Ilyen volt élőben a csíksomlyói pápalátogatás

Még pirkadt, amikor román idő szerint hajnali hat körül leszálltunk a vonatról Csíkszeredában, és a zarándokcsoporttal gyalogszerrel, énekelve-imádkozva megcéloztuk a csíksomlyói dombot. Az utcákon már hömpölygött a tömeg. A városban egyébként idén is alaposan „felkészültek” a hivatalosságok a csíksomlyói szezonra: román nemzeti színekben pompáztak a zarándokok által leginkább igénybe vett utcák.

Az időjárás sajnos nem kedvezett nekünk, a kezdetben csepergő eső hamar szakadó zuhataggá változott, és nem úgy tűnt, mint ami hamar alábbhagyna. Ahogy a tömeggel a városból a dombra vezető útra fordultunk, úgy lassult be a menet, és kezdett rá egyre inkább az eső. A tömött sorokban lépésben haladó embertömeg – köztük idős bácsikkal, nénikkel és kisgyermekes családokkal –

Sokat lehetett előzetesen olvasni a szigorú biztonsági szabályokról, a jegyellenőrzésről, a szektor-beosztásokról, azonban az ellenőrzőpontoknál látható káosz uralkodott, én bármifajta papír felmutatása nélkül jutottam be a helyemre. Többen jelezték azonban, hogy a közvetlenül a kápolna előtt elhelyezkedő részre érkező embereket valóban szigorúan ellenőrizték.

A nyeregben és a domboldalon kordonokkal elhatárolt szektorokat alakítottak ki, valamint több óriáskivetítőt is elhelyeztek, így szinte bárhonnan jól lehetett követni az eseményeket. A hangosításra sem lehetett panasz.

Tíz óra körül sikerült elfoglalnom a végleges helyem a dombon. Jól tükrözik a körülményeket az alábbi adatok: a nagyjából öt kilométeres út megtétele a csíkszeredai vasútállomástól a helyszínig négy órát vett igénybe. A csíksomlyói nyereg ekkorra már nagyjából teljesen feltöltődött, becslések szerint valamivel több mint százezer emberrel. A kivetítőn követhettük figyelemmel, ahogy egy nagy fekete autóval a román miniszterelnök is a helyszínre érkezik. Történelmi pillanat volt ez is: ahogy a pápa látogatására, úgy jelentős román állami vezető részvételére sem volt még példa a csíksomlyói szertartáson.

Szép lassan kitisztult az idő,

Ferenc pápa autentikus Dacia-pápamobiljával tett egy kört, hogy üdvözölje a megjelenteket. A hívek lelkesen, több spontán tapsvihar kíséretében fogadták a szentatyát.

A pápa latin nyelvű miseszövegére a hívek magyarul feleltek. Újdonság volt, hogy egyes miseszövegek – az olvasmány és néhány könyörgés – román nyelven hangzott el. A homília olaszul, magyarul és románul volt hallható.

Ferenc pápa szentbeszédében a román-magyar kapcsolatra is kitért. A szentatya úgy fogalmazott: „A zarándoklat Erdély öröksége, de tiszteletben tartja a román és a magyar vallási hagyományokat is, (…) a párbeszéd, az egység és a testvériség jelképe”. A két nemzet között húzódó, a múltban gyökerező és a jelenkorra is kiható konfliktusról elmondta: „A múlt bonyolult és szomorú történéseit nem kell elfelejteni vagy letagadni, de akadályát sem képezhetik az óhajtott testvéri együttélésnek, sem azt gátló ürügyet nem jelenthetnek!” Az egyházfő szavaiból kitűnik, mélyen utánajárhatott a hely szellemiségének, az itt élő népek történetének.  

A szentmise végén Jakubinyi György gyulafehérvári érsek mondott köszönetet Ferenc pápának a látogatásért. Felidézte, húsz évvel ezelőtt Szent II. János Pál pápa az akkori romániai politikai viszonyok miatt kénytelen volt Bukarestre korlátozni romániai vizitjét, bár mindenképp szeretett volna Erdélybe is ellátogatni. II. János Pál akkor megígérte, ha újra elzarándokol Romániába, erre mindenképpen sort kerít. A szent pápa ígéretét most Ferenc pápa teljesítette be – mondta a gyulafehérvári érsek.

Záróakkordként szokás szerint felcsendült a magyar és a székely himnusz.

A pápa megviseltnek tűnt a szertartás alatt, nehézkesen járt és beszélt, de láthatóan meghatotta, amit maga körül látott és tapasztalt.

A szertartás végeztével – kezdetekhez képest némiképp mesébe illő módon – a dombról már verőfényes napsütésben távoztak az összegyűltek, nadrágjukon némi sárral, de szívükben egy felemelő élménnyel gazdagodva.