„Az előző parlamenti választások után, 2011 decemberében, tömegek vonultak az utcára Oroszországban, miután az akkori eredményeket sokan egyértelmű választási csalásnak tudták be. A 2011/2012 telén zajló tüntetések egy olyan, alulról építkező politikai mozgalmat indítottak be, mely szinte példa nélküli volt a Szovjetunió bukása óta. Sajnos ez a mozgalom nem lehetett igazán hosszú életű, a hatalom nyomása miatt hamar elhalt, résztvevői közül sokan börtönbe kerültek (többek közt Alekszej Navalnij, Szergej Udalcov és Borisz Nyemcov) vagy emigrációra kényszerültek. Ennek ellenére egy ilyen politikai ellenállás kirobbanását az ország jelenlegi helyzetében Putyinék nem kockáztathatták meg.(…)
A számok alapján Oroszország már nem hisz a képviseleti demokráciában, amelyet már láthatóan felváltott az irányított demokrácia. Tegnap délután az orosz Twitteren a #ЯНеГолосовал, vagyis az #ÉnNemSzavaztam hashtag nagyon pörgött, jelezve, hogy a részvételt már rengetegen értelmetlennek érezték. A tehetetlenség érzése nem meglepő, hiszen a szervezett tiltakozásokat vagy leveri a hatalom, vagy látszatintézkedésekkel hallgattatja el. A gazdaság hanyatlik, az oroszok átlagkeresete már a kazahsztániakéval egyenlő (egy orosz havi átlagkeresete egész pontosan 558 dollár volt tavaly, ami 2014-hez képest 34 százalékos visszaesést jelent) a létbizonytalanság érzete egyre nagyobb méreteket ölt. Mindeközben pedig a többpártrendszer intézménye egyre inkább csak látszatként van fenntartva.
Ha másra nem is, számunkra Magyarországon az idei orosz választások intő jelként szolgálhatnak: a demokrácia fokról fokra eltűnhet, míg a végén az állampolgárok részére fennmaradó eszközök értelmetlenekké válnak. Azelőtt kell az ilyen folyamatokat megakasztani, mielőtt arra eszmélnénk, hogy a szavunk már semmit sem ér.”