„Új világrend van, egy világrend nélküli új világ” – Robert C. Castel, Demkó Attila és Kiss Rajmund beszélgetésén jártunk

„Háború Ukrajnában” – ezzel a címmel tartott panelbeszélgetést lapunk a 32. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor harmadik napján. Pócza István, a beszélgetés moderátora arról kérdezte Robert C. Castelt, Demkó Attilát és Kiss Rajmundot, hogy a háború milyen változásokat hozott diplomáciai, geo- és biztonságpolitikai szempontokból.

Demkó Attila, az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője azzal indított, hogy a nemzetközi rendszert nem az ukrajnai háború alakította át, az átalakulás már hamarabb elkezdődött. Az évtizedeken át fennálló egypólusú világrend nem létezik. „Ha valaki ignorálta korábban, amit az USA mondott, az nagyon fájt neki” – utalt Washington megrendíthetetlennek vélt világhatalmi szerepére. Demkó szerint előbb vagy utóbb, de változott volna az egyensúly, mert Kína és India is folyamatosan növekszik. Mindeközben „Oroszország egy lefelé csúszó ország.

– vélekedett a szakértő.

Végül a diplomácia fog győzedelmeskedni

Ezután Kiss Rajmund, az MCC Diplomáciai Műhelyének vezetője vette át a szót, aki azzal kezdte, hogy „amikor dörögnek a fegyverek, az azt jelenti, hogy a diplomaták nem voltak hatékonyak. De végül a nap végén úgyis a diplomácia fog nyerni, háttérben ugyanis igenis dolgoznak a diplomaták. Ukrajnában is”.

Kiss szerint elindult egy tömbösödés a nagyhatalmak között: van, aki támogatja a szankciókat, és vannak, akik nem. E dichotómia mögé állt fel egy politikai tömbösödés. Ám– mint később jelezte –   nagynevű ázsiai politikusok folyamatosan mondják – nem hiába –, hogy meg kell érteni, „Európa és az Európai Unió problémája nem a világ problémája”, mivel az unión kívüli világot ma nem érdeklik a kontinensen belüli problémák.

Robert C. Castel a következőképpen folytatta: van három szuperhatalom a világban, és a legfontosabb kérdés, hogy a háromból melyik kettő fog egyességre lépni, és a harmadik hoppon marad. „Kína nagyon közeledik Oroszországhoz, és az Egyesült Államok el fog szigetelődni.” Mint fogalmazott: „arra a fontos kérdésre pedig, hogy ki vesztette el újra Kínát, a válasz az, hogy mi vesztettük el”. Később emlékeztetett, hogy az USA már Donald Trump elnöksége előtt Kínát jelölte meg legfőbb ellenségeként. „Ahhoz, hogy az USA felzárkóztassa maga mellé Európát, szükség volt arra, hogy Európának legyen egy Oroszország-problémája, amit csak Washington tud megoldani. Mindez úgy történik, hogy sem az Egyesült Államok, sem pedig Oroszország nem egy állam, hanem egy-egy bolygó” – vélekedett.

Két szuperhatalom maradt a világunkban

A nagyhatalmak kérdésénél ismét becsatlakozott Demkó Attila. Szerinte két szuperhatalom van jelenleg (ellenben Robert C. Castellel): Kína és az Egyesült Államok. Oroszország csupán utánpótlás, annak is nukleáris arzenálja jelentős, ezért megkerülhetetlen; Európa pedig, úgy kollektíve a „futottak még kategóriába” tartozik.

Kiss Rajmund hasonlóképpen vélekedett, de mint mondta, ma már egy „új világrend van, egy világrend nélküli új világ. De ez már nem a kissingeri berendezkedés, mert ez az új világrend nem az egyensúlyról szól”.

Erre Demkó úgy reagált, hogy most épp az zajlik, hogy „az oroszokat beültetik a kínaiak ölébe. Pedig korábban épp azért dolgoztak, hogy ez ne történjen meg.  (…) Az pedig nagyon veszélyes, hogy, ha a világrend nem tervezhető előre”.

Európa már soha sem lesz a világ közepe

A világhatalmak és a háborúban álló felek mellett Európa helyzetét is értékelték a jelenlévők. Demkó Attila e ponton leszögezte: „Európának is az a baja, hogy olyan lencsén keresztül nézik vezetői a világot, ami nem életszerű”. Mint mondta, „sem Európa, sem az USA nem elég erős ahhoz, hogy a saját arcára formálja a világot. Európa soha nem lesz már a világ közepe”.

Kiss Rajmund szerint szerte a világon egy kulturális forradalom is zajlik, s „bár a Nyugat jó dolgában nem tud mit csinálni, jómódjában kitalálta ezt a harcot. (...) Az európai, nyugati hülyeségnek nincs határa. Próbálnak országokat elszigetelni gazdaságilag és kulturálisan is, de ez vissza fog ütni” – jelezte az egykori diplomata, aki ennek ellenére nem temeti a kultúránkat.

Robert C. Castel szerint Európa jelenlegi döntéseivel elérte azt, hogy

Rövidesen eldől, igaza volt-e Magyarországnak

Demkó Attila a kerekasztal-beszélgetés során visszautalt a csütörtöki magyar-lengyel panelbeszélgetésre, amelyen a Waclaw Felczak Alapítvány meghívásának eleget téve vett részt. Ismét hangsúlyozta, muszáj, hogy „legyen önkritikánk. Nem értik nemzetközi téren Magyarország háborús álláspontját. El kell menni, beszélni kell az EU-s és a NATO-s partnerekkel. De azon még dolgoznunk kell, hogy eltaláljuk a megfelelő hangsúlyokat”. 

Demkó szerint két-három hónap múlva eldől, hogy igaza van-e Magyarországnak, hogy katonai megoldással nem tud Ukrajna győzelmet aratni Oroszország felett. „Ugyanakkor, ha Ukrajna nem ér el eredményt az ellenoffenzíva során, akkor hiába megy még több nyugati fegyver Kijevnek, az országnak szó szerint nem lesz több lövése. (…) Ezáltal, ha nem lesz másuk, tárgyalniuk kell, és akkor egy nagyon hosszú békefolyamat várható.”

Kiss Rajmund úgy vélekedett, a magyar álláspont a kezdetek óta „kristálytiszta: tűzszünet és béke. Aki egy háborúban nem akar békét, az nem normális. Fenntartható béke kell”. Az egykori diplomata szerint „egy rossz békeszerződés csak meg fog ágyazni egy újabb konfliktusnak”.

„Eddig voltak a jó idők, most jönnek a viharok”

Robert C. Castel a beszélgetés végén kijelentette, hogy szárazon kell tartani a puskaport, majd kiemelte, hogy „a kis nemzetek nem követhetnek el nagy hibákat semmikor sem, mert az országoknak nincsenek állandó barátaik”. Úgy véli, ebből a helyzetből senki sem fog jól kijönni: sem Ukrajna, sem Oroszország, sem Magyarország. Demkó Attila ugyancsak nem látja ennek a globális helyzetnek a jó kifutását. „Ez nem azt jelenti, hogy harmadik világháború lesz, de egyre több konfliktus. 

– zárta gondolatait a biztonságpolitikai szakértő.

A teljes beszélgetést alább tekinthetik meg:

Nyitó- és belső képek: Ókovács Benedek