Aki külföldön szégyelli, hogy magyar, az elmebeteg

„Egyszer úgy tényleg meg szeretném tudni híres és közkedvelt színészeink némelyikétől, hogy mégis mi a franc bajuk van nekik a többségi társadalommal, a magyarságukkal, meg úgy mindennel, ami a hagyományos értékek védelméhez köthető politikai erőkkel kapcsolatos? És persze itt bővíthetném a kört egészen az Egyesült Államokig, ahol a 2016-os elnökválasztás előtt valóságos licitháború zajlott dollármilliomosok között Hollywoodban, hogy melyikük fog előbb emigrálni, ha Donald Trump megnyeri az elnökválasztást. (Fun fact: egyikük sem tett így.)

Valami oknál fogva ezen emberek jelentős része – dolgozzék bármelyik ország szórakoztatóiparában is – gyárilag bekötött módon irtózik mindentől, ami jobboldali. Persze, pampogtam már ezen számtalanszor, de Nagy Zsolt színművész úr minapi interjúja újabb gondolatokat ébresztett bennem. Nem tudom, olvasták-e, de ez volt az a cikk, amiben Nagy arról panaszkodott, hogy ha és amennyiben külföldön megkérdik tőle, honnan jött, ő szégyelli azt mondani, hogy Magyarországról.

Normális ember egyszerűen nem gondolkozik így, és ha mégis, hát nagyon röstelli, amit semmiképpen sem tár a nyilvánosság elé. Nekem a Gyurcsány-kormányok alatt nemhogy eszembe nem jutott, de értetlenkedtem is volna azon, ha valaki a magyarságát összeköti a regnáló kormánnyal. Pedig Fletó bácsinál azért volt miért szívni, és a helyükben rendesen lehetett volna szégyenkezni – nekik. Azoknak, akik részt vettek benne. Aki, teszem azt, 2007-ben szemlesütve ismerte volna be mondjuk Ausztriában, hogy magyar, az nem vitára bocsátható viselkedés. Az elmebeteg. Pont, mint Nagy Zsolt, akire azonban mégsem mondom ezt, mert aki elmebeteg, az jelentős részben egyfelől nem tudja, hogy amit tesz, az rossz, másfelől fel is menthető tettei következménye alól. Én pedig nem gondolnám, hogy Nagy Zsolt, meg az összes többi vásári komikus ne tudná pontosan, hogy mit is csinál. Mindazok, akik 2010 óta, majd az elmúlt években különösen megtalálták magukban az óriási, közéletet féltő váteszt.

És persze az adekvát válasz ilyenkor az, hogy akkor minek jössz haza? Ezek szerint téged semmi nem köt ide, a fennálló rendszert gyűlölöd, nyilvánvalóan lenézed a magyar társadalom többségét és ki nem állhatod, hiszen Orbán Viktor támogatottsága bőven többségi. Hidd el, személy szerint én lennék a legboldogabb, kedves Nagy művész úr, meg a többiek, a másik Nagy, az Ervin, a Lengyel, a noÁr meg az ilyen hogy, hogy nem, pontosan és mindannyian ugyanazt, ugyanakkor mondók, mint Gyurcsány, ha lelépnének a p*csába a hazámból. A mesteretek mondotta volt, hogy el lehet menni, nem? Csak van itt egy óriási probléma: külföldön senkinek sem kellenek. A magyar művészek jelentős része – különösen, aki el is hiszi magáról, hogy ő Művész – maximum raklaprugdosó lehetne Nyugat-Európában, mint ahogy példának okáért Sárosdiné Schilling Árpád meg a neje is az. (A Sárosdinét Jeszy-től loptam, csodálatos megnevezés.)”

***

Nyitókép: YouTube-képernyőfotó