Mit akartak a népi írók? – Az Eötvös Collegiumtól Lakitelekig

Az múlt héten, a „Szabadon szolgál a szellem” előadássorozat keretein belül kerekasztal-beszélgetést tartottak „Értelmiség – rendszerváltás – Eötvös Collegium” címmel az Eötvös József Collegiumban. Az eseményen a rendszerváltásra emlékeztek egykori résztvevőkkel, hajdani Eötvös-kollégistákkal. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői Gergely András történész, diplomata, egyetemi tanár, Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész, az MDF egyik alapítója, Salamon Konrád történész és Szijártó István, az Eötvös Collegium egykori igazgatója voltak; az estet pedig M. Kiss Sándor történész moderálta.

Ő a beszélgetés kezdetén elmondta, hogy mindegyikük számára az MDF jelentette annak idején a „megváltást”. Az Eötvös Collegium és annak szellemi vonzáskörzete, beleértve a már elhunytakat is, rengeteget tett azért, hogy az országban változás álljon be. Elsősorban a lakiteleki találkozókat emelte ki, mint a rendszerváltás első valódi lépéseit. Szerinte, ha nem lett volna a társadalomban fogadókészség a változásra, akkor a lakiteleki megbeszélésből sem lett volna mozgalom, ami egyéb csoportokkal együtt felszámolta a régi rendszert.

Kiss Gy. Csaba folytatta a beszélgetést a saját Lakitelekhez kapcsolódó történetével. Elmondta, hogy a megszólalók közül ő az egyetlen, aki nem volt Eötvös-kollégista, de oda járt futballozni, és a baráti társasága is oda kötötte. Kifejtette, hogy ma a kollégium rosszul reklámozza magát, nem hangsúlyozza eléggé, hogy

1990 után rengeteg kollégista töltött be vezető pozíciót a politikában, valamint a diplomáciában, mindez pedig a magyar közvélemény számára ismeretlen. 1987-ben a lakiteleki találkozón a szervezők között volt (Csurka István, Fekete Gyula, Bíró Zoltán, Für Lajos, Csoóri Sándor és Lezsák Sándor), akikhez baráti viszony is fűzte, az aláírása pedig ott szerepelt a meghívókon is – jegyezte meg.

Kiss Gy. Csaba felszólal a lakiteleki találkozón

Salamon Konrád azzal kezdte, hogy ő is részt vett az első lakiteleki találkozón Bíró Zoltán meghívására. „Felhívott telefonon, hogy szeretne velem beszélni, és találkozzunk. Az utcán sétálva mondta el, hogy készül a találkozó, nyugodtan menjek el, nem lesz semmi gond” – emlékezett vissza. Lakitelek lényege volt, hogy fontos bírálatok, hozzászólások hangzottak el, egyértelmű volt, hogy változások kellenek. A Demokrata Fórum megalakult, ahol megvitathattuk a gondjainkat. A magyarság válságban él – hangzott el.

„Az érdem Kiss Gy. Csabáé és a szervezőké volt, én csak egy közlegény voltam” – tette hozzá. Lakiteleki hozzászólásában a népi írók közé tartozó Németh László gondolatait elevenítette fel: ha a kormányzat felé nincs bizalom, akkor nincs reform. A helyszínen kijelentette, hogy

A népi írók három alapeszményére is felhívta a figyelmet: nemzeti gondolat, szociális igazságosságra való törekvés és demokrácia. Szerinte az MDF nagyjából ezeken az alapokon állt. A kormányalakítás során másképp alakult a helyzet, a programban a szociális piacgazdaság terve még benne volt, de ezt akkor Nyugaton már levették a napirendről – fűzte hozzá.

M. Kiss Sándor a kollégium tanárairól emlékezett meg, akik a rendszerkritikus gondolatokat hintették el közöttük. Ilyenek voltak Czine Mihály, Kiss Ferenc és Sánta Ferenc is, aki akkor a könyvtárban dolgozott. Mindenki hozott magával valamilyen ’56-os képet, a múltjukat megbeszélték egymás között, ezért tudták megérteni a tanáraikat. A vidéki zsenik találkoztak az Eötvös Collegiumban – jelentette ki.

