Egész Európát anarchiába süllyesztheti Ilaria Salis: a magyarverő nő új antifasizmust sürget
„Ez egy társadalmi és politikai kihívás. Egy európai, internacionalista kihívás” – mondta az EP-képviselő.
Súlyos eljárási hibákat lát az elsőfokú ítélet körül, sőt azt sem zárja ki, hogy bűncselekmény történt az elsőfokú ítélet írásba foglalásakor. Morvai Krisztina büntetőjogászt a Budaházy-ügyben született elsőfokú ítéletről, a másodfokú ítélet előtti kilátásokról kérdeztük a per keddi napján. Interjúnk.
A Budaházy-per másodfokú tárgyalásának első tárgyalási napján vagyunk. Mit gondol a másodfokú tárgyalás tárgyát képező elsőfokú ítéletről?
Teljesen megdöbbentő volt számomra az elsőfokú ítélet. Épp most gondoltam arra, hogy a Facebook-oldalamra kiteszek egy-egy idézetet arról, hogy milyen nyílt elfogultsággal beszél az elsőfokú bíróság az ügy társadalmi és politikai kontextusáról. Körülbelül úgy, mint ha az ötvenes években beszéltek volna ellenforradalmárokról. Magát a 2006-os közeget, a 2002 és 2010 közötti érát, az ez ellen való fellépést, amelynek az egyik főalakja Budaházy György volt, olyan szavakkal és jelzőkkel illeti a bíróság, amelyből
Ez az egyértelmű politikai elfogultság jelenik meg az elsőfokú ítéletben.
Jogilag lát kifogásolni valót az ítéletben?
Harmincöt éve vagyok büntetőjogász, de még nem láttam olyan ítéletet, ahol ilyen mértékben hiányzott volna az ítéletnek a klasszikus szabályszerűsége. Ez azt jelenti, hogy a törvény szerint meg kell állapítani minden cselekményre vonatkozóan a történeti tényállást, tehát azt, hogy pontosan mi is történt, és ezt milyen bizonyítékokkal bizonyítja a bíróság. Valamint arról is szólnia kell a bíróságnak, hogy miért vesz figyelmen kívül egyes bizonyítékokat, miért veti el őket.
Mire gondol?
Például amikor a tanúk olyan vallomásokat tettek, amelyek a vádlottak ártatlanságát támasztották volna alá, azokat egyszerűen kihagyta a bíróság az ítéletből. Ezt viszont nem lehet megtenni. A büntetőeljárás szabályai szerint, ha van valamilyen bizonyítási cselekmény, például egy tanúvallomást felvesz a bíróság, akkor azzal el kell számolni. Tehát a bíróság mondhatja azt, hogy kirekeszti az adott tanúvallomást a bizonyítékok köréből, vagy mondhatja azt, hogy „A” tanú és „B” tanú közül a bíróság „A” tanú vallomását fogadta el igaznak, de mindezeket meg kell indokolni, alá kell támasztani. Az elsőfokú ítélet ezen mércének azonban nem felel meg. De több helyen hiányzik az egyes cselekmények büntetőjogi minősítésének indoklása is az ítéletből. Ami pedig nagyon nagy probléma még, és erről készítettünk egy filmet is Magyar Guantanamo címen, az egyes bizonyítékok beszerzésének jogellenessége. Gondolok azokra a házkutatásokra, lefoglalásokra, amelyek jogsértő módon történtek. Az ezekből a jogsértő aktusokból származó bizonyítékokat a büntetőeljárás szabályai szerint ki kellett volna rekeszteni a bizonyítás köréből. Különösen egy olyan országban, mint Magyarország, ahol az ötvenes években visszaélésszerűen végeztek házkutatásokat, lefoglalásokat, nagyon oda kellett volna figyelni arra, hogy a bíróság nem enged át a szűrőjén ilyen módon beszerezett bizonyítékokat.
Mi a véleménye a terrorvádról?
Fontos anyagi jogi probléma is van az ítélettel. A terrorcselekmény fogalmát ugyanis a bíróság teljesen félreérti. A bíróság szerint terrorcselekmény, hogy miután egy Broadway jegyirodában nem szolgálnak ki egy magyar érzelmű fiatal nőt, a vád szerint a vádlottak megharagszanak és Molotov-koktélt dobnak az irodára. Ez ellentmond az Európai Unió vonatkozó keretegyezményének, amely kötelező Magyarországra, és kimondja, hogy a terrorcselekmény alatt súlyos államellenes bűncselekményeket értünk. Olyan bűncselekményeket, amelyek alkalmasak arra, hogy az állam működését akadályozzák, és amelyeknek az a célja, hogy a lakosságban komoly félelmet keltsenek. Ehhez képest
ez nagyon durva visszaélés a joggal.
