Ne bántsd a magyart, mert pórul jársz!
„Egy kissé teltkarcsú, kerek arcú, fekete hajú hölgy áll a sárgára festett iskola udvarán. Nézi a vele szemben némán felsorakozó magyarokat, akik közül vannak, akik dacosan, vannak, akik szomorúan és vannak, akik félelemmel a szemükben figyelik.
Őt, a munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola új igazgatónőjét. Aki amúgy nem beszél magyarul. Minek az egy magyar iskolában? Mosolyog. Majd szemtelenül, csak a hatalmaskodó urakra jellemző magabiztossággal felnevet.
A nő, mielőtt a térség legjobb iskolája igazgatónője megtisztelő cím birtokosa lett, egy óvodát vezetett. Káprázatos és megdöbbentően gyors karrier. Egészen biztosan nem ukrán származása és vad nacionalizmusa miatt került ebbe a magas pozícióba, hanem megkérdőjelezhetetlen szaktudása miatt.
A magyarokból álló tanári kar nem mosolyog, nem nevet, de nem is hajlik meg. Majd talán törni fog, mint a fenyő. Vagy mint a munkácsi turul. Mert ilyen a magyar. Régóta tudjuk. Ők is tudják.
Egykor Romániában láttunk hasonló vezetőket. Románok, nagy románok voltak. Jöttek oktatni minket, magyarokat. Abból, hogy kicsik, gyengék és legyőzöttek vagyunk. Olyan nép, amelyik jobb, ha meghajol és meghúzza magát, amelyik nem énekelheti el a himnuszát, amelyik nem tűzheti ki a nemzeti színű lobogóját. Még egy árva piros, fehér, zöld színű zászlócskát sem.
Mindig ökölbe szorul a kezem, ha eszembe jut, hogy valaki hozzányúl egy kis magyar zászlóhoz, és letépi. Mert az esetleg zavar egy ukránt vagy egy románt. Nem baj, ilyenkor mindig azzal nyugtatom magam, hogy akik a magyar jelképeket betiltják vagy letépik, egyszer pórul fognak járni. Valamikor biztosan. Ne bántsd a magyart, mert pórul jársz!
Az iskola pici elsősei persze nem értenek ezekből a dolgokból semmit. Kissé megilletődötten ácsorognak, nézik egymást, magukat és a végzősöktől kapott apró ajándékokat. Egy képeslap. Egy toll. Egy jó szó. Magyarul. Egyelőre. Azt még szabad.
A felső osztályokban ugyanis már régóta nem kaphatnak magyar nyelvű oktatást a magyar diákok. Négy vagy több éven keresztül egy idegen nyelven kénytelenek tanulni. Kiváló recept arra, ahogy a magyar elfelejtsen magyarul. Hogy elfelejtse, hogy magyar. A gyalázatos ukrán nyelvtörvény persze csak egy azon intézkedések közül, amelyek azt hivatottak szolgálni, hogy a magyar kisebbséget megfélemlítsék.
Nemrég történt, hogy a munkácsi várról barbár módon ledöntötték a turult. Nem hajlott az sem. Tört. Apró darabokra. A várárokban hagyták egy rövid ideig a barbárok, hadd lássa a kisebbség, mit gondol róluk a többség.”
A nyitókép illusztráció. Fotó: MTI/Filep István
A világ figyelme Budapest felé fordul. Itt ülhetnek egy asztalhoz az oroszok és az amerikaiak. Egy ilyen történelmi pillanat túlmutat a politikán. Gazdasági, reputációs és kulturális esély is. De a békehozadék nem automatikus. Csak az a város profitál, amely tudatosan épít a szerepére, mint Helsinki vagy Oslo tette egykor.
Mivel a focipályán csapatuk nem bírt a Csíkszeredával, a román huligánok elözönlötték a székely falvakat, hogy elégtételt vegyenek – ahol székely vagy magyar lobogó került az útjukba, leszaggatták.
Amerikában egyre többen választják az egyházi intézményeket és a magánoktatást, mert már nem bíznak a hagyományos oktatási intézményekben.
A hazai felsőoktatás első külföldi rektorával a magyar akadémiai kultúráról, a nemzetközi együttműködésekről és a Híd-stratégia részleteiről beszélgettünk. Interjúnk.
2024-ben megduplázódott a pedagógusképzést megkezdők száma 2022-höz képest.
A világ egyik legnagyobb presztízsű egyeteme éppen éjszakai klubot csinál a tantermeiből. Szakos Enikő írása.
Nem, nem bénák voltunk, hanem az oroszok.
A Tisza adatszivárgási botrányról a baloldali média csak azután mert írni, hogy Magyar Péter ezt is megpróbálta kimagyarázni.
