Orbán Viktor nélkül nem tartana itt a zsidó közösség

„Hogyan lett Önből rabbi?

11-12 éves koromban volt az életemben egy váltás, ami nagyjából a rendszerváltozás idejére esett. Szerintem az én érdeklődésem magának a korszaknak is köszönhető, hiszen korábban teljesen tabutéma volt a zsidóság. 

A másik dolog pedig a hit. A létezés nagy kérdései, amelyek általában egy tizenévest nem nagyon szoktak érdekelni, engem nagyon vonzottak. 11 éves voltam, amikor elkezdtem járni vasárnaponként zsidó hittanra, ezen keresztül jutottam el életemben először Izraelbe. És amikor visszajöttem, megismertem Oberlander Baruch rabbit – utána már gyors léptekkel haladtam előre. Majd 13 évesen Izraelbe utaztam egy Jesivába, Talmud-iskolába.

Ha a rabbiságot karrierként meg lehet közelíteni, akkor meg tud fogalmazni egy pillanatot, amikor érezte a fordulópontot az életében?

A Chábád Lubavics ortodox vallási mozgalom, amelynek magam is tagja vagyok, és amelyet leginkább a nyitottságáról és a közösségi missziójáról ismernek, valójában egy mély vallásfilozófiai iskola. Ennek tanításait közel 300 év és annak több mint 2000 kiadott műve foglalja össze. Maga a filozófiai iskola azt tanítja, hogy minden ember kötelessége, lehetőségeihez mérten, személyesen is elmélyülni a legmélyebb filozófiai tanokban. Engem mindig nagyon érdekelt a filozófia, tulajdonképpen maga ez vezetett a valláshoz. Úgyhogy azt hiszem, ez fogott meg igazán. Izraelben az iskolában 13-14 éves koromtól napi 3-4 órát filozófiával foglalkoztunk.

Mielőtt jöttem Önhöz, több embertől is hallottam: állítólag minden napját reggel fél ötkor kezdi filozófiával.

Ez igaz, minden reggel negyed ötkor kelek. Majd fél öttől fél hatig felkészülök a napi Talmud-órámra. Aztán fél hattól fél hétig van egy tanulópárom, akikkel évek óta együtt tanulunk. Azt hiszem, ezek az órák a legszebb részei a napjaimnak.

Ha a Chábád Lubavics mozgalmat, amit Ön vezet, és azon belül a magyarországi részt közép-kelet-európai szinten vizsgáljuk, mennyire erős a magyar mozgalom?

Azt gondolom, hogy kiemelkedő, de ennek van egy tőlünk független előfeltétele is. Magyarországon vannak zsidók. Szlovákiában, Lengyelországban, Horvátországban és gyakorlatilag mindenhol a környező országokban vannak Chábád rabbik, de Magyarországon lényegesen több zsidó él.

Ettől függetlenül azt gondolom, ha az olyan országokkal is összehasonlítjuk magunkat, ahol szintén sok zsidó él – mint például Franciaország, Németország –, ugyancsak nincs szégyellnivalónk. Egy teljes intézményrendszer működik az égiszünk alatt Magyarországon: óvodától egyetemig, szociális intézmények, étterem és még sok minden, nem is beszélve a több mint 10 zsinagógáról. Ez az aktivitás és intézményszám sok ezer embert vonz be ilyen vagy olyan formában, és az elérés egyre növekszik.”