Budaházy György és Morvai Krisztina a Budaházy-per másodfokú tárgyalásának első tárgyalási napján
Az elsőfokú ítélet írásba foglalásával kapcsolatban is merültek fel kritikák a tárgyaláson. Ezeket hogyan értékeli?
A Nemzeti Jogvédő Szolgálat ennek kapcsán feljelentést is tett ismeretlen tettesek ellen. Az elsőfokú ítélet 2016. augusztus 30-án született. Az ítélet írásba foglalására főszabály szerint harminc nap áll rendelkezésre, amit egyszer harminc nappal különlegesen bonyolult esetekben meghosszabbíthat a bíróság. Ehhez képest még nyolc hónap alatt sem került leírásra az ítélet. Nyilvánvalóan azért, mert ezt az ítéletet nem lehetett megindokolni. Tehát még nem volt írásba foglalt ítélet, amikor 2017. április 30-án lejárt a bírónőnek a bírói mandátuma, tehát ő május elsejétől számítva már nem írhat alá bíróként ítéletet. Ehhez képest az írásos ítéletet még 2017. május 9-én sem küldték meg az érintetteknek. Minden jel arra utal tehát, hogy nem volt még meg az írásos ítélet. Felvetődik tehát a kérdés, hogy ki írta meg és ki írta alá április 30-a után az ítéletet. Ezért állítjuk azt, hogy az elsőfokú ítélet egy hamis közokirat, hiszen a bírósági tanács elnöke, Kenéz Andrea bírónő 2017. április 30-a után megszűnt bírónak lenni, tehát ő már nem írhatta meg és nem írhatta alá a később megszületett írásos ítéletet.
Mi tűnt fel az elsőfokún?
Már maga az elsőfokú tárgyalás is érdekes volt. Ott voltam az elsőfokú ítélet kihirdetésekor, ez annak idején megjelent a sajtóban is, ráadásul még az egyetemen is fegyelmit kaptam emiatt a fellépésem miatt. Egyszerűen nem tudtam az ítélet kihirdetésekor szó nélkül hagyni azt, hogy szemtanúja voltam annak, hogy az ügyész végighallgatta a nagyon részletes ítéletnek a négyórás kihirdetését. Az ügyész ezt úgy hallgatta végig, hogy közben – ahogy minden jelenlévő láthatta – egyetlen egy sort sem jegyzetelt, a laptopját sem nyitotta ki. Majd ezek után, amikor felhívta őt a bíró arra, hogy tegyen nyilatkozatot a fellebbezésre vonatkozóan, felcsapta a laptopját és egy előre elkészített, nagyon részletes fellebbezést olvasott fel mind a tizenhét vádlott vonatkozásában. Jogásznak sem kell lenni annak a megállapításához, hogy
nyilvánvalóan már kihirdetés előtt rendelkezésére állt az ítélet.
Ráadásul, ha még ez nem lenne elég, a vádlottaknak hosszú késéssel megküldött bírósági jegyzőkönyvek egyikén az ügyész van szerzőnek feltüntetve. Erre vonatkozóan közölte a mai napon a másodfokon eljáró bíró úr, hogy majd megvizsgálják ezt a kérdést, hogy kerülhetett oda szerzőként az ügyész. Én bírói szakvizsgával rendelkező jogászként nem kezdtem volna el az érdemi tárgyalását egy olyan ügynek, ahol ilyen alapvető kérdések nincsenek tisztázva. Ezért tettünk a Nemzeti Jogvédő Szolgálat nevében feljelentést, és meggyőződésem, hogy ennek a feljelentésnek az elbírálásáig nem lett volna szabad érdemi tárgyalásba bocsátkozni, hanem fel kellett volna függeszteni az eljárást.
Egy másik vonatkozásban is a tárgyalás felfüggesztését indítványozták a védők. Mi ennek a felfüggesztési indoknak a lényege?
Ennek az a lényege, hogy a terrorcselekmény magyar Btk.-beli tényállása nem egyeztethető össze a vonatkozó kötelező európai uniós keretegyezménnyel. A EU keretegyezménye ugyanis, mint már mondtam, a súlyos államellenes bűncselekményeket, a lakosság kiemelkedően súlyos megfélemlítése céljából elkövetett, nagy gazdasági károkat okozó cselekményeket nevezi terrorcselekménynek. Viszont a magyar törvényhozás ezen a definíción túlterjeszkedett, ezért a védelem előzetes döntéshozatali eljárást szeretett volna kérni az Európai Bíróságtól, valamint mivel a magyar Btk. terrorizmus tényállása nemzetközi egyezménybe ütközik, ezért azt kérte a védelem, hogy a bíróság forduljon Alkotmánybírósághoz az alkotmányellenesség megállapítása kapcsán.
Ezt az indítványt azonban az bíróság elutasította. Mire hivatkozott a tanács elnöke?
