Orbán Balázs: igenis van szerepe az iszlámnak a no-go zónákban

Fotó: Unsplash

Vannak-e no-go zónák Európában? A kérdést az elmúlt években indulatos viták övezték, melyek során politikusok, szakpolitikusok, elemzők, publicisták és egyszerű polgárok feszültek egymásnak érveikkel. Most erről a témáról jelent meg a Migrációkutató Intézet könyve, Kié itt a tér? címmel. A kötetről az MCC Scrutonban beszélgetett Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója, Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet igazgatója és Veres Kristóf György, a Danube Institute nemzetközi igazgatója. A moderátor Sayfo Omar, a Migrációkutató Intézet kutatásvezetője volt.

Dezső Tamás, a Migrációkutató Intézet főigazgatója köszöntőjében kiemelte, hogy a migrációkutatásban az utóbbi években alapvető művek, könyvek születtek meg. Most van az a pont, amikor a filozófiai innováció utolérte a politikai innovációt Magyarországon, létrejött egy fantasztikus intézményhálózat, amelyben fiatalok generációja nőhet fel.

Orbán Balázs szerint míg

A no-go zónák természete nem pont olyan, mint azt sokan elképzelik. A no-go zóna meglétéről a nyugati társadalmak középosztálya sok ideig azt mondta volna, hogy nincs ilyen, mert ő nem találkozott vele: nem oda jár dolgozni, bevásárolni, nem oda jár a gyermeke. Pont az a lényege a párhuzamos társadalomnak, hogy egymás mellett élve, de egymásról tudomást nem véve élnek társadalmak. De ha valami történik - például gazdasági hanyatlás, vagy egy ideológiai jellegű konfliktus, gondoljunk csak október 7-re! -, akkor viszont a nyugati többségi társadalom középosztálya is direkt módon szembesül ezzel, mert a metrón szembesül vele, mert tüntetések vannak, mert robbantások vannak, mert erőszakos bűncselekmények vannak. Annyiban más a helyzet 2015-höz képest, hogy ez a mindennapi valóság Nyugat-Európában. Így már a mainstream politika sem tud kitérni előle.

Orbán szerint a kérdés, hogy mit lehet tenni. Ezek az emberek ott vannak, de nyilván nincsenek integrálódva, más nyelveken beszélnek, más adókat néznek, más vallást tartanak fontosnak. Nincsenek meg a csatornák, melyeken keresztül integrálni lehetne, de jogilag védett státuszban vannak, mert kivéve az illegálisan ott tartózkodókat, legálisan vannak ott. Az európai jogi kultúra része, hogy az alkotmányosság keretei között állampolgárokkal szemben nem lehet fellépni, innentől kezdve ez sakk matt. A nyugati vita ezért az integrációról szól a vita, hogy mégis hogyan lehet megtenni ezt a folyamatot, de nincs válasz. Magyarországon a vita természete eltérő, mert itt nincsenek párhuzamos társadalmak, még ha vannak is nehézségek. Itt elsősorban a szegénységből következő közbiztonsági kihívások vannak, de ezek nem olyan típusú szegregátumok, mint a no-go zónák. Ezért nálunk nincsen semmilyen kézzel fogható tapasztalata az embereknek, csak ha nyugatra utaznak, és ilyen városrészbe mennek.

nem akarnak ezen a felmérhetetlen, kontrollálhatatlan társadalmi változásokat elindító úton menni. Két világ van, de nem csak a nyugati társadalmakban, hanem a kontinens kelet és nyugati fele között is: teljesen más valóságok vannak, és meg kell találni a közös hangot.

Marsai szerint a migrációkutatás terén bárki, aki elkezd beszélni a kérdés biztonsági összefüggéseiről, azt rögtön kritizálni kezdik. A humanitárius rész valóban fontos, de nem tehetünk úgy, mintha társadalmi zárványok nem léteznének. Ehhez a diskurzushoz akartak hozzájárulni a kötethez. 

Azon már messze túl vagyunk, hogy szépészeti beavatkozással kezelni lehessen a helyzetet, nagyon komoly fellépésre lesz szükség. A jó gyakorlatok terjedése még várat magára, de itt van a dán példa, akik egy sajátos megközelítéssel rájöttek, hogy nem fognak tudni integrálni ennyi embert. Igenis van akkora beáramlás, amit nem tudnak kezelni, ez Németországban világosan látszik. Fel kell számolni a gettókat, a párhuzamos társadalmakat, elvinni az embereket más környékre, hogy ne húzzák vissza a társaikat. Az integrációhoz két fél kell, az adott társadalom mindent megtehet az integrációért, ha a frissen érkezett bevándorlók ebben nem akarnak részt venni. A dánok azt mondják, hogy aki adott idő alatt nem integrálódik, azt haza fogják szállítani.

