„– Meglepte a vasárnapi eredmény?
– Nem. Ez a választás legfeljebb tagállami szinten hozott meglepetéseket, európai szinten nem, mert világos volt, hogy a két gyűjtőpárt, a jobbközép Európai Néppárt és a balközép Európai Szociáldemokraták Pártja támogatottsága csökkenni fog ugyan, de a többségük a liberálisokkal kiegészülve megőrizhető. Az előzetes számításnál kevésbé teljesítettek rosszul a szocialisták, a liberálisok eredménye pedig a vártnál jobb lett. Az eredmény összességében megfelel a várakozásoknak.
– Attól függ, melyik várakozást vesszük. Sokan reméltek »jobboldali-populista« gátszakadást, de ez nem következett be, sőt például a holland Geert Wilders vezette bevándorlásellenes Szabadságpárt nem is kapott mandátumot egyáltalán. A zöldek viszont Finnországtól Németországig jobb eredményt hoztak, mint ami a prognózisokban szerepelt.
– Valóban sokan beszéltek arról, hogy a radikális jobboldali erők meg fognak erősödni, de nem igaz, hogy a »gátszakadás« benne volt a levegőben. Vagyis az, hogy ezek a pártok megtörik a centrumkoalíció többségét, valószínűtlen volt. A legtöbb kalkuláció arról szólt, hogy a jobbközép–balközép tandem meggyengül ugyan, de a liberálisokkal kiegészülve megőrizhető a parlamenti többség. A zöldek második helyét Németországban jó ideje kész tényként kezelik.
– Ne mondja, hogy nem vártak többet az új-jobboldali üstökös, Matteo Salvini körül csoportosuló erőktől! Orbán Viktor miniszterelnök sem azért kezdte bontogatni a néppárti egységet, és az olasz vagy osztrák »szuverenisták« felé tájékozódni, mert arra gondolt, hogy a végén úgyis a liberálisok képezik majd a mérleg nyelvét. A publicisztikai várakozás is a »népek tavaszáról«, »új Európáról« szólt.
– Biztos volt olyan, aki komolyan vette ezeket, de én nem számoltam azzal, hogy döntő pozícióba kerül a radikális jobboldal. Persze az is kérdés, hogy kit sorolunk oda, hiszen olyan pártoktól beszélünk, amelyek egymással sem mindig állnak szívesen szóba. A lengyel Jog és Igazságosságból (PiS), az olasz Legaból, a francia Nemzeti Gyűlésből (RN) és az Osztrák Szabadságpártból (FPÖ) álló tömb papíron leírható ugyan, de igen heterogén társaság.”