt, kultúrát teremt, másrészt ökológiai egyensúlyt tart fenn, élhető tájat és környezetet hoz létre. Sőt, hozzájárul a társadalmi fenntarthatósághoz is. Mindezzel lehetővé teszi, hogy az Európai Unió 450 millió polgára minőségi életkörülmények között éljen. Ha elszakítjuk az élelmiszer-termelést a termőföldtől, akkor semmi indok nem lesz arra, hogy műveljük a földet. Ha viszont a termőföldhöz kötjük az élelmiszer előállítását, akkor egyben garantáljuk a vidéki élet megmaradását, beleértve a generációs megújulást, a vidéki területek megtartóképességét, a jövőképet és az élhető tájat. Ez tehát komplex kérdéskör.

Az új élelmiszerek engedélyezése uniós hatáskör, Olaszország hasonló tilalmát Brüsszel kifogásolta is. Tagállami döntéssel mégis betilthatjuk ezeket?
Tanultunk Olaszország példájából, ezért lefolytattuk a társadalmi egyeztetést Magyarországon a laboratóriumi húst szabályozó törvényjavaslatról. 
A szöveget kiküldtük Brüsszelbe, és ha várhatóan az ősszel visszakapjuk, akkor lehet belőle jogszabály. Szándékaink szerint ez a szabályozási javaslat arra szolgál, hogy egyaránt betilthassuk a laboratóriu­mi körülmények között előállított húsoknak a forgalmazását és az előállítását Magyarországon. Küzdöttünk azért is, hogy egy engedélyeztetési eljárás esetén akkor is kimaradhassunk ebből, ha a termék megkapja az uniós engedélyt.

A tagállamok nagyjából fele-fele támogatja vagy ellenzi az új élelmiszereket. Közeledtek az álláspontok?
Abban dűlőre jutottunk, hogy három csoportra kell bontanunk az innovatív élelmiszereket. Az egyik az analógok, helyettesítők vagy imitátumok csoportja, amelyek esetében az állati eredetű alapanyagot részben vagy teljesen növényi alapanyaggal helyettesítik. A második a sokak által izgalommal szemlélt rovarfehérjék csoportja. Vita van arról, hogy mennyire tölt be a jövőben jelentős szerepet, és hogy az ökológiai lábnyom valóban csökken-e ettől, vagy éppen ellenkezőleg. Nem tudjuk még, hogy a fogyasztásuk milyen veszélyekkel jár. A harmadik csoport teljesen elszakad a természettől, hiszen laboratóriumi körülmények között, sejtszaporítással és szövet­tenyésztéssel előállított húsról van szó. Azt tapasztaltam, hogy a tagállamok nagy többsége veszélyesnek, abszolút károsnak tekinti ezt, és nem szeretné, hogy megjelenjen az országában új élelmiszerként. Szóba került ugyanakkor az innováció fontossága. Abban egyetértettünk, hogy alapvető és minden vitán felül áll, hogy a vásárló dönteni és választani tudjon, illetve tisztában legyen az élelmiszer-összetevőkkel. Tehát a címkézésnek, a jelölésnek óriási szerepe van, főleg az új élelmiszerek esetében.

A magyar gazdák is profitálhatnak az uniós elnökség alatt elért eredményekből?
Természetesen. Fontos, hogy a programunkban kitűzött legfontosabb célok érdemben befolyásolják a hazai termelőket is. Van egy hatalmas előnyünk, ami az Európában előállított, megfizethető és biztonsággal rendelkezésre álló élelmiszereket jelenti, amelyek nyomon követhetők a termőföldtől az asztalig. Ezt a stratégiai szerepünket kell megőriznünk a jövőben is. Éppen ezért fordít hazánk történelmi mértékű forrásokat a mezőgazdaság és az élelmiszeripar megújítására.