Hajrá, hannoveri farkas!

„Na jó, nem a filmbeli Alsó-Bajorországban, hanem Hannoverben, vagyis akkor Alsó-Szászországban, de történetünk szempontjából ez most mellékes. Történetünk ugyanis játszódhatna bárhol Németországban, és bárhol a fényességes Nyugaton. Odaát, egykorvolt ­álmaink földjén, ahol minden jobb, minden szebb, minden sokkal demokratikusabb, mindenki sokkal okosabb, s ami a fő, mindenki sokkal jobb, mint mi vagyunk.

Hogy is énekelte nekünk Cseh Tamás?:

»Minket a tánczeneszó, valami »I love you so« hozott össze. / Valami híres énekes valami angol szöveget énekelt. / Bár se te, se én nem tudtunk angolul, / mégis azt hittük, hogy ami belénk szorult, / ez kimondja helyettünk angolul.(…)Minket a tánczeneszó, valami »I love you so« hozott össze. / Valami dal, amibe azt magyaráztuk mi bele, / hogy du-bi-du-bap-da-di-bi-bu-bu-bap-du-bom / Óh, az az énekes bármiről énekelt, / úgy tudtuk róla mi, hogy jobb ő, mint mi vagyunk. / Hogy az ő élete sokkal többet ér, mint mi vagyunk. / És mi most itt vagyunk, és amit mi tudunk / és mi belénk szorult, nem tudjuk magyarul, / s nincsen megírva az angolul. (…)«

Azóta megtanultuk magyarul mindazt, ami belénk szorult, sőt el is mondjuk, nagyjából ez az áthidalhatatlan szakadék az ország két fele között. Mármint hogy mi megtanultunk magyarul, és nem hisszük, hogy az ő életük sokkal többet ér, a másik fele pedig az oroszt lecserélte angolra, és most a szovjet helyett a Nyugatról hiszi, hogy az ő életük sokkal többet ér, mint a miénk.”

Nyitókép: MTI/EPA/Stephanie Lecocq