Veres Amerikáról beszélt, mert hasonló szituáció zajlik ott is: irreguláris migrációs válság van, a menekültügyi kiskapukat használva akarnak ott maradni az emberek, nehezen lehet az elutasított kérvényű embereket eltávolítani. Az USA 19%-a latinó volt a 2020-as népszámlálás adatai szerint, ez több mint 62 millió ember. A második világháború után sokan mentek dolgozni Mexikóból Amerikába, később ott maradtak, oda vitték családjaikat, később az alacsonyabban képzett munkaerő elkezdett átszivárogni más iparágakba. Most már Közép-Amerikából kezdtek családok, egyedülálló gyerekekek érkezni a déli határra. Most már olyan számú nem latin-amerikai irreguláris bevándorló érkezik az USA déli határaira havonta, mint amennyi az EU külső határaira összesen.

Sayfo kiemelte, hogy 

Minden nagyvárosban, minden városrészben más a helyzet, de összességében a dolgok nem mennek jó irányba. Amikor a Migrációkutató Intézet létrejött 2015-ben, akkor Orbán szerint azt a problémát vették észre, hogy nincs meg a tudományos közeg, amelynek keretében egy szuverenitási, biztonsági megközelítésben ezt a kérdést elemezni lehet. Akik ezzel foglalkoztak Magyarországon, azok mind ennek a dimenziónak a humanitárius aspektusát kutatták. Az intézet tagjai személyesen nézhették meg kutatóútjuk során azokat az eseményeket, amikről szó van, és így az ő tudások is értékes, nem csak a befutott, liberális kutatóké. Az intézet terepről is dolgozik, és a terepgyakorlatot fordítja át tudományos eredménnyé. 

Anno Orbán Stockholmban járt egy no-go zónában, Sántha Hangával látogatott oda: felszálltak a metróra, leszálltak a zónában. Építészeti értelemben Svédországban voltak, de más értelemben gondok voltak. Meg akartak inni egy kávét, és míg Orbánt jól fogadták, de kolléganőjét nem szolgálták ki kávéval, és nem ülhetett le a kávézóban egy férfival együtt. Fölálltak, mentek pár kört, és bementek egy élelmiszerboltba, ahol egy román cigányasszony térdepelt, és kéregetett. Azt mondta nekik, hogy „szalam alejkum”. Mi a no-go zóna? – tette fel a kérdést Orbán. Ez a no-go zóna, ahol a román cigányasszony arabul beszél, ehhez integrálódik. Ekkor zajlott az átpolitizált, buta vita Magyarországon arról, hogy Svédországban az életszínvonal milyen jó. El kellett magyarázni, hogy a szegénység is komoly kihívás, de arra fel vagyunk készülve, arra vannak megoldásaink. Erre viszont nincs megoldás, mert hiába fogad el a svéd parlament egy jogszabályt, de ki fogja azt számon kérni? 

Marsai szerint a probléma elsősorban nem az iszlámról szól. Sok keresztény is érkezik az irreguláris migráción keresztül. Sokan olyan helyekről jönnek, ahol működő állami struktúrákkal találkozott, mások olyan helyekről, ahol szektariánus, töredezett társadalmak vannak. Utóbbiban a közösség túlélése azon múlik, hogy az egyén hű-e a klánjához, szektájához, vagy egy nagyobb entitáshoz kapcsolódik, melynek során ez az identitás felhígult, majd eltűnt. Az emberi közösségek a vérségi kötelékeken, rokoni kapcsolatokon állva alakultak ki, ebből lett 5-6 ezer évvel ezelőtt az államiság. Ez egy erős absztrakció: van valaki, akivel nem vagyok személyes, vérségi kapcsolatban, és ő hoz döntéseket, amik befolyásolják az életemet, amihez nekem alkalmazkodnom kell. Az emberiség történetének viszonylag kicsiny szelete ez az absztrakció. A világ sok pontjára a gyarmatosítással érkezett ez meg és még nem vert gyökeret. A szomáliknak van kulturális nemzettudatuk, de politikai nemzettudatuk nincs. A helyi politika máig klánalapra szervezett pártharc a hatalomért.

 Képzeljük el, hogy ezek az emberek megkéreznek Svédországba irreguláris migránsként. Felmerül a kérdés, mi a svédség? Ebben ők sem tudnak kiegyezni. Még a legjobb szándékú érkező sem tudja, mit kéne itt csinálni. Eközben a hűség nem a kormány iránt van, hanem a klán iránt. A diaszpóra tartja az egyéneket, nem érdeke, hogy kilépjenek az egyének, tartja az identitást. A klánbűnözéstől a szomáli közösség szenved a legjobban, de aki a svéd államhoz lojális, az vallomást tesz a bíróságon, ezt nem engedhetik. Azért nem tudnak nyomozni sok bűncselekményben, mert a fényes nappal a nyílt utcán történt bűntettek szemtanúi nem tesznek vallomást.

