Csungkingban törhet át a magyar Kína-projekt – Menni Kína III.

Szalma György kínai útinaplójának eddigi írásait itt olvashatják.

***

Felejtsen el mindenki mindent, amit eddig Kínáról leírtam: a csungkingi élmények mindent kicsit zárójelbe tesznek. Nem mintha az eddigi kínai tapasztalataimmal elégedetlen lennék, azonban a délnyugaton fekvő városban gyűjtött élmények messze túlszárnyalják az eddig átélteket. Pálmafák, hegyek, jó idő, égig érő felhőkarcolók aljában megbúvó kis kínai vendéglők, a várost átszelő hatalmas folyó, nyüzsgő nagyváros, nyugodt emberek.

Miután leadtam a szavazatomat (hogy kire szavaztam, az titok, de azt elmondhatom, hogy együtt tudok élni a kialakult eredménnyel!), fejest ugrottam a tartományi jogú kínai nagyváros, Csungking forgatagába. Ideérkezésem előtt sokat olvastam a környékről, a hegyekről, a meleg vizű forrásokról és a csípős ételekről, a valóság azonban sokkal kedvezőbb, mint az elképzeltek voltak.

Egy igen forgalmas időszakban érkeztem a városba: a főkonzul egyik tárgyalásról a másikra ment, kávészünetekben sikerült elkapnom néhány szóra. A bokros teendőim miatt nem egyeztettem az érkezésem a főkonzulátussal, mondhatni, 15 órányi vonatút után egyszer csak betoppantam, kócosan, borotválatlanul. Éppen a kínai halottak napja után érkeztem, a hosszú hétvége utolsó napján. Másnap mindenki felvette újra a munkát, igyekeztek behozni azt, amit a hosszú hétvége miatt elmulasztottak.

A magyar főkonzulátus a belváros egyik legmagasabb felhőkarcolójának 36. emeletén van, a pazar kilátás a Dallasra emlékeztetett, szinte az egész várost belátni.

Dallas Kínában

Az első gyors látogatásom után a főkonzulátuson nem sejtettem, hogy hamarosan nekem is osztályrészemül jut az a panoráma, aminek a helyi magyar képviselet dolgozói minden nap örülhetnek. Potom összegért, kereken 5 ezer forintért három éjszakát tölthettem a belváros egyik toronyházában. A népszerű szállásfoglalási oldalon leltem a helyre, egy 6 ágyas hálóterem egyik ágyát foglaltam le a megérkezésem előtti napokban. A szállásom egy lottó főnyereménnyel ért fel. A folyosó első pillantásra nem sok jót ígért, sötét, ablaktalan helyiségek, az embernek nincs is kedve kilépni a liftből. Azonban amit a lakás belső tere nyújtott, az tökéletes volt. Számomra is érthetetlen okból a hostelben rajtam kívül egyetlen másik vendég sem volt, egy négyszobás, sok ágyas, tágas lakás egyedüli lakója voltam. A lakbérem árának kifizetése után a tulaj magamra is hagyott, csak esténként nézett be, hogy lássa, nincs-e baj és bekapcsolja nekem a tévét, mert az nagyon nagy volt és ezért illett volna néznem.

A szobákból és a nappaliból elém táruló panoráma, mondhatni, tökéletes volt, az sem zavart, hogy a közeli új felhőkarcolók építkezésére néztek az ablakok, teljesen élvezhető volt a kilátás. Fentről egyszerre láthattam a meglévő és az éppen épülő toronyházakat, illetve azokat a kis rejtekben levő régi házakat, amik hamarosan helyet adnak majd valami szebbnek.

A főkonzulunk egy kedélyes miskolci fiatalember, aki sokat lót-fut, azonban láthatóan élvezi a munkáját. A konzulátus egész csapatáról elmondható, hogy egy fiatalos, görcsmentes társaság. Vagy nekem voltak téves illúzióim a diplomaták merev világáról, vagy Pekingbe és Csungkingba is a legközvetlenebb embereinket küldtük, akikkel fesztelenség nélkül lehet diskurálni. Azt azonban elárulom, hogy a példámból okulva jó, ha előre időpontot egyeztet az ember, mert itt senki nem azt várja, hogy egy magyar végre beessen az ajtón, van mivel elfoglalniuk magukat. A főkonzul és a nagykövetünk is kiválóan beszél kínaiul, ennek ellenére fellengzőségnek nyoma sincs. Pedig ha én úgy érteném a kínai dolgokat, illetve ismerném a nyelvet, ahogy ők, én tekintetes úrnak szólíttatnám magam mindenkivel.

