Mankó a kormányzáshoz – bemutatták Orbán Balázs könyvét

Milyen a magyar stratégia, és hogyan érvényesült ez a 2010 utáni kormányzásban? – erről szól Orbán Balázs államtitkár könyve, amely A magyar stratégiai gondolkodás egyszeregye címet viseli. Bemutatására a lassan megszokottá váló, online formában került sor a Matthias Corvinus Collegiumban (MCC); az intézmény főigazgatója, Szalai Zoltán azt emelte ki, hogy a magyar közönség egy hiánypótló könyvet tarthat a kezében, amely

Az est házigazdája Földi-Kovács Andrea volt, aki először a szerzővel beszélgetett; Orbán Balázs, a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára, a távlatos gondolkodás és a sorvezető művek fontosságát emelte ki a mindennapi politikai folyamatok közepette. S bár a stratégia hadászati fogalom, a könyv mindenkihez szól, aki a magyarság múltjáért, jelenéért, jövőéjért aggódik, a stratégia ilyen értelmű felfogása már Szung-Ce és Carl von Clausewitz részéről is lehangzott, a 21. században pedig ennek fontossága egyre nyilvánvalóbb.

Magunk felelünk a saját sorsunkért

Noha a stratégia egy igen felkapott fogalom az utóbbi években – fejtette ki a szerző –, de sokszor hiányzott belőle a tartalom vagy a konkrét célok, éppen ezért törekedett arra, hogy a munkájához a legnevesebb szerzők gondolatait használja fel, mint Francis Fukuyama, Douglas Murray és Yoram Hazony, vagy éppen Yuval Noah Harari. A kötet címlapján szereplő csodaszarvas szimbolikus jelentőségű: a csodaszarvas saját magunk újrafelfedezésének szimbóluma – képesek leszünk a bennünk lévő erősségekre építeni, a gyengeségeket kiküszöbölni, felismerni, hogy kik vagyunk – fejtegette, rámutatva: e recept a siker záloga, ezért a magyaroknak is fel kellett ismerniük, hogy saját stratégiánk révén mi magunk felelünk sorsunkért. 

Orbán Balázs leszögezte: hazánk horizontja a stratégia gondolkodás szempontjából kinyílt, különösen igaz ez, ha az előző száz évet nézzük: Trianon és utóhatásai, majd a kommunizmus kijelölte Magyarország kényszerpályáját, a stratégiai gondolkodást korlátozta, majd hibernálta; a rendszerváltozás után természetes cél volt a visszatérés Európához, amelynek Magyarország mindazonáltal ezer éve a része; majd miután ez 2004-ben sikerült, új célok megfogalmazása vált szükségessé – és 2010 után lehetségessé, amikor is a magyar stratégiai gondolkodás reneszánsza megkezdődhetett. Ennek középpontjában pedig, húzta alá a szerző, az a gondolat állt, hogy

Német minta, magyar stratégia

Sajátos elemmel folytatódott az est, amikor a négy Orbán-kormány négy kancelláriaminisztere osztotta meg gondolatait egy kerekasztal-beszélgetés formájában; Stumpf István, Navracsics Tibor, Lázár János és Gulyás Gergely egyetértett abban, hogy a rendszerváltozás után a német orientáció érvnyesült, ezáltal jött létre a kancellária típusú kormányzati modell.

Mint Stumpf kiemelte, e kormányzati filozófia egyik alapvetése, hogy a miniszterek nem a minisztériumaik lobbistájaként tevékenykednek a kormányban, hanem a minisztériumban képviselik a kormányzat stratégiáját; ugyanakkor Stumpf, egyedüliként négyükből nem tartotta elképzelhetetlennek a magyar kormányzati struktúra elmozdulását egy félprezidenciális rendszer felé. Navracsics szerint ez már most is részben így van, hiszen a kormányfő és a kancelláriaminiszter közötti munkamegosztás is ilyen, Lázár viszont éppen az erős végrehajtói hatalom történelmi jelentőségét hozta fel ellenérvként, amely mindig a stratégiai gondolkodás középpontjában állt hazánkban, így volt ez a második Orbán-kormány megalakulásakor is, amikor – a 2008-as gazdasági és társadalmi válság árnyékában – a kormányzati munka a távlati stratégiai gondolkodás alapjait lefektette. Navracsics Tibor arra emlékeztetett, hogy