 Miközben a fogadó társadalmakban az identitásukban meggyengült társadalomról van szó, közben az iszlám, mint civilizáció, mint közösségműködtetési modell, morális elvrendszer virágkorát éri. Az integráció alapfeltétele, hogy a fogadó társadalmak civilizációs szempontból erősek legyenek, az érkezők pedig jó kapcsolódási állapotban legyenek. Ennek pont az ellenkezője igaz a muszlim bevándorlók esetében. Az iszlámnak erős a befolyása, és a nyugati civilizációval szemben határozza meg magát, ez lehetetlenné teszi az integrációt. Ott van a mecset, a közösség, a vallási vezetők, a tévécsatornák a saját nyelvükön, ettől nem lehet izolálni az embereket. Amíg le nem kapcsoljuk őket erről a civilizációs bázisról, nincs esélye az integrációs folyamatnak. Az iszlámmal nem vallási probléma van, nem alsóbb rendű, de az iszlám mint civilizáció erős kapcsolódási pontokat hoz létre, és nem ad esélyt az ördögi körből való kilépésre.

A miniszterelnök politikai igazgatója az EP-választásokról is beszélt. Hallja-e a nép hangját az európai politika? - kérdezte Sayfo. Orbán szerint cudar a helyzet az európai politikában, mert annak ellenére, hogy eltérő megközelítéseknek kellene békésen egymás mellett élniük, mind a mai napig, ha valaki azt az utat választja, hogy tömeges migrációs célországgá nem kíván válni, akkor az út feltételei nincsenek biztosítva az EU-n belül. 

Ebben a tekintetben a mostani ciklusban nem volt pozitív változás. A migrációs paktum előtt volt egy informális megállapodás a kormányfők részéről, hogy közeledtek az álláspontok, és nem lesz olyan megállapodás, ami nem bírja valamennyi tagállam egyetértését. Ehhez képest Magyarország és Lengyelország tiltakozása ellenére, a megállapodást megszegve fogadták el a migrációs paktumot. Ennek sok dimenziója van, melyek szerintünk nem oldják meg a problémát, de nem nagyon hátrányosak, viszont két terület van – a kötelező szétosztási mechanizmus, illetve az ország területén lévő befogadó állomások – melyek nem elfogadhatók. Ezért megszűnt annak a lehetősége, hogy konszenzusos szöveget tudjanak elfogadni a migráció kapcsán.

Orbán szerint ez egy nyílt politikai harc, és a jobboldalon vannak szövetségesek, akik hasonlóan látják a kérdést, mint mi. A problémát externalizálni kell, ez szitokszó, de csak ez járható. Olyan rendszer kell, amelyben az alapszabály, hogy ha illegális próbálsz bejönni, az nem jutalommal jár, hanem negatív következménnyel, vagyis elveszti az ember az esélyét, hogy legalizálja a státuszát. A kérelmet kint kell beadni, ez kell hogy legyen az egyetlen út. Ez nem atomfizika, ehhez elköteleződés kell, jogrendszer, támogatási politika,és határvédelem. Ennek a feltételei a mostani EP-ben és ezen vezetés alatt álló Bizottságban nem állnak fenn. Ha változást akarunk, akkor úgy kell alakulnia a dolgoknak a választáson, hogy az intézményekre jobban hassanak a velünk egyetértő erők. Akkor a következő ciklus hasznos lehet, de ez a ciklus elérte a végét és sikertelen volt migrációs szempontból - zárta sorait a miniszterelnök politikai igazgatója.

A közönségi kérdések terén Orbánt a csádi magyar katonai misszióról is kérdezték. Szerinte a csádi misszió komplex misszió, hiszen van humanitárius, migrációs válságkezelő és katonapolitikai oldala. Az a migrációs nyomás, amely jelen pillanatban Európán van, nem a létező legnagyobb migrációs nyomás. Valójában azt kell feltételeznünk, hogy ez még csak a jéghegy csúcsa. Jelen pillanatban Törökország erős felfogó hatást fejt ki, a szubszaharai területről érkező migráció terén pedig leginkább a Szahara, a mostoha körülmények, és néhány ország elkötelezettsége akadályozza a migrációt. Ha ennek vége, akkor az a migráció be nem látható mértéke következhet. Ez teljesen destabilizálhatja Európa déli részét. Nigéria hamarosan a föld egyik legnépesebb állama lesz, évente 5 millióval nő a lakosság. Mi történik akkor, ha a társadalmi hatások instabilitást okoznak? A nyomás egyre erősebb lesz, és ezekből az országokból nem lehet máshova menni, csak Európába. A régió biztonsága európai érdek, mégis sorra törnek ki a puccsok, forradalmak, ennek hátterében az európai érdekek gyengülése áll. Csád az utolsó, még helyén lévő politikai vezetés, az ő támogatásuk, és ezzel összefüggésben a magyar katonai jelenlét jelentős hatást tud kifejteni, bár a biztonsági helyzetet folyamatosan figyelni kell.