Nekem az volt az érzésem, hogy ezt az egész kérdést a bíróság nem is értette, ami azért furcsa, mert az előadó bíró európai uniós szakjogász, akinek az OBH-nál kifejezetten a feladata az európai uniós jognak a büntetőjogba történő átültetése. Tehát neki pontosan értenie kellett volna, hogy mit jelent az, hogy van egy keretegyezmény, amely meghatározza, hogy milyen keretek között kell átültetni a magyar jogba a terrorcselekmény fogalmát.
nem lehet a tényálláson túlterjeszkedni, pitiáner garázda cselekményeket nem lehet terrorcselekménynek minősíteni. Az indoklásban egyébként a bíró az Emberi Jogok Európai Bíróságáról, valamint a New York-i Egyezményről beszélt, holott itt szó nem volt az Emberi Jogok Európai Bíróságáról. Itt a luxemburgi Európai Bíróságról volt szó, az előzetes döntéshozatali eljárásban ugyanis ehhez a luxemburgi testülethez lehet fordulni. Ennek semmi köze az Emberi Jogok Európai Bíróságához.
Schiffer András, Gaudi-Nagy Tamás és Morvai Krisztina a Budaházy-per másodfokú tárgyalásának első tárgyalási napján
Bizonyos vádlottak a tanács elnökének személyét is kifogásolták. Milyen alapon tették ezt?
Azon az alapon, hogy a tanács elnöke már korábban eljárt ebben az ügyben, hiszen elrendelt az ügyben bizonyos vádlottakkal szemben kényszerintézkedéseket. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy bár az elsőfokú ítélet kihirdetését követően nem került sor a vádlottak előzetes letartóztatásba helyezésére, de pont Lassó Gábor bíró úr volt az a bíró, aki az ügyészi indítványok alapján bizonyos vádlottak – például Budaházy György – előzetes letartóztatásáról döntött. Ezek a vádlottak joggal mondják azt, hogy előítéletes az a bíró, aki már egyszer úgy döntött, hogy a szabadon lévő vádlottakat börtönbe zárja. Az Alkotmánybíróság egyébként már ki is mondta azt, hogy alkotmányellenes az a helyzet, amikor olyan bíró jár el egy ügyben, aki már korábban ugyanabban az ügyben a kényszerintézkedésekről döntött. Azonban ez az alkotmánybírósági határozat formai okoknál fogva erre az ügyre még nem alkalmazható. De azt hiszem azt az olvasók természetes jogérzéke is problémásnak találná, ha mondjuk egy hozzátartozójuk ügyében olyan bíró járna el az érdemi vizsgálatnál, aki már egyszer, felülbírálva az elsőfokú bíróság döntését, börtönbe záratta az érintettet.
Hová futhat ki az ügy? Mikor lesz ítélethirdetés, és mi várható ön szerint?
Február 27-én lesz ítélethirdetés. Abban bízom, hogy nem fogja a bíróság helyben hagyni az elsőfokú ítéletet, valamint nem fog helyt adni az ügyészi súlyosításért történő fellebbezésnek sem. A mi szempontunkból nyilván az lenne a legjobb, ha felmentenék a vádlottakat, de valószínűleg erre sem fog sor kerülni. A legvalószínűbb verzió az, hogy mivel az elsőfokú ítélet értékelhetetlen, így azt a másodfokú bíróság hatályon kívül fogja helyezni és új eljárásra fogja utasítani az elsőfokú bíróságot. Ez azonban azért szomorú, mert ez gyakorlatilag egy teljesen új eljárást jelent, aminek következtében újra éveken át fog menni az ügy. Azt pedig elképzelni nem tudjuk, hogy micsoda terheket ró a vádlottakra ez az eljárás.
Ha jól számolom, már kilencedik éve folyik az eljárás, ha önnek lesz igaza, és tényleg hatályon kívül helyezés és új eljárás lesz, akkor ez még évekkel meghosszabbodhat. Mi a helyzet a per ésszerű időn belül történő befejezéséhez fűződő követelményekkel?
Az ésszerű időn belül való elbírálás követelménye már itt nem teljesülhet. Olyannyira, hogy az egyik terhelt az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, amely megállapította, hogy ebben az ügyben a magyar állam már megsértette a terhelt tisztességes eljáráshoz való jogát azzal, hogy ilyen mértékben elhúzódott az eljárás. Ennek eredményeképpen a terhelt kártérítést is kapott. Tehát
Viszont annak, hogy ennyire elhúzódik egy büntetőeljárás, az ítélethozatalnál enyhítő körülménynek kell lennie.
Az időmúlásnak igen. Viszont a Budaházy Györgyre kiszabott tizenhárom év fegyház esetében már azzal érvelt a bíróság, hogy ő azért kapott ilyen „keveset”, mert már beleszámították az időmúlást is, és azt nyomatékos enyhítő körülménynek tekintette a bíróság. Ezen azért kénytelen vagyok kacagni. Mit kapott volna, ha nem veszik figyelembe az időmúlást?