»Volt egy szociális beállítottság, ami akkor nem volt szégyellnivaló vagy üldözendő. Ez nagyjából megszűnt. Nemcsak a demokrácia van teljesen eltűnőben ebben az autokráciában, amelyben élünk vagy parancsuralmi, vagy valamilyen módon maffiákkal leuralt rendszerben, vagy nagybirtokok által leuralt rendszerben, hanem maga a szociális gondolkodásmód is teljesen elhanyagolt és elnyomott. Egyáltalán nem szempont, hogy az embereknek legyen valami jó érzésük egy országban, hogy legyen normális, élhető életük. Valószínűleg üzleti és szavazatvadász-szempontok működnek efölött.«
Epres monológjából visszaköszön minden szófordulat, minden egyes klisé, amit a baloldal rendszeresen használ. Nem véletlen ez. Azonban az nem teljesen világos, hogy a színész által használt szavazatvadász gondolkodásmód miként egyeztethető össze azzal, hogy állítása szerint a kormánynak nem szempont az, hogy az embereknek jó érzésük és normális élhető életük legyen. Innen üzenjük Gulyás Mártonnak, hogy legközelebb azért ezt a felvetést munkálja ki jobban, mert így finoman szólva ellentmondásos.
Arról nem is beszélve, hogy ezzel a Partizán-féle Szomszédok-epizóddal végérvényesen bebizonyosodott, amit Mező Gábor mondott a közelmúltban az Axióma adásában az egykor nagyon népszerű teleregényről. Jelesül, hogy ennek a sorozatnak minden epizódja a baloldalt segítette, a baloldal érdekeit szolgálta, és erre garancia volt Horváth Ádám személye. Akiről Mező a következőt írta az Ők szívták vérünket – Szomszédok, avagy a középszerűség, a proli-mentalitás diadala című posztjában: »Horváth Ádám a jó kommunista. Vagy a jó baloldali. Nevezzük akárhogy. Kevesen tudják, hogy ’94 után ő volt Horn Gyula végrehajtója, Luca Brasija, hiszen személyesen ő vezényelte le a tévé »megtisztítását« a Médiaháború lezárásaként.«