Nem érzik magukat teljes biztonságban az LMBTQ-közösségek tagjai Magyarországon

A Republikon Intézet – együttműködve a Friedrich Naumann Alapítvánnyal – konferenciát szervezett november 16-án, szerdán az az LMBTQ-közösség jogainak közép-európai változásáról, ahol többek között arra keresték a választ, hogy mennyire élhetnek biztonságban Magyarországon e közösségek tagjai, illetve, van-e kultúrharc a liberális és a konzervatív eszmék követői között. A kerekasztal beszélgetésen Mikecz Dániel, a Republikon vezető kutatója ezekről kérdezte Radványi Viktóriát, a Budapest Pride igazgatóját, Dudits Lucát, a Háttér Társaság ügyvivőjét, Vig Dávidot, az Amesty International igazgatóját, Hal Melindát, az MCC Tanuláskutató Intézetének vezető kutatóját, klinikai szakpszichológust és lapunk főmunkatársát, Szilvay Gergelyt.

„A buzi szitokszóvá vált”

Arra a kérdésre, hogy idehaza mennyire élhetnek biztonságban az áprilisi népszavazás után az LMBTQ-közösségek tagjai, a civil szervezetek képviselői egybehangzóan azt válaszolták, hogy sorra kapnak olyan visszajelzéseket, hogy tavaly július óta, mióta a gyermekvédelmi törvény azon módosítása előtérbe került, amely bünteti az LMBTQ-ideológia bemutatását és népszerűsítését, megugrott a közösségek elleni támadások száma. Dudits Luca, a Háttér Társaság ügyvivője elmondta, hogyha ezt onnan kívánjuk megközelíteni, hogy mennyire mernek ezek a párok, személyek „előbújni”, felvállalni a másságukat, esetleg megfogni a párjuk kezét az utcán sétálva, akkor kijelenthető, hogy az európai átlaghoz hasonlóan kevesen merik ezt megtenni. A számuk 3 százalék körülire tehető. Majd hozzátette, hogy Európában Spanyolországban kiugró csak ez a szám, ott a társadalom nyitottsága miatt mintegy 10 százaléknyi LMBTQ-közösséghez tartozó meri felvállalni magát és a párját.

Radványi Viktória, a Budapest Pride vezetője ezután példákat hozott az önkéntes hálózatukból. Mint mondta, sok fiatal jelezte már nekik, hogy amint tehetik, külföldre költöznek, mert ott nem gördítenek eléjük jogi akadályokat a házasságkötés és az örökbefogadás, valamint a jogi nemváltás elé. Hozzátette, több olyan esetről is tudnak, hogy

nehezen találtak munkát, volt, hogy feketén alkalmazták őket vagy egy leépítés során tőlük váltak meg leghamarabb.

Vig Dávid pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a „buzi” erőszakos szitokszóvá vált az évek során, és „senki nem lehet biztonságban”. Felidézte, hogy őt legutóbb személyesen egy erdei kirándulása során illették a fenti jelzővel, és emellé meg is fenyegették. Az Amnesty International igazgatója szerint ennek a jelenségnek a hátterében a kormány intézkedései is szerepet kapnak. Vig úgy véli, hogy az általa „gyűlöletbűncselekménynek” nevezett testi sértések és zaklatások kevésbbé lennének jelen ezeknek a kisebbségi csoportokhoz tartozó embereknek az életében, ha a „kormány nem tenne ezért”. Erre példa a gyermekvédelmi törvény módosítása is.

Hal Melinda, az MCC munkatársa, klinikai szakpszichológus először is megköszönte a meghívást, majd leszögezte, hogy bár az elhangzott egyéni esetek tragikusak, de ha a statisztikákat nézzük, akkor nem kiugró az ilyen indíttatásból történt támadások száma Magyarországon. A szakértő hangsúlyozta, hogy

Majd azzal folytatta, hogy nem ért egyet a fentebb elhangzott kijelentéssel, hogy Magyarország ne lenne biztonságos az LMBTQ-közösségek tagjainak. Igenis akadnak közöttük olyanok, akik békés, intim közegben kívánnak élni.

Utóbbi gondolathoz kapcsolódva Szilvay Gergely azt fűzte hozzá, hogy Magyarországon sokkal nagyobb biztonságban élhetnek ezeknek a közösségnek a tagjai napjainkban, mint mondjuk a nyugati országokban, ahol rendszeresen a bevándorló közösségek tagjainak céltáblái vagy mint egyes közel-keleti országokban. A Mandiner főmunkatársa ezután kiemelte, hogy

és ez a kettő futhat párhuzamosan egymás mellett”. De ettől függetlenül miért lenne kötelező, hogy mindenki elfogadja például a transzközösség világképét – tette fel a kérdést Szilvay.

