Ki fogunk maradni?

„Paradox módon így az unió gyengítését célzó keleti nemzetállami törekvések jelentősen gyorsítják a valódi politikai integráció folyamatát. A baj az, hogy nélkülünk. A Nyugat politikusai csak úgy tudják saját közvéleményüket meggyőzni a föderatív elmozdulás szükségességéről, ha biztosítják őket arról, hogy a »keleti kolonc« nem marad a nyakukon. Ráadásul ezáltal a politikai rendszer is megszabadulna az állandó keletről érkező nyomástól. Tíz év alatt ugyanis megtanulták: csak olyanok tudnak tartós közösséget létrehozni, akik osztják a legfontosabb alapértékeket. Az új tagállamok nagy része pedig nem bizonyult ilyennek. Soha többé nem fogják »bemondásra« elhinni, hogy az alapvető dolgokról ugyanúgy gondolkodunk. Bizonyítani kell, méghozzá hosszú ideig.

És mi lesz a kimaradókkal? A régi EU esetleg megmaradhat egy gazdasági együttműködési rendszernek, amolyan politikai- és értékközösség nélküli »közös piacnak« mint amilyen a '70-es években volt. Talán a kelet új vezetői nem is bánnák ezt, hiszen mindig erről, a nemzetek laza együttműködésén alapuló unióról beszélnek. Mi, polgárok annál inkább bánhatnánk. Kimaradva a magból minden bizonnyal megszűnnének a magyar GDP 5-6%-át kitevő felzárkóztatási támogatások (nem lenne, aki állná a cechet, hiszen a gazdagabb »nettó befizetők« már más integrációban lennének), amelyek nélkül már ma sem lenne gazdasági növekedés Magyarországon. Kimaradnánk a szabad munkavállalás és tanulás övezetéből, ugrásszerűen megnőne ezáltal a munkanélküliség, hiszen már ma is csak a más tagállamokban munkát vállaló magyarok beszámításával sikerül azt elviselhető szinten tartani. Megszűnne a szabad mozgás, utazás joga, visszatérne a határok, az útlevél- és vámvizsgálatok kora. Jelentősen csökkenne a hazánkkal szembeni nemzetközi gazdasági, pénzügyi bizalom, a forint stabilitása. Oldalakon keresztül folytatható a felsorolás. Röviden: visszafelé forogna a világ kereke, elveszítenénk mindazt, amiért a rendszerváltás óta annyit küzdöttünk, küszködtünk.

Lehet, hogy az unió gyengítése, szétverése, a nemzetállami Európa visszaállítása a magyar, vagy az új lengyel kormány álma. Lelkük rajta. De nekünk ismernünk kell ennek a következményeit is: ha nélkülünk alakul meg az új európai föderáció, akkor a lemaradásunk csak nőni fog. A közvélemény-kutatások szerint a magyar kormány minden erőfeszítése dacára nagyon erős az európai integráció támogatottsága Magyarországon. A magyar embereknél csak két uniós tagállamban viszonyulnak pozitívabban a polgárok az EU-hoz. Tehát láthatóan értjük, hogy miről szól és miért jó nekünk Európa. Ha másért nem, hát ezért meg kellene védenünk. Ezt pedig csak úgy tudjuk, hogy bizonyítjuk: nem úgy gondolkodunk Európáról, ahogy azt mai vezetőink teszik.”