Tényleg mindig gyűlölni kell valakit

„Ma a Szimpozion Egyesület Családi napján adtam elő az identitásról, előttem Antoni Rita és Perintfalvi Rita Publik beszéltek.
Előbbi Rita, aki a társadalmi nemek szakértője és a Nőkért Egyesület elnöke előadásában szépen végigvitte, hogy 2010 óta milyen intézkedések voltak, melyek az LMBTQ+ közösséget támadták.
Most ott tartunk, hogy már könyveket kell befóliázni.
Nekem pedig nagyon rossz kedvem lett.
Hogy tényleg mindig gyűlölni kell valakit.
Aztán a másik Rita, aki teológus, író és a Grazi Egyetem oktatója kifejtette, hogy az van, hogy az ellenségképzés olyan, mint a terrorizmus. Bárkire lecsaphat, csak szerencse kérdése, hogy épp kire nem.
Most épp a pedagógusokra.
És akkor nekem még rosszabb kedvem lett.
Nem is voltam jókedvű, amikor én kezdtem el beszélni.
Délután viszont eljöttünk a Balatonra (végre pár nap szabadság), lefelé a kocsiban a Szegény Dzsoni és Árnikát hallgatta a lányom, aminek a végén az a szöveg van, amit a képeken is olvashattok.
Nem tudtam nem politikai áthallás nélkül hallgatni.
Hogy az elmúlt években már az érzékenység is szitokszó lett. Pont, ahogy Lázár Ervin Ezerarcújánál.
Hogy én is rohadtul unom már a gyűlöletkeltést.
Nem lett jobb kedvem, de legalább talán valamit megértettem.
Mégpedig azt, hogy egyszer minden varázserő lejár és azt, hogy a gonoszság és a hataloméhség mögött mindig hiányérzet van.
De leginkább azt, hogy a szabadság őrült nagy érték.
Amire iszonyúan vigyázni kell.
Köszi, Lázár Ervin!”

***

Nyitókép: MTI