Azt hiszem, Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke a hazai politikai élet, egyúttal önmaga mélypontját abszolválta, a legsötétebb, szédítő mélységet, amelyhez foghatót aligha találni a civilizáltnak mondható országok sorában. Ezzel a produkciójával önmagát is állattá kvalifikálta, olyanná, amely nem is létezik: neki Jorge Luis Borges Képzelt lények könyve c. munkájában a helye. Mondjuk ő a Kiméra, ez az oroszlánfejű, kecskehasú, kígyófarkú lény, vagy ahogy Vergilius megemlékezik róla az Aeneis VI. énekében, ő a »lángköpő«; Plutarkhosznál szimpla kalózkapitány, amúgy sosem látott vagy tapasztalt szörnyeteg, aki téveszméiről, fenyegető, félelmet keltő kijelentéseiről vált ismertté. Rabelais, a XVI. századi zseniális francia író találó iróniával tette fel a kérdést: »egy semmiben imbolygó kiméra vajon ehet hátsó gondolatokat?«
Magyarországon a tegnapi napon a politikai kommunikáció radikális fordulatot vett. Hadházy Ákos országgyűlési képviselőt, aki azután mert érdeklődni, hogy miként alakulhatott át Orbán Viktor hivatalos egyiptomi útja Orbán Viktor és feleségének közpénzből támogatott olaszországi magánútjává, s mi indokolta ezt a közel 1.000 km-es kitérőt, Magyarország miniszterelnöke az őt körülvevő, hálásan és engedelmesen röhögcsélő sleppje előtt – nem mellesleg idegesen rángatózva és erőltetett kényszervigyorral a képén – karcos lemezen megakadt lemezjátszó tűre emlékeztető módon, többször egymás után önfeledten »sompolygó sunyi rókának«, »szőrét hullató rossz vidéki rókának« stb. mondta el.