a feszített tempó után pedig 2014 után biztos lábakon álljon a magyar kormányzati stratégiaalkotás, és a harmadik Orbán-kormány alatt a Miniszterelnökséget vezető miniszter feladata immár a kormányzati munka optimalizálása volt, így jött létre az a kabinetkormányzási rendszer, ahol tényleges centralizáltság mellett a gazdasági, illetve a stratégiai kabinetek a kormányzati döntések 90 százalékáért felelnek – tette hozzá Gulyás Gergely.

A Miniszterelnökség így egy hibrid minisztériumként működik, amely nemcsak előkészít és koordinál, hanem szaktárcaként is működik, így ad megfelelő szakmai hátteret a kancelláriaminiszter a miniszterelnök számára adott stratégiai tanácsokkal.

Vétó és sokfrontos harc

A magyar-lengyel uniós vétó kérdését is érintették (emlékezetes, legutóbb Varga Judit igazságügyi miniszter jelentette ki, hogy hazánk nem szigetelődött el emiatt); jogosságát egyikük sem vitatta, azonban hazánk mozgástere kapcsán már eltérő véleményeket fogalmaztak meg.

Gulyás arra a kettős mércére mutatott rá, hogy míg az európai alkotmányt ellehetetlenítő 2005-ös holland és francia vétónál fel se merült, hogy annak alkalmazása szembemegy a demokrácia szellemével, most mégis ezzel támadják Magyarországot és Lengyelországot;

Navracsics optimistább volt, bár szerinte túl sok fronton vállalt konfliktust hazánk az Unióval, a kormányzati kommunikáción pedig nem látszik a vállalt uniópártiság; s bár látszólag kevésbé áll szemben a magyar kormánnyal a jelenlegi Ursula von der Leyen vezette Bizottság mint elődje, a Jean-Claude Juncker-féle, valójában azonban jóval több konkrét, politikai indíttatású döntést hoznak, elég csak az uniós LMBTQ-stratégia elfogadására gondolni. Magyarországnak szerinte az Európai Bizottság működését kell alapul vennie, ahol a széles koalíciók miatt mindig is a pragmatizmus volt a mérvadó, a jövő egyik legfontosabb stratégiai kérdése pedig a közös magyar-uniós hang kialakítása lesz, hogy hazánk megőrizze ezeréves pozícióját Európa határain belül.

Stumpf a szuverenisták és föderalisták szembenállásaként fogalmazta meg a jelen konfliktusokat, kiemelve, hogy a kisebb nemzetek nem nyugszanak bele a német-francia dominanciába és abba, hogy az Unió jövőjéről kialakult vitában elnyomják Közép-Európa hangját.

A siker receptje: pragmatizmus és alapértékek

A nemzeti szuverenitás sikeres magyar védelmét Lázár is méltatta, ugyanakkor kritikát fogalmazott meg az elmúlt tíz év kapcsán a téren, hogy az államadósságot nem sikerült a GDP 50 százaléka alá szorítani, pedig ez kapóra jött volna az Európán belüli gazdasági függetlenség kivívásának lehetőségéhez. A történelmi tanulságok levonására van szükség – fogalmazott Lázár, aki szerint hazánkat mindig a pragmatikus politizálás vezette sikerre, hiszen az Unión belül mindig is lesznek olyan kérdések, melyekkel nem fog minden ország egyetérteni, és

Nyugat- és Közép-Európa alapvetően más kihívásokkal néz szembe: a mi jelenlegi gondjaink a nyugati társadalmak 1950-es és 1960-as években tapasztalt problémáit tükrözik; éppen ezért nem fontos probléma például nálunk a társadalmi nemek kérdése, amely a nyugati napirendet meghatározza.

Stumpf ezzel nem értett egyet, a mindenkori pragmatizmushoz ugyanis, tette hozzá, távlatok és fundamentális alapértékek is kellenek, különben az ember ingoványos talajon mozog.

fotók: MCC