Francia esszéíró: Az EU-nak szerényebbnek kellene lennie

„Az EU megkérdőjelezhetően értelmezi hatáskörét Magyarország és Lengyelország szankcionálása érdekében” – fogalmazott Max-Erwann Gastineau esszéíró, aki bírálta az európai intézmények lelkiállapotát Budapesttel és Varsóval kapcsolatban a Le Figarónak adott interjújában. Elmondta, hogy az Európai Unió Bíróságának ítélete új lépést jelent egy olyan intézményes Európa megerősítése felé, amely egyre inkább az államok szuverenitását az általa kialakított új politikai rend kánonjaihoz köti. Ahogy könyvében is kifejti, a nyugati elitek figyelme a jogállamiság iránt tükrözi saját ideológiai erővonalaikat és viszonyukat a demokráciához. Egy rövid emlékeztető azokra a tényekre, amelyek arra késztették Magyarországot és Lengyelországot, hogy megtámadják a jogállamisági mechanizmust, bizonyítja ezeket a fejleményeket.

2020 júliusában, „Európa történetében először a költségvetést (…) a jogállamiság tiszteletben tartásához kötik a finanszírozás odaítélésekor” – örvendezett Charles Michel, az Európai Tanács elnöke, ám az akkor a huszonhetek által elfogadott megállapodást

A lengyel és magyar kormánnyal szemben 2015 óta elkötelezett EP sikeresen szélesítette ki a jogállamiság megsértésének definícióját, amibe ezzel bekerültek az európai alapértékek elleni támadások is. Más szóval, az eredetileg „unió pénzügyi érdekeinek” védelmében, a közösségi hatóságok magukra ruházzák a jogot, hogy meghatározzák kollektív értékeink jelentését. Gastineau hangsúlyozta, hogy a francia olvasó téved, ha azt hiszi, hogy ez a folyamat sokáig megkíméli a tipikusan francia értékeket, beleértve az asszimilációt vagy szekularizmust, a francia nép oszthatatlanságának vagy egyediségének fogalmait, amelyeknek nem mindig van túl jó sajtója Brüsszelben, Luxemburgban és Strasbourgban. A lépéssel Brüsszel legitimálja beavatkozási lehetőségeinek kiterjesztését.

Az esszéíró szerint azonban mindez nem jelenti azt, hogy Magyarország és Lengyelország támadhatatlan. A magyarországi összeférhetetlenség, amelyet a hatalomhoz közel álló oligarchák egyes közbeszerzési szerződéseinek preferenciái mutatnak, legalábbis problematikusak, és az ellenzék jogosan támadja. Kérdéseket vethet fel a lengyel igazságügyi reformok tartalma is. A trükk abban rejlik, hogy tudjuk, hogyan reagáljunk ezekre az aggodalmakra. A demokrácia – akár nemzeti, akár európai szinten – erős fékeket és ellensúlyokat feltételez. Mindazonáltal egyetlen szerződés sem ruházza fel az Uniót arra, hogy megítélje az államok által végrehajtott igazságügyi reformok természetét. A bírák függetlensége még Nyugaton is vita tárgyát képezi, mint például Franciaországban. Példaként említette a magyar köztévét, ami a hatalom ellenőrzése alá került, ami

Általánosságban elmondható, hogy Európának vissza kell nyernie egy bizonyos szerénységet, pontosabb, körülhatároltabb célokat kell kitűznie magának, közös kritériumok alapján, összhangban a szerződésekkel és a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásával. A közelgő választások miatt Orbán Viktornak érdeke, hogy újra aktivizálja Brüsszellel vívott harcát, amely kedvenc pozíciójába helyezi - vagyis a hagyományos értékek védelmezőjébe, a nyugat erkölcsi imperializmusával szemben. Orbán Viktor tehát az általa választott területen, az értékek mentén küzdhet meg újraválasztásáért.