A Magyar Idők megint félrefordított egy putyinista összeesküvéselméletet

„Még a mai, tényeken túli sajtóvilágban is elég meglepő, hogy a kormánylap »Soros szervezetei trójai vírusként fertőznek« cím alatt ekéz mai vezető anyagában egy nemzetközi együttműködést, amibe az Orbán-kormány lépett be és volt benne résztvevő – az eheti kilépésig –  négy éven keresztül. Tudjuk, hogy Óceánia mindig is Keletázsia ellen viselt háborút. Ám most tegyünk úgy, mintha az Ismeretlen Kormánypárti Újságíró által most megtalált 2012 áprilisi, észak-amerikai elemzői álláspontokként idézett, a Nyílt Kormányzati Együttműködést (OGP) kritizáló cikk nem a Kremlnek az ekkor, az érdemi munka elkezdését megelőzően történt orosz kilépést megalapozó propagandaanyaga volna, hanem vitára érdemes álláspont, és nézzük meg az állításait.

A Magyar Idők cikke igazából egy, a szokottnál kicsit hosszabb képaláírás a nyomtatott lap címoldalának a törzsolvasók vérnyomásának megemelését szolgáló Soros György posztere mellé, az eredeti forrást nem is hivatkozza pontosan és az eredeti cikket jegyző Alexander Savchenko érvelését is csak kivonatosan ismerteti. A Magyar Idők ma egyértelműen megnyerte a házi címadási versenyt is a közmédiával és az origóval szemben, utóbbiak ugyanis érthetetlen módon kihagyták Sorost a címből.

A korrektség éppen ezért megköveteli, hogy ne az újságíró nevének feltüntetése nélkül lehozott Magyar Idők-cikk, hanem az Oriental Review nevű honlapon található eredeti blogposzt állításait vizsgáljuk. Utóbbiak ráadásul összességében jóval visszafogottabbak, azaz sikerült az a bravúr, hogy  az OGP-vel kapcsolatos orosz titkosszolgálati fenntartások összegzéseként sem életszerűtlen Savchenko-írás, tehát az eredeti kiegyensúlyozottabb, mint az abból készült magyar “hír”.

(...)

Az igazán abszurd azonban az a végkövetkeztetés, hogy az OGP útján bármi olyanra lehetne kényszeríteni a tagállamok kormányait, amit azok nem akarnak. Ennek semmi nyoma ugyanis a tényleges működésben, sem a Savchenko által hivatkozott kritériumok, sem más alapján. Ha ez így lenne, akkor aligha Magyarország lett volna az első menet közbeni kilépő.

A legjobb bizonyíték éppen maga a négyéves magyar tagság és a két magyar OGP-akcióterv, amiben egyetlen vállalás sem látszik, ami ne lett volna az aktuális kormányzati célokkal összehangolható. Ezeknek a kidolgozásában és végrehajtásában amúgy a kormány többek közt olyan, Savchenko  érvelési rendszerében nyilván szintén eleve az amerikai kormány érdekeit kiszolgáló civil szervezetekkel működött együtt, mint a Civil Összefogás Fórum vagy a Nők a Magyar Nemzetért Egyesület.

A szakítás oka sem valamely konkrét kormányzati lépésre vonatkozó presszió volt, hanem hogy a hazai civil szervezetek elleni (most éppen a sorosozásban folytatódó) kormányzati fellépést ítélte el az OGP, és ajánlott volna fel közvetítést a felek közt a viták rendezésére. Ezt az eljárást, az erre való felhatalmazás meglétét vitatja, illetve az ebben az ügyben született megállapításokat tartja egyoldalúnak a kormány.

Ehhez képest a szervezettel kapcsolatos sommás elvi kritikákra persze rá lehet keresni az interneten, de még csak a magyar kilépés motivációit se fogjuk tudni belőlük megérteni. Nem mintha ez célja lett volna a cikkel a Magyar Időknek.”