Anno Orbán Stockholmban járt egy no-go zónában, Sántha Hangával látogatott oda: felszálltak a metróra, leszálltak a zónában. Építészeti értelemben Svédországban voltak, de más értelemben gondok voltak. Meg akartak inni egy kávét, és míg Orbánt jól fogadták, de kolléganőjét nem szolgálták ki kávéval, és nem ülhetett le a kávézóban egy férfival együtt. Fölálltak, mentek pár kört, és bementek egy élelmiszerboltba, ahol egy román cigányasszony térdepelt, és kéregetett. Azt mondta nekik, hogy „szalam alejkum”. Mi a no-go zóna? – tette fel a kérdést Orbán. Ez a no-go zóna, ahol a román cigányasszony arabul beszél, ehhez integrálódik. Ekkor zajlott az átpolitizált, buta vita Magyarországon arról, hogy Svédországban az életszínvonal milyen jó. El kellett magyarázni, hogy a szegénység is komoly kihívás, de arra fel vagyunk készülve, arra vannak megoldásaink. Erre viszont nincs megoldás, mert hiába fogad el a svéd parlament egy jogszabályt, de ki fogja azt számon kérni?
Egy társadalomnak kell, hogy legyen egy homogén értékrendje, ha ilyen nincs, akkor a társadalomnak vége van.
Marsai szerint a probléma elsősorban nem az iszlámról szól. Sok keresztény is érkezik az irreguláris migráción keresztül. Sokan olyan helyekről jönnek, ahol működő állami struktúrákkal találkozott, mások olyan helyekről, ahol szektariánus, töredezett társadalmak vannak. Utóbbiban a közösség túlélése azon múlik, hogy az egyén hű-e a klánjához, szektájához, vagy egy nagyobb entitáshoz kapcsolódik, melynek során ez az identitás felhígult, majd eltűnt. Az emberi közösségek a vérségi kötelékeken, rokoni kapcsolatokon állva alakultak ki, ebből lett 5-6 ezer évvel ezelőtt az államiság. Ez egy erős absztrakció: van valaki, akivel nem vagyok személyes, vérségi kapcsolatban, és ő hoz döntéseket, amik befolyásolják az életemet, amihez nekem alkalmazkodnom kell. Az emberiség történetének viszonylag kicsiny szelete ez az absztrakció. A világ sok pontjára a gyarmatosítással érkezett ez meg és még nem vert gyökeret. A szomáliknak van kulturális nemzettudatuk, de politikai nemzettudatuk nincs. A helyi politika máig klánalapra szervezett pártharc a hatalomért.
A vérségi kötelék, a klánhovatartozás mindent meghatároz.
Képzeljük el, hogy ezek az emberek megkéreznek Svédországba irreguláris migránsként. Felmerül a kérdés, mi a svédség? Ebben ők sem tudnak kiegyezni. Még a legjobb szándékú érkező sem tudja, mit kéne itt csinálni. Eközben a hűség nem a kormány iránt van, hanem a klán iránt. A diaszpóra tartja az egyéneket, nem érdeke, hogy kilépjenek az egyének, tartja az identitást. A klánbűnözéstől a szomáli közösség szenved a legjobban, de aki a svéd államhoz lojális, az vallomást tesz a bíróságon, ezt nem engedhetik. Azért nem tudnak nyomozni sok bűncselekményben, mert a fényes nappal a nyílt utcán történt bűntettek szemtanúi nem tesznek vallomást.
Orbán szerint azért van szerepe az iszlámnak, nem abban, hogy muszlim vallású országból jönnek, hanem olyan értelemben, hogy milyen állapotban van a kereszténység és az azon alapuló európai civilizáció.
Miközben a fogadó társadalmakban az identitásukban meggyengült társadalomról van szó, közben az iszlám, mint civilizáció, mint közösségműködtetési modell, morális elvrendszer virágkorát éri. Az integráció alapfeltétele, hogy a fogadó társadalmak civilizációs szempontból erősek legyenek, az érkezők pedig jó kapcsolódási állapotban legyenek. Ennek pont az ellenkezője igaz a muszlim bevándorlók esetében. Az iszlámnak erős a befolyása, és a nyugati civilizációval szemben határozza meg magát, ez lehetetlenné teszi az integrációt. Ott van a mecset, a közösség, a vallási vezetők, a tévécsatornák a saját nyelvükön, ettől nem lehet izolálni az embereket. Amíg le nem kapcsoljuk őket erről a civilizációs bázisról, nincs esélye az integrációs folyamatnak. Az iszlámmal nem vallási probléma van, nem alsóbb rendű, de az iszlám mint civilizáció erős kapcsolódási pontokat hoz létre, és nem ad esélyt az ördögi körből való kilépésre.