Lerántja a leplet az elemző Magyar Péter legújabb felvételéről
Deák Dániel szerint politikai szempontból két dolog biztosan megállapítható a legújabb hanganyaggal kapcsolatban.
Viszont a fiatalok atipikus foglalkoztatásában vannak még tartalékok.
A szerző Szalai Piroska, munkaerőpiaci szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Gazdasági és Versenyképesség Kutatóintézetének munkatársa
A munkaerőpiac számos mutatója szerint Magyarország az unió tagállamai között a legjobbak egyike. Évről évre csúcsot dönt a foglalkoztatottak létszáma, tavaly június óta már 4,7 milliónál is többen dolgozunk, a 20-64 évesek foglalkoztatási rátája meghaladta a 80%-ot. Becslésem szerint
A leggyakoribb munkaerőpiaci mutatók közül egyedül a 15-24 éves fiatalok foglalkoztatási rátája az, amely még nominálisan nem érte el az uniós átlagot. Becslésem szerint 2022-ben ez a szint 27,7%-ra várható, ami feltételezhetően a 17. helyre lesz elég. Azonban e csoport hátránya is inkább látszólagos.
A teljes korcsoport több, mint 23%-a olyan, aki dolgozik, de már nem tanul. Ők a negyedik legmagasabb arányt mutatják az unió országai között. Alig több, mint 4% azoknak a részaránya, akik tanulás mellett dolgoznak is, akár egészen alacsony óraszámban. E szegmensünk mutatója jóval az átlag alatti, az egyik legalacsonyabb az unióban, mindössze hat országot előzünk meg. A fiatalok foglalkoztatása területén legjobb eredményeket azok az országok érik el, ahol jóval nagyobb a duális képzésekben résztvevők aránya, akik foglalkoztatottnak is minősülnek. Mindössze 10% körüli azoknak az aránya, akik se nem tanulnak, se nem dolgoznak, ami kisebb az unió átlagánál. Ebben a csoportban találjuk a munkanélkülieket is.
Mint tudjuk, tavaly a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat által nyilvántartott álláskeresők száma is történelmi minimumra csökkent, soha nem volt még ilyen alacsony a rendszerváltás óta, amióta egyáltalán létezik legális munkanélküliség hazánkban. Az álláskeresők között a pályakezdő álláskeresők száma is most volt a legalacsonyabb, átlagosan havi 15 ezer fő.
Egyértelműen kijelenthető, hogy ma sokkal jobb munkaerőpiaci kompetenciákkal végeznek a pályakezdőink, mint korábban. A magyar gazdaság a járvány után és a háború, valamint az energiaár robbanás ellenére képes nemcsak összességében megtartani a foglalkoztatottak munkahelyeit, hanem újakat is teremteni a munkaerőpiacra belépők számára. Továbbá az is tény, hogy megváltozott a munkáltatók attitűdje is, perspektívákban gondolkodnak, előre terveznek a korábbiaknál sokkal nehezebb gazdasági helyzetben is.
Így érhettük el, hogy már nem diplomás vagy szakképzett munkanélkülieket termelnek az egyetemeink, illetve az érettségit is adó szakképző helyeink. A kilencvenes évek elejétől több mint húsz éven át számos fiatalnak kellett megtapasztalni, milyen egy szakmával a kezükben munkanélküliként kezdeni az életet. Ez a veszély megszűnt ugyan, de mindenképpen érdemes lenne tovább javítani a képző intézmények és a munkahelyek kapcsolatát, illetve olyan programokat indítani, amelyekben a diákok az szakképzettségük megszerzése előtti években már valódi foglalkoztatottként is kipróbálhatják magukat, ahol szakmai gyakorlatot tudnak szerezni, belülről is megismerhetik a későbbi potenciális munkáltatójukat.
A 15-24 évesek foglalkoztatási rátája 2002-ben még 28,6% volt, 2010-re 18,3%-ra zuhant. Az unió átlaga 2002-ben 34,2%, s 2010-ben pedig 31,7% volt. Míg 2002-ben tíz országot előztünk meg a tagállami rangsorban, addig 2010-ben Magyarország lett a legalacsonyabb a jelenlegi 27 tagállam között. A munkanélküliségi rátánk 25,9%. Havonta átlagosan több, mint 78 ezer fiatal munkanélkülit mutatott ki a nemzetközi módszertan szerinti statisztika, s a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat is csaknem 53 ezer pályakezdő álláskeresőt tartott nyilván, ami akkor a közel 583 ezer főnyi álláskereső 9%-a volt. Mivel évente százezer fő körüli létszámban jelennek meg a fiatalok a munkaerőpiacon, ez a szám azt jelenti, hogy minden második közülük pályakezdő álláskeresőként volt nyilvántartva átlagosan egy éven át.
