Márai Sándor társasági ember volt, ám Tari szerint az extrovertáltnak tűnő ember belül magányosnak érezheti magát. Mészáros szerint is ez a valószínűbb, ugyanis a Márai által teremtett karakterek gyakran nagyon magányosak.
Tari Annamária ma is aktuálisnak tartja a könyvet, hiszen a problémák, a jellemek napjainkban is ugyanúgy jelen vannak – csak talán most még több is a magányos ember, aki „semmitől sem fél jobban, mint hogy szeretni kelljen, de semmire sem vágyik jobban, mint hogy szeressék”. A férfi-női vonások ma is különböznek,
jellemző szerinte, hogy míg a nők az igazit keresik, a férfiak inkább azt, akivel lehetséges együtt élni.
Utóbbi az első randi után azon gondolkodik, hogy lesz-e második, előbbi pedig azon, hogy öt év múlva ki viszi majd óvodába a gyereket.