Csungking a kínai vezetésnek is egy kiemelten fontos város, ennek megfelelően kell kezelni azt, ami itt történik, illetve amit ide tervezünk. Azonban nem csak a kínaiaknak érdekes Csungking, hanem az európai országok egymás lábát tapossák le, hogy itt kedvező helyet alakítsanak ki maguknak. Félreértés ne essék, nem a kilátásért versengenek, hanem a jó kapcsolatok kiépítéséért, hogy helyben megismertessék az országukat.

A napokban avatták fel a Csungkinghez közeli Csengtuban az osztrák főkonzulátust. Az osztrák elnök és a kancellár is ellátogat az avatásra, nekik is kiemelt helyszín a nyugat-kínai térség. Itt egy új gazdasági övezet épül gőzerővel, a Nyugat-Kínai Gazdasági Övezet adja a térség GDP-jének a 40%-át. A legjobb helyen vagyunk, ha komolyan gondoljuk a kínai kapcsolatokat, illetve azok szorosra fűzését. Az osztrákok sem azért jönnek ide, mert itt szinte megállás nélkül meleg van, és unják a dermesztő ausztriai hideget, hanem – bár kis ütemkéséssel – mert ők is felfedezték a térségben levő lehetőségeket. Még van egynéhány évünk arra, hogy a magyarok pozícióját bebetonozzuk. A lengyelek és a csehek már itt vannak egy ideje, és bármekkora legyen a magyar-lengyel szerelem, itt kőkeményen üzletről van szó, egyikünk sem szeretné a másik hátát nézni az itt folyó versenyben. Egy szó mint száz, irtózatos a tolongás Csungkingért.

Főkonzulunk nem az a délibábokat kergető személy, mint én magam. Én a világszínvonalú magyar kovászos uborka kínai piacot meghódító álmát is reálisnak éreztem ideérkezésem előtt. A magánbeszélgetéseink alkalmával azonban néhány mondattal elhessegette a színes álmaimat: nem ábrándított ki, csupán tiszta vizet öntött a pohárba. Tudnunk kell, miben vagyunk jók, azt pedig minden erőnkkel el kell tudni adni itt. Ígéretesek a pozícióink, azonban hátradőlni még nagyon korai vagy egyáltalán nem érdemes. Más európai államok is minden alkalmat megragadnak, hogy legalább annyira megmelegedjenek Csungkingban, mint mi magunk.

Hatalmas előnyünk, hogy Csungkingban, Kína többi részéhez viszonyítva is jobban ismerik Magyarországot. A példa kedvéért: a megérkezésem utáni első pillanatokban a főkonzulátusra vezető utam tervezgetésébe kezdtem. Amíg egy szál cigarettával a számban a metró térképet böngésztem, egy bohókás alak lépett hozzám, aki bár nem tudom, mit kérdezett, de a biztonság kedvéért azt válaszoltam, hogy „Sunyáli”. Válaszomra emberünk elégedett mosollyal nyugtázta, hogy „Budapest”. Néhány nap múlva a felszabadulás emlékművénél sétálva újra szembe találkoztam az illetővel, aki már tíz méteres távolságból integetett, „Sunyáli” üdvözléssel.

Ez az ismertség nem teljesen független a konzulátus munkájától. Csungkingban eddig háromszor rendezték meg a Nyugat-Kínai Budapesti Tavasz fesztivált, illetve kétszer a Nyugat-Kínai Budapesti Ősz fesztivált is. A Budapesti Operettszínház turnézott a városban, magyar tanszék működik a helyi SISU egyetemen. Az itt megvalósuló magyar kulturális programok a 32 milliós nagyváros közösségénél is elérték az ingerküszöböt.

