Mielőtt jöttem Önhöz, több embertől is hallottam: állítólag minden napját reggel fél ötkor kezdi filozófiával.
Ez igaz, minden reggel negyed ötkor kelek. Majd fél öttől fél hatig felkészülök a napi Talmud-órámra. Aztán fél hattól fél hétig van egy tanulópárom, akikkel évek óta együtt tanulunk. Azt hiszem, ezek az órák a legszebb részei a napjaimnak.
Ha a Chábád Lubavics mozgalmat, amit Ön vezet, és azon belül a magyarországi részt közép-kelet-európai szinten vizsgáljuk, mennyire erős a magyar mozgalom?
Azt gondolom, hogy kiemelkedő, de ennek van egy tőlünk független előfeltétele is. Magyarországon vannak zsidók. Szlovákiában, Lengyelországban, Horvátországban és gyakorlatilag mindenhol a környező országokban vannak Chábád rabbik, de Magyarországon lényegesen több zsidó él.
Ettől függetlenül azt gondolom, ha az olyan országokkal is összehasonlítjuk magunkat, ahol szintén sok zsidó él – mint például Franciaország, Németország –, ugyancsak nincs szégyellnivalónk. Egy teljes intézményrendszer működik az égiszünk alatt Magyarországon: óvodától egyetemig, szociális intézmények, étterem és még sok minden, nem is beszélve a több mint 10 zsinagógáról. Ez az aktivitás és intézményszám sok ezer embert vonz be ilyen vagy olyan formában, és az elérés egyre növekszik.”