Ezután Kiss Rajmund, az MCC Diplomáciai Műhelyének vezetője vette át a szót, aki azzal kezdte, hogy „amikor dörögnek a fegyverek, az azt jelenti, hogy a diplomaták nem voltak hatékonyak. De végül a nap végén úgyis a diplomácia fog nyerni, háttérben ugyanis igenis dolgoznak a diplomaták. Ukrajnában is”.
Kiss szerint elindult egy tömbösödés a nagyhatalmak között: van, aki támogatja a szankciókat, és vannak, akik nem. E dichotómia mögé állt fel egy politikai tömbösödés. Ám– mint később jelezte – nagynevű ázsiai politikusok folyamatosan mondják – nem hiába –, hogy meg kell érteni, „Európa és az Európai Unió problémája nem a világ problémája”, mivel az unión kívüli világot ma nem érdeklik a kontinensen belüli problémák.
Robert C. Castel a következőképpen folytatta: van három szuperhatalom a világban, és a legfontosabb kérdés, hogy a háromból melyik kettő fog egyességre lépni, és a harmadik hoppon marad. „Kína nagyon közeledik Oroszországhoz, és az Egyesült Államok el fog szigetelődni.” Mint fogalmazott: „arra a fontos kérdésre pedig, hogy ki vesztette el újra Kínát, a válasz az, hogy mi vesztettük el”. Később emlékeztetett, hogy az USA már Donald Trump elnöksége előtt Kínát jelölte meg legfőbb ellenségeként. „Ahhoz, hogy az USA felzárkóztassa maga mellé Európát, szükség volt arra, hogy Európának legyen egy Oroszország-problémája, amit csak Washington tud megoldani. Mindez úgy történik, hogy sem az Egyesült Államok, sem pedig Oroszország nem egy állam, hanem egy-egy bolygó” – vélekedett.