Sokan félreértik a gyermekvédelmi törvény módosításait

A beszélgetés során felmerült a szexuális felvilágosítás, az edukáció és a különböző szervezetek jelenléte is az iskolákban. Hal Melinda ennek kapcsán rávilágított, hogy az LMBTQ-közösségekhez tartozók megnyilvánulásai sokszor arra utalnak, hogy „összemosnak dolgokat és félreértelmezik” a törvénymódosítást, mert az kifejezetten a homoszexualitás és egyéb nemi kisebbségek népszerűsítését tiltja és nem a szexuális edukációt korlátozza.
Többek között az olyan szélsőségeknek kívánja elejét venni, mint ami többek között nemrég Németországban esett meg. Ott szexuális edukáció címen levetítettek kiskamaszoknak egy már-már pornográfia határát súroló, és nem mellesleg LMBTQ-érzékenyítő filmet, amit

Vig az iskolák említése kapcsán azt a kérdést tette fel, „mit tesz az állam az iskolai bántalmazás ellen, hiszen kitiltották azokat a szervezeteket az intézmények falai közül, akik tehettek volna az ellen, hogy az LMBTQ-fiatalok ne szenvedjenek el annyi sérelmet és bántalmazást”.
Az Amnesty International vezetője a törvény „abszurdnak”, a szervezetek iskolai regisztrációját pedig hiányosnak nevezte megszólalásában.

Utóbbira kijelentésre az MCC munkatársa úgy reagált, hogy azt le kell szögezni, attól, hogy „valaki egy nemi kisebbségi csoport tagja, nem válik szakértővé. Ha nem ismeri a módszereket, nem tudja miként kell átadni az ismereteket, az csak problémát okozhat. Ezért volt szükséges a protokollok bevezetése és az, hogy

– húzta alá Hal Melinda.

Szilvay Gergely mindehhez azt tette még hozzá, az iskolákban, sőt a családokban is kiemelt figyelmet kell, hogy kapjon a prevenció. „Lényeges, hogy már ezeken a színtereken megtanulják azt a gyermekek, hogy fogadják el a másikat és ne bántsák egymást. Ha ez megvan, akkor jöhetnek az akkreditál civil szervezetek” – jelentette ki a Mandiner főmunkatársa.

„A nyugati trendek kultúraidegenek Magyarországon”

A kerekasztal beszélgetés zárótémája az volt, hogy van-e idehaza kultúrharc az LMBTQ témájában vagy sem. A jelenlévő felek egyetértettek abban, hogy az LMBTQ-közösségek kapcsán beszélhetünk erről a jelenségről. 

Szilvay Gergely szerint is egyértelmű, hogy van kultúrharc, amely olyan vitákat tartalmaz, amelyek során különböző világnézetek ütköznek. A sokat emlegetett gyermekvédelmi törvény módosításáról pedig kijelentette, hogy „az egy preventív jellegű intézkedés volt a kormány részéről a nyugati trendek ellen”

Hal Melinda egyetértett ezzel, és hangsúlyozta, hogy

Dudits Luca és Radványi Viktória egyaránt kijelentették, a közösségük tagjainak nem célja ez a harc, „mind olyan közösségben szeretnének élni, ahol béke van, ahol egyenlőség  van. Az, hogy vannak eltérő véleményeink, arról beszélgessünk és vitázzunk. (...) Nem szeretem a kultúrharc szót, a diskurzív vita híve vagyok” – mondta Dudits. 

Vig Dávid ezután egy kéréssel fordult az MCC és a Mandiner munkatársához.  Abban kérte a segítségüket, hogy a munkájuk során szerzett tapasztalásaikat egy beszélgetés során megoszthassák a kormányzati szereplőkkel. Ezért segítsenek összehozni ebben a témában egy találkozót a szervezetek és a szakpolitikusok között. 

„Identitáspolitika legnagyobb játékosa magasan Orbán Viktor”

Radványi Viktória ezután kijelentette, hogy az „identitáspolitika legnagyobb játékosa magasan Orbán Viktor”. A Budapest Pride vezetője azt is elmondta, hogy számára „nagyon szívszaggató, hogy két szekértáborra szakadt az ország, (...) ahol az egyikben azt is meghatározzák, hogy bizonyos témákról mit kell gondolni, és ha valaki másként gondolkozik, akkor az ellenünk van”.

Radványi azzal zárta gondolatait, hogy ő saját országában akar LMBTQ-aktivista lenni, és segíteni mondjuk egy olyan „14 éves kislányon, aki most coming outol az anyukájának. (...)

ahelyett, hogy ezek a szekértáborok még inkább eltávolodnának egymástól” – jegyezte meg a Budapest Pride vezetője.

A teljes beszélgetést alább tekinthetik meg:

Nyitókép: Képernyőfotó