„Amikor valamelyik miniszterelnök-jelöltre, akár a Gergőre, akár a Dettire, akár a Gáborra pillantok, hullámokban tör rám az elégedettség: milyen nagyszerű ellenzék az, amelyik ennyi alkalmas kormányfőt jelöl! S akkor még szót sem ejtettem a felelősségteljes pártvezetőkről: a költségvetést hamisító Gyurcsány „Lárifári” Ferenc és az egykori skinhead, Sneider „Roy” Tamás közti teret a magyarok teljes megelégedésére tölti ki Tóth Bertalan, Molnár Gyula, Hadházy Ákos és minden Orbán-hasonmásverseny örök győztese, Fekete-Győr András. A fentiek mellett említést érdemelnek azok a politikusok is, akik ugyan sem miniszterelnök-jelöltek, sem pártvezérek nem voltak, a hajnali órákban mégis sokszor ébredek arra, hogy áhítozva várom a választást, ahol Orbán Viktor olyan kihívókkal néz szembe, mint Toroczkai Laci, a betyárfejedelem, vagy minden kvótacsajok legirritálóbban szexi, kosztümös zongoratanárnője, a Michael Hanekét is megihlető Kunhalmi Ágnes.
A fenti névsort áttekintve villámcsapásként hasít belém a meggyőződés: mennyi vértől és könnytől menekül meg az emberiség, ha ők nem erre a dicstelen földre, és nem ebbe a dicstelen korba születnek. Ha az antik Rómában ők védelmezték volna a köztársaságot, már Sulla dinasztiát alapít, míg Caesar a légiói élén hal meg Galliában. Ha a jakobinus kormány ellenzékét alkották volna, maguk mérgezik meg Dantont, nehogy szegény Robespierre polgártársnak be kelljen véreznie a kezét, Napóleon császárrá koronázásakor pedig az új iPhone-jaikkal szelfiztek volna a korzikai törpe mellett vigyorogva. Ha ilyen ellenzékkel áldja meg a sors, Sztálin elvtárs sem enged szabad folyást a terrornak: ő is belátta volna, hogy a fenti politikusokkal szemben bármiféle gyanakvás vagy durvaság csakis elképzelhetetlen mértékű paranoia eredménye lehet.
A múlt hétvégén újra bizonyítottak: sikerült találniuk egy közös jelöltet, így végre megvalósult a teljes ellenzéki összefogás egy volt SZDSZ-es politikus mögött. A komplett ellenzéknek minden erejét, minden médiáját, minden aktivizmusát, minden bizonyítási kényszerét és minden revansvágyát egyetlen apró kerületre kellett összpontosítania – nem is csalódtunk: az országgyűlési választáson negyven százalékot kapó, ismert és elismert fideszes polgármester Kocsis Máté ismeretlen helyettese hatvan százalék fölötti eredménnyel tarolt Józsefvárosban. Természetesen ezúttal is mindenki hibás, csak a parlamenti ellenzék nem. Az emberek ostobák, élhetetlenek és felvásárolhatóak, a kormány a vidékiek után az elmúlt két hónapban a budapestiek agyát is átmosta.