„A család nem oka, hanem megoldása az éghajlati válságnak”

„Tisztelt hölgyeim és uraim! Azért gyűltünk ma össze Dubajban a világ minden tájáról, mert átérezzük a felelősséget. Az éghajlatváltozás egyike azon kevés kérdésnek, amelyben a világ vezetői egyetértenek és összefognak. Aggodalmainkat és céljainkat már többször megfogalmaztuk. Elméletben mindannyian egyetértünk. De a végrehajtásban is együtt cselekszünk? Magyarország elvégezte a házi feladatát. A miénk a világ egyik legambiciózusabb klímaprogramja. Jelentősen csökkentettük a szén-dioxid-kibocsátásunkat, miközben növeltük a gazdasági termelékenységet. A 2030-ra kitűzött megújulóenergia-célkitűzésünket a becslések szerint már 2026-ra elérjük. Az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó 2030-as célunk az 1990-es szint 50 százaléka. Magyarország élen jár a zöldenergia előállításában és tárolásában, és nem mondunk le a kibocsátásmentes atomenergia felhasználásáról sem.

Hölgyeim és uraim! Nem azért vagyok itt, hogy arról számoljak be önöknek, hogy Magyarország teljesítette, amit kellett. Csak ezért nem utaztam volna ide, ezzel is karbonlábnyomot hagyva. Egyetlen kérdésről szeretnék önöknek beszélni: a családról. A jóléti államokban drámai népességcsökkenésnek vagyunk tanúi. A GDP és a gyermekvállalási kedv közötti összefüggés világos: minél nagyobb a jólét, annál kisebb a gyermekvállalási kedv. Minél több a pénz, annál kevesebb a gyerek. A fenntartható jövőhöz fenntartható demográfiára van szükség. A család nem oka, hanem megoldása az éghajlati válságnak. Nézzük meg a legfejlettebb G20-országokat 1990-ben és ma: az egy főre jutó átlagos GDP 2,5-szer magasabb, az átlagos szén-dioxid-kibocsátás 62 százalékkal nőtt, eközben a teljes termékenységi arányszám 34 százalékkal csökkent, az 1990-es 2,5-ről a tavalyi 1,7-re. Átlagosan majdnem egy gyermekkel van kevesebb a családokban. Mit jelent ez? Gazdagabbak lettünk, és lemondunk a jövőnkről. A nagyobb jólét kevesebb gyermekkel és kevesebb felelősségvállalással jár együtt. Szükségszerű, hogy ez így legyen? Nem. Mit tegyünk? Egy: ne tántorítsuk el a fiatalokat a gyermekvállalástól! A bolygóért való felelősségérzet előfeltétele, hogy átérezzük az élet folytatásának felelősségét is. Kettő: szüntessük meg a félelem kultúráját! A fiatalokra nem ráijeszteni kell, hanem támogatni őket. Három: hallgassunk Ferenc pápára, és mondjunk igent az életre! Ahogy a szentatya fogalmaz: »egy problémánk van«. A klímaválságot, a szegénységet, az egyenlőséget, a biológiai sokféleséget, a vizet és a demog­ráfiai jégkorszak jelenségét csak együtt lehet értelmezni. Kinek óvjuk meg a Földet, ha nem a gyermekeinknek?”

Nyitókép: MTI / Bruzák Noémi