Az erőszak tobzódása a parlamentben

„Aligha lehet okunk meglepődni ezért egyes orgánumok szelektív emlékezetén, hiszen az emberi jogok és a hazai parlamentarizmus méltósága iránt most jelszavak szintjén elkötelezett portálok és újságok akkor mélyen hallgattak.

Ami szerdán történt, az bizonyos értelemben persze mégis botrány volt, hiszen az ellenzék saját színvonalára szerette volna lezülleszteni az Országgyűlést. Az elmúlt száz év során – s még a rendszerváltozás után is – méltánytalanul sokat szenvedett ország viszont annál jobbat érdemel, mint amennyit a szerdai parlamenti szavazás káoszában a foga fehérjét kimutató ellenzék produkált.

Ez a politikai viselkedéskultúra ugyanis valóban a parlamentarizmus, a parlamentáris vitakultúra és véleménykifejezési mód teljes lezüllesztése. Maga a parlament kifejezés is a latin parlamentum szóból származik, s az angol parling is, miként ma főnévi igenévként az olasz parlare szó, valamint a francia parler ige is mutatják, hogy eredetileg vitát, megbeszélést jelentett.

Magyarországon a rendi országgyűléseket – mint a kulturált politikai alkuk fórumát – diétának nevezték. Ez ugyanaz a Ház, ahol egykoron Tisza István és Bethlen István is helyet foglaltak, s felszólaltak a vitákban. Az ellenzék »hagyománya«, szellemi és morális előképe is megvolt nyilván: hiszen itt, a parlament falai között lőttek rá ugyanakkor a háború előtt az ellenzéki obstruálás és hangulatkeltés következményeként Tiszára.”