De a városban számtalan helyen tapasztaltam meg, hogy ismerik a magyarságot. Arra a kérdésre volt nehéz válaszolni, hogy Magyarországon ismerik-e a nyugat Sanghaját. Erre szemérmesen próbáltam elmondani, hogy Kína nagyon nagy, nem ismerhetjük az egész országot ilyen részletesen, de már jól haladunk.

Sajnos Csungking egésze, az itt rejtőző lehetőségek, illetve az itt folyó magyar munka otthon nem eléggé látható. Én is itt helyben okosodtam ki a térségről és a lehetőségeinkről, pedig Kína-projektünk egyik legígéretesebb helyszíne Csungking.

Ideje lenne, hogy a magyar üzleti körök is felfedezzék Nyugat-Kínát, illetve Csungkingot. Igaz, már létezik a Magyar-Kínai Technológiai Transzfer Központ, volt itt Nyugat-Kínai- Magyar Technológiai Roadshow, létrejött a Magyar Expo és Üzleti Fórum, ahol 118 fős delegáció mutatkozott be, aminek eredménye képen 13 megállapodás is született. Azonban kínai léptékekben ez nem sok, van még itt kapacitás a magyarok számára bőven. A transzkontinentális vasútvonal összekapcsolhat majd minket egyre szorosabban.

Ha az ismertségünk arányának megfelelő üzleti sikert akarunk, sokkal többet kell ezt az ajtót nyitogatni. Nem kell szemérmeskedni, abból nem lesz üzlet. A magyar üzletembereknek és utazóknak egyaránt elmondhatom, hogy Kína a szomszédban van, az itt való tájékozódás és boldogulás könnyebb, mint azt a legtöbben gondolnák. Egy teljesen barátságos környezet várja az ide érkezőket. Senkinek nem fogják sem a belső szerveit, sem az értékeit ellopni, elveszni pedig csak szándékosan lehet, én azért minden este megpróbáltam.

A városról, annak ellenére, hogy Sanghajra vagy New Yorkra hajaz fejlettségben, elmondható, hogy csak most épül ki igazán. Kis túlzással minden héten felavatnak egy új hidat, az építkezések pedig folyamatosan zajlanak.

Főkonzulunk teljesen képben van a Kínában rejlő üzleti lehetőségeket illetően, térségét pedig tökéletesen ismeri. Érdemes nála érdeklődni, hogy mihez lehet itt kezdeni. Azt azonban előre bocsátom, hogy mivel teljesek az ismeretei, egy fél perc alatt meg tudja mondani, hogy lesz e üzlet vagy nem. Nem azért, mert szigorú cenzorként eldönti, mi jöhet és mi nem, hanem mert kisujjában a kínai piac. Két hímzett kendővel érkezőket, a kínaiakra jellemző kedvességgel és őszinteséggel fogja kiábrándítani, azonban, ettől függetlenül mindenki megkapja a szükséges támogatást és információkat.

Az ittlétünk minőségétől függ, hogy mennyire tágra nyílik az ajtó számunkra, sok-sok munkát igényel az is, hogy megtudjuk mekkora az a torta, amiből egy szeletet szeretnénk.

A csungkingi emberek kedvesek és őszinték, mint általában a kínaiak, de az önérzetük igen nagyra nőtt. A csípős ételeikre és a csípős paprikájukra igen büszkék: hitetlenkedve vették, hogy nálunk ugyan ilyen erős és jó a paprika. Azt azonban a javukra kell írni, hogy a helyi skanzenben egy olyan „csípőspaprika-boltba” botlottam, ahol a levegő is csípett. Arra azonban majdnem megsértődtek, hogy a xinyangi zöld teát dicsértem, mivel szerintük biztos félreértettem valamit: állítják, hogy mindenki tudja Kínában, hogy a helyi tea a teák királya, itt nő a legjobb és a legfinomabb teafű.