Gergely András nem volt ott az első lakiteleki találkozón, külföldön tartózkodott ösztöndíjjal. Elmondta, hogy akkoriban Gorbacsovról szólt a nyugati sajtó,

A Kulin Ferenc vezette Mozgó Világ szerkesztőségében töltött idő meghatározó volt számára, ez jelentette az átmenetet az apolitikus állapotból a határozott kritikáig – emlékezett vissza. Amikor hazatért külföldről, csak kapkodta a fejét, hogy mi történik. Éppen a Trabantjával kanyarodott be egyszer a Csaba utcán, amikor a járda túloldaláról Mészöly Miklós integetett felé egy papírlapot lobogtatva. Tiltakoztak a költségvetés eltitkolása ellen. Százan írták végül alá, ezek után jöttek a meghívások, a második találkozón már ott volt és végül a 14-es sorszámú tagkönyv lett az övé – mesélte.

Ezek után az MDF indulásáról beszélt. Az elején hét alapító atya volt, majd ez kilencre nőtt ’88-ban. E mögött állt egy nem hivatalos, nagyjából negyvenfős csoport, akik segítették őket. A Budai Vigadóban találkoztak, a kilencek tanácskoztak, majd kijöttek a negyven ember közé, és azok hozzátették, amit tudtak. Ezek között volt ő is. Az elején mindenki csinált mindent, nem osztották ki a hatásköröket és szerepeket. Antall József elnöksége alatt kezdtek munkacsoportok szerveződni, Gergely a külügyibe került. A Hitel folyóirat pedig még ezek után indult el, amelynél többek között ő is dolgozott.

Antall József

Szijártó István máshonnan közelítette meg a témát. Az Eötvös Collegium egész életében „oxigénnel segítette”, a magyarságért akartak tenni – hangsúlyozta. Szijártó helyt adott a kollégiumban több ellenzéki szervezetnek is. A Ménesi úti épületben megjelent a Duna-kör, a Magyar Politikai Foglyok Országos Szövetsége, illetve a Cserkészszövetség is. Mindenkinek elmondta igazgatóként, hogy jöhetnek az intézménybe, de csak egyszer.

Kiss Gy. Csaba megemlítette Czine határon túli magyar irodalomról szóló kollégiumi szemináriumainak szerepét is. Elmondta, hogy volt az egyetemen egy stilisztikai szemináriumuk, ahol egy diák

Írt a Bibó-emlékkönyvbe is, amelyre Pritz Pál történész – aki korábban az évfolyamtársa volt – így reagált: „Nem kellett volna ebbe a Bibó-emlékkönyvbe írnod”.

Czine Mihály

Felelevenítette, hogy 1985-ben Szijártó egy félig legális rendezvényt is tartott a kollégiumban, amikor Wacław Felczakot és a szeminaristáit hívta meg az intézménybe.

Salamon elmondta, hogy a szakkollégiumot újra létre kellett hozni a kollégiumon belül a ’60-as években, ekkor lett az Eötvös újra méltó az alapításhoz. ’56-os hagyomány is élt közöttük, voltak akik ’57-ben megemlékeztek a forradalomról, ezért ki is zárták őket egy időre. Jelen voltak a „szélsőbalosok” is, akik mindenben a „horogkereszt újraéledését látták” – tette hozzá.

Gergely András a rendszerváltás és az Eötvös Collegium összefonódását abban látta, hogy tanulmányaik befejezése után a kollégisták a maguk helyét megtalálva továbbplántálták azt a szabad szellemiséget, amelyet az intézményben tapasztaltak. Így fonódott össze a ’60-as ’70-es évek kollégiuma a ’80-as ’90-es évek eseményeivel – zárta.

Az Eötvös József Collegium Ménesi úti épületét 1910-ben adták át

„Szabadon szolgál a szellem. Ez egy rendkívül tiszta gondolat. A lét egyetlen elképzelhető foglalata a szabadság. Itt mindenről lehet vitatkozni, csak hazudni nem szabad. Ez adja az erejét az Eötvös Collegiumnak a következő 100 évben is” – összegzett Szijártó.