Míg a hazánkban a foglalkoztatottak száma már 2011-től emelkedett, a fiatalok esetében még 2012-ben sem tapasztaltunk elmozdulást. A 2013–2018 között érvényben levő munkahelyvédelmi akció volt az első olyan intézkedés, amely a 25 év alattiak foglalkoztatásához külön kedvezményt adott. A támogatást ekkor a munkáltató kapta úgy, hogy
Ebben az időben a 15–24 évesek foglalkoztatási rátája 18,4 százalékról 29 százalékra emelkedett, a munkanélküliségi rátájuk pedig 26,4-ről 10,2 százalékra esett.
2012-2016 között a kibővülő közfoglalkoztatási program is külön fókuszált a pályakezdőkre, ami 2014-től érzékelhetően hozzájárult a pályakezdő álláskeresők számának csökkenéséhez. Majd 2016-tól folyamatosan csökkent a közfoglalkoztatásban résztvevők száma, s ezzel párhuzamosan az elsődleges munkaerőpiac korábban nem tapasztalt bővülést produkált. Ezáltal a járvány kitörése előtti utolsó évben a 17. helyre léptünk előre a foglalkoztatási rangsorban. A 10,2 százalékpontos foglalkoztatásbővülés a 3. legnagyobb volt Litvánia (14,6%) és Észtország (13,1%) után.
A munkahelyvédelmi akció fiataloknak szóló kedvezménye megszűnése után ugyan kismértékű csökkenést tapasztalhattunk már 2019-ben, de az igazi nehézséget a járvány kitörésekor életbe lépő korlátozások okozták.
Míg a 20-64 évesek foglalkoztatási rátája nem mutatott visszaesést, addig a fiatalok, a 15-24 évesek rátája esett 2020-ban. Ugyan a magyar csökkenés nem érte el az unió átlagát, de máig sem regenerálódtunk teljesen még e szegmensben, azonban így is előre léptünk egy helyet 2021-ben a tagállamok sorrendjében.
A korcsoportban a munkanélküliségi ráta 2022 negyedik negyedévében is 11% volt, ami jóval alacsonyabb az uniós átlagnál. Ezek az arányok úgy számolandók, hogy bár a korcsoportban csaknem egymillióan vannak, és közülük 271 ezren voltak a negyedik negyedévben foglalkoztatottak, 34 ezren munkanélküliek, utóbbiak arányát nem a korcsoport teljes létszámával vetik össze, hanem az aktívakéval, azaz a munkanélküliek és a foglalkoztatottak számának összegével. Látható, hogy a munkanélküliségi ráta azzal is csökkenne, ha a foglalkoztatottak létszáma növekedni tudna, hiszen feltűnő, hogy a korcsoporthoz viszonyítva alacsony a munkanélküliek száma.
A fiatalok alacsony munkanélküliségére nemcsak a munkaerőpiaci felmérés adataiból következtethetünk. A már említett Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat nyilvántartása is egybecseng e megállapítással. A pályakezdő álláskeresők létszáma és aránya minimumon volt tavaly.
Kimondható, hogy a fiatalok foglalkoztatása csak akkor tud jelentősen bővülni, s közelíteni az osztrák, német és dán szinthez, ha nemcsak a munkanélküliek, hanem az inaktívak, azaz a tanulók munkaerőpiacon történő megjelenésére is jobban fókuszálunk.
A diákok akkor vállalnak munkát, ha azon a heti egy-két napon, amikor dolgozni tudnak az iskola mellett, a keresetük akkora, hogy megéri nekik a plusz terhet vállalni. A munkáltató számára egy kezdő betanítása mindig pluszköltséget jelent, főképp akkor, ha nem teljes munkaidős munkatársról van szó. E terhek csökkentéséhez
A kedvezmény összeghatára idén jelentősen megemelkedett, már majdnem havi bruttó félmillió forintig adómentes a fiatalok keresete, ami közel 75 ezer forint megtakarítás minden 25 év alatti foglalkoztatott esetében. Sőt a gyermeket nevelő anyák számára 30 éves korukig jár e kedvezmény.
Emellett érdemes lenne átgondolni a fiatalokat foglalkoztató munkáltatók számára szóló szociális hozzájárulási adókedvezmény ismételt bevezetését, ami 2013-2018 között szép eredményeket hozott már.
Továbbá olyan programok indítása is célszerű lenne, ami még közelebb vinné az végzés előtt álló fiatalokat a jövendő munkahelyeikhez. Van olyan európai ország, ahol a szakképzettség megszerzésének követelménye, hogy a diák rendelkezzen 2-3 hónap legálisan bejelentett munkaviszonnyal az iskolai évei alatt. Azaz olyan gyakorlaton vagy gyakornoki programban kell részt vennie, ahol be is jelentik, munkaviszonyt is létesítenek vele mondjuk minimum háromszor egy hónapra.
A fiatalok atipikus foglalkoztatásában vannak még tartalékok.
Nyitókép: MTI/Kovács Anikó