Csungkingban túlzás nélkül otthon érezheti magát a magyar. Nem csak a vendégszeretet miatt, hanem főként az itt megjelenő „magyar dolgok” miatt. Többek között Magyar Kajak-Kenu Központ is létrejött, ami csak arra vár, hogy megteljen tartalommal, hamarosan a munka is beindul. Egy álmom valósulna meg, ha itt evezhetek egy szép napon, nemzeti színű kenuval vagy kajakkal.

Csungking a termál főváros címet is kiérdemelte Kínában. Vizekben, termálban és ásványban egyaránt, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy mi magyarok is nagyhatalom vagyunk, de a nagy távolság miatt nem versenytársai, hanem potenciális partnerei vagyunk Kínának. A főkonzulátus munkatársaival folytatott egyik beszélgetésem alkalmával megtudtam, hogy ebből a közös adottságból hamarosan egy kínai-magyar projekt is kibontakozik a tervek szerint. A kínaiak mindent hosszan kalkulálnak, a terveket százszor átrágják, azonban amikor a papír aljára aláírás kerül, akkor varázsütés szerűen megtáltosodnak és villámgyorsan dolgozni kezdenek.

Bár a rossz időzítés és a rohamtempójú munka miatt nem jutottunk oda, hogy interjút csináljak, a főkonzulunk belobbizott egy termálvizes túrára, hogy ne menjek haza üres kézzel, lássam mitől termál főváros Csungking, milyen projekt néz ki nekünk magyaroknak.

Ellátogattam Ba’nan kerületbe, egy termálvízben bővelkedő vidéki településre, ahol a Loncin Holding & Co. kínai cégcsoport készülő beruházásában a magyarok lesznek a fő szakmai partnerek. A kínai óriáscég egy több milliárd dolláros befektetést valósít meg, magyar segédlettel. Pontosabban a sárvári Spirit Hotel Thermal Spa Kft. és a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. kötött megállapodást, a kínai top 500-ban szereplő cégcsoporttal.

Egy vidéki kistelepülés közelében a földből ömlik a meleg víz, épp úgy, mint otthon sok helyen. A forró vizes forráshoz, gyógyhatású „forró” barlangok is tartoznak, ahol olyan a hőmérséklet, mint egy szaunában. Egy teljes üdülővárost terveznek itt felépíteni, ezzel itt egy igazi magyar sikertörténet van születőben. Azt adjuk, amiben nagyon jók vagyunk, szakmai tudást, illetve a saját tapasztalatainkat. Azt ugye ki sem kell emeljem, hogy Budapest fürdőire mint példákra tekintenek. Én persze erre rá is erősítettem, elmesélve, hogy vidéken is rengeteg a jó fürdő, a termálvizes forrás, illetve, hogy mi magyarok is nagyon szeretünk elmerülni az egészséges vizekben.

A nap második felében meghívást kaptam a Ronghui Hot Spring termál hotelbe, ahol körbevezetettek, illetve csobbanhattam is egyet. Hogy a meleg vizes szóviccet ne hagyjam ki, engem ezzel teljesen megfőztek. Bár mi magyarok elsők vagyunk a fürdőzés világában, azért a kínaiak is tudják, mi a minőség. Ez a hotel teljesen megfizethető áron kínál luxust. Az egész létesítmény megállná a helyét bárhol a világon, mindent tud, amit a nyugatiak, talán picit többet is. Engem nehéz strandügyben meglepni, de ez a hely megérdemli a dicséretet. Az intézmény igazgatója teljesen képben volt a magyar fürdőhelyek világával, talán csak Szováta nem került szóba.

Szavaztam Nyugat-Kínában

A „merjünk kicsik lenni” szlogen számomra itt lehelte ki végképp a lelkét, béke poraira. Egy nyugat-kínai luxusszálló igazgatója minden érdek nélkül dicsérte a magyar fürdőket, illetve megmutatta, hogy a helyi fürdőmúzeum külön meg is emlékezik Budapestről. Csungkingban tényleg itthon vagyunk, ez egyáltalán nem túlzás. Erős paprika, rendes sörök, kedves emberek és termálvíz. Én csak azt sajnálom, hogy nem sokkal előbb jöttem ide, helyette Xinyangban fagyoskodtam majdnem két hetet.

Folytatjuk.