Ne bántsd a magyart, mert pórul jársz!
„Egy kissé teltkarcsú, kerek arcú, fekete hajú hölgy áll a sárgára festett iskola udvarán. Nézi a vele szemben némán felsorakozó magyarokat, akik közül vannak, akik dacosan, vannak, akik szomorúan és vannak, akik félelemmel a szemükben figyelik.
Őt, a munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola új igazgatónőjét. Aki amúgy nem beszél magyarul. Minek az egy magyar iskolában? Mosolyog. Majd szemtelenül, csak a hatalmaskodó urakra jellemző magabiztossággal felnevet.
A nő, mielőtt a térség legjobb iskolája igazgatónője megtisztelő cím birtokosa lett, egy óvodát vezetett. Káprázatos és megdöbbentően gyors karrier. Egészen biztosan nem ukrán származása és vad nacionalizmusa miatt került ebbe a magas pozícióba, hanem megkérdőjelezhetetlen szaktudása miatt.
A magyarokból álló tanári kar nem mosolyog, nem nevet, de nem is hajlik meg. Majd talán törni fog, mint a fenyő. Vagy mint a munkácsi turul. Mert ilyen a magyar. Régóta tudjuk. Ők is tudják.
Egykor Romániában láttunk hasonló vezetőket. Románok, nagy románok voltak. Jöttek oktatni minket, magyarokat. Abból, hogy kicsik, gyengék és legyőzöttek vagyunk. Olyan nép, amelyik jobb, ha meghajol és meghúzza magát, amelyik nem énekelheti el a himnuszát, amelyik nem tűzheti ki a nemzeti színű lobogóját. Még egy árva piros, fehér, zöld színű zászlócskát sem.
Mindig ökölbe szorul a kezem, ha eszembe jut, hogy valaki hozzányúl egy kis magyar zászlóhoz, és letépi. Mert az esetleg zavar egy ukránt vagy egy románt. Nem baj, ilyenkor mindig azzal nyugtatom magam, hogy akik a magyar jelképeket betiltják vagy letépik, egyszer pórul fognak járni. Valamikor biztosan. Ne bántsd a magyart, mert pórul jársz!
Az iskola pici elsősei persze nem értenek ezekből a dolgokból semmit. Kissé megilletődötten ácsorognak, nézik egymást, magukat és a végzősöktől kapott apró ajándékokat. Egy képeslap. Egy toll. Egy jó szó. Magyarul. Egyelőre. Azt még szabad.
A felső osztályokban ugyanis már régóta nem kaphatnak magyar nyelvű oktatást a magyar diákok. Négy vagy több éven keresztül egy idegen nyelven kénytelenek tanulni. Kiváló recept arra, ahogy a magyar elfelejtsen magyarul. Hogy elfelejtse, hogy magyar. A gyalázatos ukrán nyelvtörvény persze csak egy azon intézkedések közül, amelyek azt hivatottak szolgálni, hogy a magyar kisebbséget megfélemlítsék.
Nemrég történt, hogy a munkácsi várról barbár módon ledöntötték a turult. Nem hajlott az sem. Tört. Apró darabokra. A várárokban hagyták egy rövid ideig a barbárok, hadd lássa a kisebbség, mit gondol róluk a többség.”
A nyitókép illusztráció. Fotó: MTI/Filep István
Pénteken, március 6-án tüntetést szervez a Nemzeti Ellenállás Mozgalom Ukrajna budapesti nagykövetsége elé, ahol Szijjártó Péter is felszólal. Mi hangzik el a demonstráción, és milyen üzeneteket küldenek a felszólalók a kialakult helyzetben? Kövesse velünk ÉLŐBEN az eseményeket.
Politikai kizárás érte hazánkat.
Ha hallgatott volna, bölcs maradt volna.
A tankönyvvita valójában nem a tanszabadság megszüntetéséről, hanem az egységes tudás, az esélyegyenlőség és a tanári módszertani szabadság egyensúlyáról szól.
„Együtt még erősebb, még sikeresebb köznevelési rendszert építünk.”
A Tisza Párt oktatási kísérlete már az első mondatnál megbukott.
Jogi és pszichológiai segítséget is nyújt a világnézetük, politikai hitvallásuk miatt hátrányt szenvedett hallgatóknak a Transzparens Oktatásért Projekt – mondta el lapunknak Németh Benedek Áron, a szervezet munkatársa.
Izgalmas információkkal szolgáltak ukrán források, így már érthetőbb lesz, miért lett ennyire ideges az ukrán elnök – alaposan utánajártunk, mutatjuk!
Magyar hadifoglyokat kiszabadítani pedig különösen felemelő érzés lehet. Irigylem érte Szijjártót… Ungváry Zsolt írása.
